Kivételes csodák

2018 a magyar világzenében

dalinda

Az alábbi albumok nagy részéről a Lángoló Gitárok írt megjelenésükkor, kivéve kettőről, melyek az utolsó pillanatban estek be – mégis listára kerültek. Elsősorban is jó volt újra látni és átélni, milyen gazdag is ez a színtér kivételes csodákban. Természetesen nagyon nehéz volt a szelekció, de ez minden ilyen lista velejárója, úgyhogy végigvesszük ábécé sorrendben a tizenkét legkedvesebb albumot. (A végére került még kettő bónuszként, de ez legyen a legnagyobb bajunk.)


Borbély-Dresch Quartet: Körbe-körbe (Fonó)

Két kedvenc etno-dzsesszistánk most másodjára adott ki közös lemezt, és ezt hallva igen jól tették. Egyértelműen messzebb jutottak, mint korábban, elsősorban is a nagy hangsúllyal ránk zúduló emóciók tekintetében, most a villantások, technikai csavarok méginkább megágyaznak a bátor önvallomásoknak. „Itt már messze nem az az érdekes, hogy a muzsikus mit és hogyan fúj, hanem hogy mit és milyen mélységben ér el vele.” – írtuk a recenzióban anno.


Cimbaliband: Balkan Project (Fonó)

Örökös kedvencünk idén nevén is nevezte sok lemez óta nevelgetett gyermekét, és olyan balkánpopot dobott, hogy mindebből csak a balkánit vehetjük szó szerint, mert most is pont olyan lazán írtak jobbnál jobb dalokat, hogy a kommersz legkisebb jelét sem érzékelhetjük benne, csak a színtiszta öröm áradását. Most másodjára énekel velük Danics Dóra, és ha lehet kérni, maradjon még minimum néhány körre.


Cimbalom Brothers: Testvériség/Brotherhood (Fonó)

Nem véletlen a név és a címadás, két kiváló cimbalmos, Unger Balázs (Cimbaliband) és Lisztes Jenő (Roby Lakatos zenekarából) hozta a közösbe tudása és ízlése legjavát, valamint zenész tesóját is, előbbi Unger Gergő gitárost, utóbbi pedig Lisztes László nagybőgőst. A projekt tető alá hozása pedig lazán az év egyik legkomolyabb világzenei lemezét eredményezte.


Csángálló: Naplopók (Szerzői)

A második lemezével brillírozó banda a címadással is színt vall, én pedig a kettős jelentésű szójátékából egyértelműen a zenés tücsöklétre tenném le a voksomat (a másik a felvételekhez használt napenergiára vonatkozik), mert teljesen egyértelmű, hogy: „úgy ránt ez a muzsika a szívvel-lélekkel felépített kavalkád közepébe, hogy már nem hallgatónak, inkább résztvevőnek érezhetjük magunkat. Határok foszlanak semmivé, a bennünk lévő falakról kiderül ebben a felajzott állapotban illúzió mivoltuk, és az ember felnőtt fejjel rájön, hogy újra kell tanuljon élni.”


Cserepes: My Name Is Elvis Presley (Fonó)

Cserepes Károly ambient, dub és trance vénájú szerző, és bár alapvetően nép- és világzenei munkássága ismert régről (Vízöntő, IPOMEA), egyértelmű, hogy főleg az elektronikus zenék és az archaikus folklór összekapcsolása érdekli. Két éve a Blacklake albummal lépett a csúcsra, de most néhány ponton, ha lehet, még tovább jutott: a csillámló éteri magasságba! Mert a gyermekénekekből és népzenei hozzávalókból font hang-szőttesek olyan szintre emelték a hagyományos muzsikákból táplálkozó modern elektronikus zenét, ahol eddig még sosem járt. Briliáns mestermű!


Dalinda: Dalinda (Fonó)

Orbán Johanna, Paár Julianna és Tímár Sára énektriójának debütálása mágikus beavatás a hagyományba, miközben új világokba lépéshez is hozzásegít, és még hangszerekre sincs szükségük mindehhez. Ez a női varázslat például ilyen tudáson alapszik: „Legyen hét tudományod: az első legyen a varázslás. Második legyen a táltosság, harmadik legyen a szíved érzete, negyedik legyen, hogy tudj parancsolni embernek és állatnak, ötödik legyen, hogy tudj uralkodni minden boszorkány hatalmán, hatodik legyen a táltos paripád, a hetedik, hogy minden hajnalban, a hajnalcsillag tavában megfürödhessél. Legvégül olyan legényt válassz, akinek a paripája legalább olyan táltos, mint a tiéd.”


Góbé: Zeng (Fonó)

A Góbé bár energikus és sűrű koncertjeik nyomán lett igen sikeres, viszont a lemezeik is megkerülhetetlen és remek összegzések, így teljes nyugalommal a kezükbe helyezhetjük a népzene sorsát. Zsigeri energiákkal elővezetett őszinte hang az övék, úgy popzene tehát, hogy a hagyományból sem vész el semmi – mi több, csak gazdagszik ettől a megújulástól, miközben a közönség is felettébb örülhet egy működőképes bandának.


Herczku Ágnes: Hozomány – Visa (Fonó)

A dupla CD két felvonásban mutat rá a népzene élő mivoltára, elsőként Herczku Ágnes lenyűgöző tehetségén keresztül Kallós Zoltán gyűjtéseinek felhasználásával, a másodikon pedig 29 eredeti dal hallható adatközlőktől a 2005-ös út eredményeként. A megjelenéskor ezt írtuk róla: „Nem akar semmi mást, csak az életről, az élet szépségeiről és megpróbáltatásairól dalolni szívszaggató riffekkel, mert ez a mai pophoz szokott hallgató számára szabálytalannak és akár töredezettnek tetsző lüktetés gyakran olyan sodrású, mint a legkeményebb rockzene.”


HolddalaNap: Tánc a Mindenséggel (NarRator)

Ebben a zenekarban minden benne van, amitől világzene a világzene, sok-sok etno, tobzódó energiák, feltételek nélküli lelkesültség, a különböző hagyományok tisztelete és szeretete, és persze végül a remek dalok. Négy évnyi érlelés eredménye ez a második album, és egyértelmű, hogy megérte várni rá: rendkívül élvezetes és józan folyamatzene ez, a megemelkedett tudatmódosuláshoz pont elég a belé foglalt zenei és kulturális összetevők átélése.


Kováts Kriszta: Álomvilágzene (Gryllus)

Ez a minimál hangszereléssel megoldott álomutazás a jazz, a pop, a folk és a kortárs kamaramuzsika halmazaiból hozza közös nevezőre a leginkább idevaló elemeket, mert nagy volt ugyan a vállalás: megzenésíteni Freud Álomfejtését, de a kísérlet sikerült. A végeredmény egy ügyesen szerkesztett, és sokszínűsége ellenére is meglepően egységes album lett, amiben Kováts Kriszta énekli és énekbeszéli el a történeteket, amiket a színésznő állandó szerzőtársa, Fábri Péter írt versekké, és amikhez Szirtes Edina Mókus szerezte a zenéket. A valaha készült egyik legjobb színészlemez.


Tímár Sára: Minek nevezzelek…(Gryllus)

Ritka öröm az olyan színtiszta népzene, ami a hagyományhoz való ragaszkodás és az abban való megmerülés mellett individuális-modern keretek közt is dekódolhatóvá válik. Tímár Sára művészete ilyen: lélek-tiszta finomságú, ám drámai mélységektől sem riadó nagyszerű utazás, ami közben éppolyan élmény a néplélek mélyrétegeibe nézni, mint vállalni mindannak személyes vonatkozásait. Az utóbbi idők egyik legeslegjobb debütálása.


Úzgin Űver: Patak (Mana Mana)

Az etnós folyamatzenék legbeavatottabb zenekara 1991 óta létezik, és egyébként is ráérősen dolgoznak nagylemezeiken, de most nyolc év is eltelt a legutóbbi óta, így még nagyobbat is szólt, hogy a rendkívül jól sikerült anyag megtalálta az utat a nemzetközi színtér felé is: megjelenés után nem sokkal felkerültek a nagy presztízsű World Music Charts Europe listájára a top 10-be!


+ 2

Kiss Ferenc: Elment az én rózsám LP (Moiras)

Bónuszként került ide Kiss Feri lemeze, legfőképpen, mert válogatás a (korai hetvenes évek óta épülő) életműből, a három főbanda lemezeiből szemezgetve (Kolinda, Vízöntő és Etnofon Zenei Társulás), tehát nem friss alkotás. De ezt egyáltalán nem érezni rajta, mert ahhoz képest, hogy minden idegszálával és rezdülésével a hagyományban gyökerezik, elérhetővé, átélhetővé és korszerűvé varázsolja az ősit, tehát a modern ember számára is élvezetes lehet. Egyszerűen nem hagyhattuk le erről a listáról. Viszont szükséges hozzá egy igazi lemezjátszó, mert vinylen (köznyelven: bakeliten) jelent meg.


Ferenczi György – 1ső Pesti Rackák: Mindenek szerelme (Gryllus)

Az új Racka lemez az utolsó pillanatban esett be, de ide kéredzkedett már az első gyors meghallgatásra. Elsősorban is azért, mert a blues és funk mellett az eddig is nagykanállal mért folk most még tovább dúsult, de ez már a borítóra zsúfolt közreműködő zenekarok és muzsikusok sorából sejthető volt: Szalonna és bandája, és a Söndörgő teljes legénységgel, a Misztrálból ismert Heinczinger Mika, Marosi Zoltán harmonikás, valamint az amerikai producerük: Derek Garten. A Racka tehát szintet lépett megint, de innen is üzenjük, ezután kevesebbel már nehéz lesz beérni.

Rácz Mihály
Forrás: langologitarok.blog.hu

2019.01.08