A kiállított térképek jelentős része hadmérnökök tevékenysége nyomán jött létre, katonák számára készültek, amelyek egészen az utolsó európai törökellenes harcokig mutatják meg a Duna-menti területeket. A törökök európai kiűzéséhez szükség volt ugyanis arra, hogy a Habsburgok és a franciák összefogjanak, mögéjük már valamennyi európai állam felsorakozott. A törökök kiűzése után a magyar vezető nagy, egyben a politikai döntéseket is hozó családok legfőbb törekvése a három részre szakadt ország, azaz a magyar területek egyesítése volt, ezt tekintették nemzeti minimumnak. Eszmék mentén gondolkodtak, persze érdekeik is ezt kívánták.

A kiállított térképek például azt a célt is szolgálták, mi történik akkor, ha a törököket kiűzik, erre ugyanis tudatosan kellett felkészülni. A Magyar Királyság területén és Erdélyben is egy új közigazgatást kellett létrehozni, az írásbeliség formáinak új módjait kialakítani, a magyarokat és a régiót megtanítani írásban gondolkodni. Ezek a térképek tanúskodnak arról, hogyan gondolta akkor az európai közösség, hogy mi a Magyar Királyságnak és az Erdélyi Fejedelemségnek a helye a korabeli Európában.

Maga a Duna, amely az ókortól kezdve limes, azaz határfolyó volt, több tekintetben is speciális. Például a Duna mentén jutott el a Magyar Királyság területére a devotio moderna, egy keresztény lelkiségi irányzat. Sőt! A török veszély elől a magyar területekről a német családok a Duna mentén tértek vissza eredeti hazájukba. Van-e összefüggés a Duna menti népek mentalitása, kultúrája között? – hangzott el a kérdés. A Duna mentén élők ugyanis pontosan értik egymást azáltal, hogy létezik egyfajta Duna menti mentalitás. Az Elbáról lehetne még ilyen típusú kiállítást rendezni, mivel javarészt szászok laknak a partján, ezáltal létezik Elba menti öntudat is, de a Rajna mentén azonban már nem.

A kiállítást összeállítók szándéka az is lehetett, hogy megmutassák a folyó menti gondolkodást napjaink nyugati döntéshozói és polgárai számára. Ezáltal biztosítva lehetőséget egy régiónak, sőt az ott élők mentalitásának megismerésére, amelyet nem a 21. század eszközeivel kell bekapcsolni egy fejlettebb régióba, hanem előtte meg kell(ene) ismerni a területet, a mentalitást, stb., így jöhetnek rá arra, hogyan és milyen módszerekkel lehet az adott területhez végül is viszonyulni.

A Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken, 1650-1800 nemzetközi vándorkiállítása január 15-ig látogatható.

Ősze Mária
Fotók: Pozsgai Krisztina