301

Commando – Johnny Ramone önéletrajza

Könyvajánló

johnny-ramone-commando

Közhely, de igaz, minden zenész olyan, amilyen a zenéje. Ez a megállapítás ismét beigazolódik a Konkrét Könyvek gondozásában pár hete megjelent Commando: Johnny Ramone önéletrajza című kötetet elolvasva. A kiadó ismertetője ezúttal telitalálat, ugyanis a Ramones gitárosának könyve, melyet egyedül, társíró segítsége nélkül írt, valóban olyan, akár a zenekar legjobb lemezei: rövid, lényegre törő, bármiféle sallang vagy mellébeszélés nélkül, ugyanakkor pont attól zseniális, hogy egyenes, mint a mártott gyertya.

Aki hallott életében akár egy dalt is a Ramones-től, az tudja, hogy a punk rock feltalálói soha, semmilyen szempontból nem gondolták túl életművüket, ez a hozzáállás pedig nagyban köszönhető John Cummingsnak, azaz Johnny Ramone-nak. Az ír, illetve lengyel-ukrán felmenőkkel rendelkező, katonai iskolát megjárt, majd építőmunkásként dolgozó gitáros két évtizeden át számított a zenekar gerincének, és meghatározó szerepet játszott az azóta már közmondásosan pofonegyszerű, mégis hatásos, szerethető zenei világ, vagy akár a farmeres, bőrdzsekis imázs kialakításában. A 178 oldalas, gyönyörű kinézetű könyvet olvasva, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, megismerkedhetünk a szerző gyerekkorával, a korai inspirációkkal, egy fejezettel később pedig már a Ramones megalakulásánál tartunk.

Ez a tempó végig jellemző a Commando-ra. Ez itt végképp nem a barokk körmondatok és a metafizikai fejtegetések könyve, ennek köszönhetően nagyon könnyen olvasható, egy-két nap alatt a végére érhet az is, akinek nincs kifejezetten sok ideje ilyesmire. Ugyanakkor bármikor újra elővehető, fellapozható, nem fogjuk megunni a már elolvasott sorokat.

Johnny Ramone leplezetlen őszinteséggel vall a könyvben életútjáról, a csapat karrierjéről, a zenekaron belüli emberi kapcsolatokról – anélkül, hogy lelőnék bármilyen poént, a Ramonest felületesen ismerőkre ezen a téren vár egy-két meglepetés –, egyes pályatársakról, vagy akár politikai nézeteiről, és végül az életének utolsó éveit meghatározó betegségéről. Ez a fejezet, különösen az azt záró pár sor kifejezetten bensőséges hangvételű és szívbemarkoló.

Ami mindenképp kuriózumnak tekinthető, az a Ramones összes megjelent albumának véleményezése – Johnny itt sem udvariaskodott –, valamint a rengeteg, ritkán látott, kitűnő minőségű fotó a szerző archívumából; az ilyenkor szokásos gyermekkori és zenekari fényképek mellett noteszlapokkal, feljegyzésekkel, egyéb érdekességekkel. A magyar szöveg a számos hasonló témájú könyvet jegyző Dudich Ákos munkáját dicséri, rajta kívül pedig meg kell említenünk a kiadvány dizájnjáért felelős Dobos Geri nevét is, hiszen az elejétől a végéig színes, nagy mennyiségű képet tartalmazó kötet külalakjához nélkülözhetetlen a szakértő tördelői munka.

A Commando jó szívvel ajánlott olvasmány mindazoknak, akiknek jelent valamit a Ramones, és persze azoknak is, akik eddig csak a mára szinte népviseletté vált zenekaros pólókról ismerik őket – legalább megtudják, ki volt Johnny, Joey, Dee Dee, Tommy, meg persze Marky, CJ, Richie és Elvis.

Kovács Attila
Forrás: langologitarok.blog.hu

2019.01.15