A Babadook – The Babadook

Szilvási Krisztián 1 perces filmkritikája

the-babadook-poster

„Ha valóban okos vagy, és tudod, mit nézz, akkor összebarátkozhatsz valaki különlegessel. Egy közös barátunkkal. A neve Babadook. Dübörgő hang, és aztán 3 éles kopogás. ba BA-ba DOOK! DOOK! DOOK! Innen tudod, hogy közel van. Meglátod, ha odanézel. ba BA-ba DOOK! DOOK! DOOK! Lásd csak meg a szobában éjjel, nem alszol egy hunyásnyit sem. Ha csak hallod vagy meglátod, Babadook-ot le nem rázod. Engedj be! És ha láttad, mi lakozik odalent, azt kívánod, bárcsak halott lennél. Ha bejutok, el is kezdesz változni. Babadook a bőröd alá bújik. Engedj be!”

Kinyílt az az átkozott mesekönyv, és őrült Ragyogássá változtatta az anya elméjét, amely az amúgy is (lelkileg) sérült fiú pusztítására tört. A mondhatni „járatlan”, ausztrál Jennifer Kent filmje 2015 év elején úgy röppent az egyre táguló köztudatba, hogy íme, az év horrorja. A kritikai hozzáállás mára több mint 50 elnyert díjjal halmozta (egészen pontosan 56 jelölés per 61 győzelem a mutatója) azt a bikaerős és borzongató atmoszférával, vastag kontúrral körülhúzott központi karakterekkel és kopogtathatóan szilárd térrendezéssel keretezett történetet, amely zökkenők nélküli fokról fokra haladással kergeti kétségbeesett rettegésbe a nézőt.

A Babadook valóban a bőr alá kúszik, a dramaturgiában hiba nincsen, a szinte fekete-fehérnek ható színezés az árnyék- és fénykezeléssel ellentétes ördögűző terápia. Pedig nem történik semmi különös: szimpla pszichológiai dráma zajlik a képernyőn, sarkítva és félelmetes szimbólumrendszerbe transzformálva. Samuel az apa halála utáni rettegésében mindenhol „szörnyeket” lát, akik bármikor, figyelmeztetés nélkül magával ragadhatják az anyát is, egyedül hagyván őt a kiszámíthatatlanul idegen világban. Amelia szintén a magánytól retteg, csak ő már most egyedül van; a „férj halála a fiúért cserébe”-üzlet morbid igazságtalansága le nem vezetett frusztrációjával közel elmebajba sodorja. Babadook így könnyen férkőzik egyikbe a másik ellen.

Noah Wiseman a kisfiú szerepében rendkívül érett meggyőzéssel retteg a csonka családját esetlegesen teljesen megsemmisítő külső (amúgy aztán anyja révén „belsővé” váló) ellenségtől. Essie Davis (Miss Fisher rejtélyes esetei c. sorozat) pedig lenyűgöző átéléssel prezentálja az őrület kézzelfogható stációit, méghozzá olyan hitellel, amely elől a néző is fejvesztve rohanna biztonságba. A The Babadook szó szerint és átvitt értelemben is kitűnő film, a tömegből mindenképpen. Nem akarom azt a három kopogást!

2014, ausztrál-kanadai, 93 perc
rendező: Jennifer Kent
forgatókönyvíró: Jennifer Kent
szereplők: Essie Davis, Daniel Henshall, Benjamin Winspear, Chloe Hurn, Barbara West

Szilvási Krisztián

2019.01.03