287

Arctetkós bohócok parádéja?

Ilyen volt a hip-hop 2018-ban

travis-scott

Míg a korábbi években az idősebb és fiatal előadók sikerei között billegett valamennyire a zeneipari mérleg nyelve – ha a hip-hopra tekintettünk –, 2018-ra végképp eldőlt, és a generációváltás gyakorlatilag befejeződött. Soha ennyi elsőséget nem sikerült szereznie a műfaj képviselőinek az összesített amerikai listán, hétről hétre maguk mögé utasítva a pop és country sztárokat, de ezeket a „nemzet leghallgatottabb dala és lemeze” pozíciókat rendre fiatal, újgenerációs, magukat „newschoolnak” nevező sztárok szerezték meg.

A 90-es évek markáns hangjaitól csak jubileum ünneplésekre (Enter The Wu-Tang), vinyl újrakiadásokra és meglepően alacsony nézettségekre futotta, de arra is találunk példát, hogy korábban sikeres MC-k érdeklődés hiányában DJ-nek állnak (Large Professor, Skillz). Mindehhez a hátteret Kanye West ámokfutása jelentette, amit saját maga elé támasztott ostoba kihívásokból, twitter kirohanásokból és egy piros sapka értelmetlen viseléséből. Jogosan adódik tehát a Denzel Curry szuggesztív videójának képeiből fakadó kérdés, a hip-hop 2018-ban valóban arctetkós bohócok parádéja lenne csupán?

A Childish Gambino kezében eldörrenő pisztoly a This Is America klipjében egy teljes nemzet, sőt a világ szemét igyekezett felnyitni, mennyi ellentmondással terhelt jelenleg az Egyesült Államokbeli élet. Az Atlanta sikert-sikerre halmozó kreátora az év egyik legerősebb dalát jegyzi, amit a 455 milliós megtekintésszám is tükröz. A folytatás, a Feels Like Summer ha ekkora sikert nem is, de a kortárs rap-szcéna vices, animációba csomagolt kritikáját biztos kézzel hozta. Azt pedig kevesen gondolták volna, mondjuk öt éve, hogy Donald Glover nemcsak tv-sorozat sztár lesz – zenei karrierje mellett –, de még Lando szerepét is eljátsza a Solo: A Star Wars Story-ban, és a kritika ezúttal is a lába előtt hever majd.

A This Is America a 2018-as év egyik Youtubeszenzációja

Ha lenne hip-hop Tippmix, akkor aki arra fogadott, hogy a 2018-as év nagy visszatérését Tyga produkálja majd, az legalább annyit kaszál, mint (az akkor még kiskorú) Kylie Jenner egykori barátja maga, és akkora partyt rendezhet, mint a Taste videójában is látható. Asap Rocky-nak Tygával ellentétben ebben az évben sem sikerült a visszatérés, a Testing ugyanúgy a futtottak még kategóriába került, mint a hosszú LSD-tripnek tekinthető elődje, de azért egy erős tracket szintén fel tudott mutatni a Praise The Lord (Da Shine) eredeti, országhatárokon átívelő együttműködés a londoni Skepta-val. Míg az Asap Mob vezér, harlemi divatikon ezúttal is elhasalt a listákon, nyugaton YG és Nipsey Hussle jó évet zárt, akárcsak a Carter család, és 2018 abszolút nyertese Travis Scott. Míg Jay-Z és Beyonce párosa a grandiózus (bár szetlisztjében meglepő) On The Run II világkörüli turnéval (és az Everything Is Love címre keresztelt váratlan közös albummal) keresett több száz milliót, addig Mr Scott harmadik nagylemeze kapcsán könyvelhetett el jelentős bankszámla növekedést, na meg kritikai sikert. Az Astroworld nemcsak az albumlista csúcsán nyitott a Billboardon, de minden jelentős zenei magazin az év legjobbjai közé sorolta, a második single, a Sicko Mode pedig karrierje első Top 100-at vezető slágere lett. Az erős vizuális támogatást is kapó, több mint öt perces track első verzéjében Drake rappel, aki zeneipari csúcsok tekintetében az utóbbi pár évben gyakorlatilag már csak önmagával versenyez. A God’s Plan, a Nice For What és az In My Feelings egyaránt 2018 leghallgatottabb felvételei között szerepel, karrierjét pedig kicsit sem ingatta meg, hogy Pusha T-vel szemben alulmaradt az év egyik felsőkategóriás rím-háborújában. A huszonöt számból álló Scorpion-t nem sikerült az igazán fontos lemezek közé emelnie (a single-k ellenére), az az elképzelés pedig, hogy a hip-hop olyan kultikus dupla-albumai mellett kapjon majd helyet a műfaj rajongóinak polcán, mint a Speakerboxxx/The Love Below, az All Eyez On Me vagy a Life After Death, talán minden valóságalapot nélkülözött.

Az utóbbi két kultikus, kilencvenes évekbeli klasszikust jegyző 2Pac és The Notorious B.I.G. 2018-ban végre megkapták azt a hollywoodi megemlékezést, amit munkásságuk érdemelt. Két, minden szempontból csalódást okozó biopic (Notorious, All Eyez On Me) után az Unsolved: The Murders of Tupac & the Notorious B.I.G. logikus forgatókönyvet, remek színészi alakításokat és izgalmas történetvezetést hozott. Az álomgyár és a „fekete filmek” kapcsolatában egyébként is kiemelkedő volt ez az év. A februárban mozikba kerülő Fekete Párduc (Black Panther) az összes előzetes várakozást megelőzve, minden idők kilencedik (!) legjövedelmezőbb filmjévé tornászta fel magát, több mint 1 milliárd 340 millió dolláros bevételével. A soundtrack executive-produceri munkáit Kendrick Lamar vállalta, aki – olyan társakkal, mint The Weeknd, Schoolboy Q vagy Future – listavezető zenét készített a listavazető filmhez. 2018 magával hozta Spike Lee nagy visszatérését is, a Csuklyások (BlacKkKlansman) komoly Oscar-esélyes, a mester ereibe ezúttal a Tűnj el! (Get Out)-tal világhírűvé váló Jordan Peele segített friss vért pumpálni. Ron Stallworth hihetetlen, igaz történetének egyetlen komoly bírálója akadt, a The Coup szókimondó frontemberéből rendezővé előlépő Boots Riley személyében. A Sorry To Bother You filmtervét hosszú évek óta dédelgető Riley kiemelkedő szereplőgárdát hozott össze – az Atlantából ismert Lakeith Stenfielddel és az éppen világsztárrá váló Tessa Thompsonnal –, és sokáig úgy tűnt, az Egyesült Államok, sőt a kapitalista világ társadalomkritikáját nyújtó, biztos kézzel rendezett, de végletekig őrült szatírája még az Oscaron is befutó lehet. Aztán jött Spike Lee vígjátéki elemekkel turbózott drámája, és a forgalmazási gondokkal küzdő Sorry to Bother You-ról kezdtek megfeledkezni, miközben Boots Riley nem túl elegáns twitter és instagram kirohanásokat tett a Csuklyások stábtagjaival szemben.

Az All The Stars a Black Panther stáblistája alatt hallható

Az idősebb hip-hop generáció tagjai közül többen is húztak váratlant az év utolsó felében. Kevesen számítottak például egy pszichedelikus Dj Muggs beatekre épülő visszatérésre, minden bongok uraitól, a Cypress Hilltől, akik az év végét még egy sold-out helyszínekkel spékelt, világkörüli, Mix Master Mike-kal közös turnéval is megnyomták. Bár Ice Cube és a nagybetűs funk kapcsolata nem újszerű, de hogy egy ennyire eltalált, a legjobb éveit idéző funk-hop bombával jelentkezik, mint a That New Funkadelic, arra senki sem számított. A nyolc év várakozás után kiadott új album, az Everythangs Corrupt pedig hasonlóan beváltotta a klasszikus nyugati parti hangzás rajongóinak elvárásait. Még ennél is pozitívabb hallgatói vélemények kísérték a Juice Crew-veterán Masta Ace és producer barátja, Marco Polo első, közös, albumhosszúságú anyagát. Az A Breukelen Story-t ráadásul a torontói származású beatmaker saját történetére építették fel, hogyan vált az álmait kergető, pénztelen ismeretlenből a földalatti hip-hop elismert alakjává, mindezt persze a Brooklyn híd árnyékában. Egykori N.W.A.-beli kollégájához hasonlóan Dr. Dre is előrukkolt valamivel év végére. Megjelentette az általa támogatott, hipertehetséges Anderson Paak nagykiadós debütálását, az Oxnard-ot, ami a nehézsúlyú közreműködők (Kendrick Lamar, Pusha-T, Q-Tip) ellenére végül megosztotta a hallgatókat és a kritikusokat egyaránt. Mindenesetre az év egyik legkellemesebb hip-hop felvétele, a Tints ezen található.

A végtelenül kreatív videójú Bubblin végül nem került fel a lemezre, ahogy a belőle készült Busta Rhymes remix sem

Kanye West mentális problémáiról már ő maga is évek óta beszél, mondott le miatta turné állomásokat, került kórházba, de az idei év az, mikor a legelvakultabb rajongói is elismerik, hogy a zseni és az őrült közti vékony határvonalról kezd végképp az utóbbi felé elmozdulni. Megbotránkoztatás helyett már csak szomorú megmosolygást vált ki az amerikai sajtóban, mikor sokadszorra pózol piros, Make America Great Again feliratú sapkájában Trump-ot támogatva, és Fehér Házbeli látogatásán, miután végzett zagyvaságokkal teli monológjával, az elnöktől is csak egy zavart vigyorra futotta. Ami a zenei teljesítményt illeti, öt hét alatt öt albumot jelentetett meg 2018-ban, és belengette, hogy legközelebb 52 hét alatt fog hetente egyet. Az (első) ötöt nézve a maga elé támasztott kihívás katasztrofálisan sikerült. A leggyengébb saját lemezét, a felejthető, Kid Cudival közös Kids See Ghosts projekt, majd Nas karrierjének leggyengébbje követte hét nap különbséggel. A záró akkordként érkező Teyana Taylor-album körül maga az énekesnő kavart botrányt, mikor azt nyilatkozta, hogy általa nem elfogadott változatok kerültek végül a lemezére. Egyedül a nyitányként kiadott Clipse veterán Pusha-T újabb dealer-történetei nyűgözték le a hallgatókat, ahol tényleg megcsillant, milyen az, ha Kanye elemében van. Szerényen maga Pusha is az év rap-albumának nevezte a Daytona-t, de az biztosan nem volt a legelegánsabb húzás, hogy a crack függő Whitney Houston fürdőszobájáról készült fotót választották borítónak. Aztán szeptember elején sikerült valamit megmenteni a „8 szám a tökéletes album formátum” okozta károkból, mikor a Pornhub Awards-on (!) debütált a Lil Pumppal közös, két és fél perces I Love It, és videójával remek ötletet adott a fél világ Halloween-jelmezeihez. (Élőben azért sikerült mégis alaposan beégni vele, mikor a Saturday Night Live-ban ásványvíznek (!) öltözve adták elő.)

Teyana Taylor és a Wu-Massacre

A 2018-as év hip-hop botrányai közül a legerősebbet annak a 6ix9ine-nak sikerült elvinnie, akit sokáig mindenki csak lesajnált eltúlzott arctetoválásai, szivárványszínű haja és agresszív viselkedése miatt. Aztán mikor 10 millió fölé hízott Instagram-követőinek a száma, folyamatosan érkező új felvételei az összesített Top 5-ben nyitottak, már mindenki akart egy szeletet a tortából. Sikerült ép bőrrel megúsznia, hogy elrabolták, és kirabolták a házát. Az ügyvédei kimosták egy évekkel korábbi, kiskorúval folytatott szexuális aktus kapcsán született vádemelésből, de abból már nem tudták, mikor a szövetségi nyomozók, gyakorlatilag szervezett bűnözésben, zsarolásban való részvétel miatt tartoztatták le, a teljes managementjével együtt. Már börtönben volt, mikor lemeze, a Dummy Boy novemberben megjelent, és a második helyre került a Billboardon (erre a rácsokon átívelő teljesítményre a műfajban korábban csak 2Pac volt képes), de ha az ügyvédei nem találnak ki valamit – most épp a másfél millió dolláros óvadék elfogadásáról tárgyalnak –, akár élete végéig tartó büntetésre is számíthat.

Meek Mill szerencsésebb volt, az ellene felhozott vádakat sikerült ejtetnie a többek közt Jay-Z által támogatott teamnek, így dicsőségesen, helikopterrel térhetett haza Philadelphiába a börtönből, ahol rögtön a 76ers NBA-meccsre szállították, hogy ő kongassa meg a kezdést jelző harangot. A mindezt övező média-hype nyomán kicsit sem meglepő, hogy Championships címre keresztelt új lemeze – amin a 90-es évek több fontos hangmintáját is hallhatjuk újragondolva – listavezető lett.

A valóságshow sztárból Beyonce rekordjait döntögető, első számú női előadóvá előlépő Cardi B előbb mindenkivel együttműködött Bruno Mars-tól a Maroon 5-ig, majd szállította 2018 egyik legjobban várt lemezét, az Invasion of Privacy-t, hogy az év végét teljes egészében a Nicki Minaj-zsal folytatott szájkaraténak és az Offset-től (Migos) való válásnak szentelhesse. Mindkettő kapcsán sokat eláruló kommentháborúba, lökdösődésbe, vörös rózsákkal teli, kínos koncert-félbeszakításba és erős nyilatkozatokba sikerült keverednie. (Nicki is nehezen viselte egykori barátnője növekvő sikereit, de azzal, hogy Queen-re keresztelte legújabb lemezét, magát a trónt nem tudta visszaszerezni.) Az év nagy vesztese azonban messze nem Nicki Minaj, hanem a hip-hop mogul, egykori kiadótulajdonos Suge Knight, aki még a Straight Outta Compton forgatásán gázolt halálra egy egykori bandatagot, amiért 28 év, letöltendő börtönbüntetésre ítélték.

2018-ban két nagyon eltérő személyiségű hip-hop sztár halála is megrázta a zeneipart. Júniusban Floridában egy motorvásárlás utáni rablás közben agyonlőtték XXXTentacion-t. A soundcloud szenzációból Capitol Records által szerződtetett, millió dolláros előadóvá váló, ellentmondásos, hipererőszakos karakter posztumusz lemeze is óriási siker lett, és szívhez szóló gondolatokkal gyászolta többek közt Diplo is. Ha valaki azonban olvasta azt a bírósági jegyzőkönyvet, amelyből kiderül, milyen válogatott módokon bántalmazta terhes (!) barátnőjét, akkor biztosan nem ejt túl sok könnyet érte. A kábítószer túladagolásban, ősszel elhunyt Mac Millerrel már abszolút más a helyzet. Gyakorlatilag a teljes amerikai zenész társadalom megrendült az alig egy hónappal korábban új lemezzel (Swimming) jelentkező, huszonhat éves Mac halálának kapcsán.

Mac Millert egyaránt gyászolták hip-hop sztárok és világhírű jazz-zenészek

Az átlag hip-hop hallgató számára több út is kínálkozott 2018-ban kedvenc műfajában való elmélyülésre. Hallgathatta a hétről hétre érkező újdonságokat, válogathatott az olyan fiatal előadók sikerlemezeiből, mint Post Malone (Beerbongs and Bentleys), 21 Savage (I Am I Was), Kodak Black (Dying To Live) és az abszolút platina újonc Juice Wrld (Goodbye & Good Riddance), vagy tehette azt, amit – az új albummal és diss-track hegyekkel jelentkező – Eminem, hordhatta a pólóján a golden era-beli kedvenceit, mint L.L. Cool J, az Audio Two vagy az Onyx, feldobhatta otthon a Marvel szuperhősökkel díszített olyan vinyl újrakiadásokat, mint mondjuk a Liquid Swords, és lapozgathatta közben az év könyv szenzációját a Beastie Boys Book-ot. Bármelyik utat vagy azok tetszőleges variációját választotta is valaki, az biztos, hogy eseménydús 365 nap áll mögötte.

Boros Gábor
Forrás: langologitarok.blog.hu

2019.01.07