108

''Bolyongok a város peremén''

Hangraforgó Klub a győri könyvtárban

hangraforgo-klub

Az új esztendő elé mindenki várakozással tekint. Nincs ez másképp a Hangraforgó Klub háza táján sem: a mindig meg-megújuló együttes milyen meglepetést tartogat tarsolyában? Akik a január 4-i, pénteki est résztvevői voltak a győri könyvtár Központi Könyvtárának klubhelyiségében, bizonyosan hosszan fognak emlékezni a látottakra és hallottakra.

Kis túlzással egy tűt sem lehetett volna leejteni a teremben, annyian voltak kíváncsiak, milyen dallamok csendülnek fel az újévi nosztalgia hangulatú, de csöppet sem szomorú esten, és vajon milyen meglepetést tartogat az est vendégeként Trubin Lászlót körülvevő zenekar, a már nevében is vidám IZÉ (Inkább Zenélünk Élőben). A produkció jellege elütött a szokványostól, de a hangulata – ha egyáltalán még lehet fokozni –, minden eddigit felülmúlt. Már az indítás is újszerű volt: Bea és Laci újévi jókívánságukhoz Nagy László versét interpretálták, az Adjon az Isten című költeményt.

Majd négy klasszikus sláger következett. Amikor Szörényi-Bródy Egy év elmúlt című számát énekelték, újra a felsőbabádi KISZ Építőtáborban láttam magam, mikor a tomboló nyárban a hangszóróból áradt Koncz Zsuzsa dala, mely az 1994-ben megjelent Élünk és meghalunk című nagylemez számos gyöngyszeme (Nemsokára elmegyek, Egy lány sétál a domboldalon, Vándorének, Szentiván, Képregény) mellett az egyik legnépszerűbbé vált. Majd a hajnalodó város képe és életképe idéződött fel Tolcsvay László Az első villamos című dalában. És még tovább tartott a varázs; míg itt a hajnali képek, Németh Lehel kitűnő slágerében a Hold és az éj (Egyedül a tóparton) vált főszereplővé, akárcsak Sárosi Katalin Különös éjszaka volt című számának felelevenítésekor – mintha a német romantika festői világába kerültünk volna: tó, sejtelmes éj, csók, szerelem…

A pódiumra ezúttal vendégként – Trubin László személyében – egy olyan előadót szólítottak, aki a győri vendéglátóipar kitűnő zenésze. Gitáros-énekesként érkezett, de mintegy „sajátos pótszilveszteri minőségben” is felejthetetlen perceket nyújtott. Pusztán poénjai is műfaji elismerésre jogosítanák, hát még a zenéje, éneke és zenekari produkciója! Trubin Laci színesen, élvezettel mesélt múltjáról, gyerekkori csínytevéseitől kezdve postás vagy vendéglátós kalandjaiig. Ahogy mondani szokták, eleven kisgyerek volt, már a templomi kórusból egy denevércsalogató incidens miatt kötöttek útilaput a lábára, de vagányságból később sem volt hiány.

A szőnyi születésű zenész némi budapesti kitérő után telepedett le Győrben, a vendéglátás, az itteni zenei lehetőségek jelölték ki további életpályáját. Több helyszínen – az egykori Jereván Étterem és Bár, a Kis-Rába Presszó, a jobb sorsra érdemes, de mára már csak legendává vált Attila étteremben szórakoztatta társaival a vendégeket. A gázsi kérdése is előkerült, amelyet – minthogy soha sem volt elég – egy kis kreativitással egészítettek ki: volt például, akitől hitelben lehetett számot kérni. (A rendszerváltás idején a szovjet hadsereg rekvizitumai jelentettek pótlólagos kereseti forrást, másrészt egy jó helyen elhelyezett „zenészpersely” csábította adakozásra főleg a vastagabb pénztárcájú nyugatiakat.) A hatvanas évek felidézéseképpen előkerült a Vörös Csillag Hotel étlapja, s a tisztelt közönség kedvére számolgathatott, mennyit emelkedett azóta a rántott hús vagy az uborkasaláta ára.

A retró hangulatot tombolasorsolás is fokozta! Trubin Laci, az egykori Kettőspont rockzenekar szólógitárosaként az együttes felvételeiből összeállított CD-ket sorsolt ki a szerencsés nyerteseknek. A vendégből áradt az egészséges humor – s talán az egész estét szívesen végiganekdotázta volna, de az idő fogyatkozásával újra felcsendült a zene: az IZÉ lépett a színpadra. (Trubin László – szólógitár, ének; Barabás János – dob, ének; Baranyai Zoltán – billentyű, basszusgitár; Ábrahám Zsolt – ritmusgitár, basszusgitár) Csupa ismerős szám szólalt meg, pl. a Csinibaba, a Sétahajó, vagy a címadó Bolyongok a város peremén, a jelenlévőket arra buzdítva, hogy a zenészekkel együtt énekeljék az ismerős sorokat. Sokan talán táncra is perdültek volna – ha a hely és az idő szűke nem korlátozta volna.

A ráadás szám után a Hangraforgó, megköszönve a lelkes részvételt, invitálta a közönséget a következő, február 1-jei estre. Némileg módosítva a Különös éjszaka volt című szám címét mondom: micsoda délután volt!

Csiszár Antal
Fotók: Hangraforgó, Kondor Hédi

2019.01.08