Hogy a karácsony mikor ment át ebbe az „xmasos”, műfenyős és vásárlós valóságba, azt láthatta mindenki, aki már elérte az ötödik ikszet. Közülük pedig sokaknak megadatott, hogy megismerjék a régi, két világháború közötti idők karácsonyait is, amelyek talán az ötvenes, hatvanas évekig is életben maradtak. Kétségtelen, hogy a Trianonban megcsonkított ország talpra állásában fontos szerepe volt a hitnek, ezen belül a vallásosságnak is. És a karácsony – ezt egy pillanatra se felejtsük el – a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Kereszténység nélkül nem is lehetne karácsony, mint ahogy Európa sem, ezzel talán nem is illene vitatkozni. Ne is tegyük, nézzük inkább azokat a régi falusi karácsonyokat, amelyek most már csak néhány ember emlékei között és persze szépirodalmi alkotásokban (pl.: Fekete István) léteznek.

Ott van rajta minden, ami a harmincas években fontos volt (MaNDA)

A karácsonyt, Jézus születését az adventi időszak, az Úr eljövetelére való várakozás előzte meg az egyre fogyó nappalokkal. Krisztus Király vasárnapjával véget ért az egyházi év, hétfőn már lila miseruhát vett fel a pap. A „rorátéra”, az adventi időszak hajnali hatkor kezdődő miséjére pedig elindult a falu apraja-nagyja. Az általában még havas, szikrázóan fagyos reggeleken a templom felé tartó lámpásos emberek (falun a két világháború között ritka helyen még volt csak közvilágítás) köszöntötték egymást, beszélgettek mise előtt is után is. Akkoriban még advent idején a Születést várták, nem a vásárlás örömét, arany és ezüst vasárnapjait. És ezt a várakozást, magunkba szállást segítették elő az időszak templomi énekei, imái is. Lélekben készültek fel az emberek a karácsonyra, az ajándékozás csak ezután jött valahol hátrébb a sorban.

Kalotaszegen is vannak ilyen templomok (MaNDA)

A karácsonyfa alá, már ahol volt ilyen, sokszor saját készítésű ajándékok kerültek. Kötött kesztyű, rongybaba a kislánynak, pulóver és az apa által faragott, festett játék, összerakott hintaló vagy szánkó a kisfiúnak. Városra ajándékért csak ritkán mentek, a szaloncukrot is maguk készítették a karácsonyfadíszek jó részével, az aranyozott, ezüstözött diókkal együtt. Az advent egyben böjti időszak is volt, katolikus vidéken nem esküvőztek és báloztak, és persze kevesebb húst, ételt fogyasztottak. Jellegzetes szokás volt a karácsony böjtje, amelyből mára csak a karácsonyi rántott ponty vagy a halászlé maradt meg. Régen 24-e és a szenteste szigorú böjt mellett telt el, de aztán az éjféli mise után azért előkerültek a sütemények, pálinkák is. Igaz, csak kóstolónak, mert aludni kellett, hiszen hajnalban az állatok már várták az ennivalót, a fejést és az almozást. A családot összehozó nagy étkezés a karácsony napi ebéd volt, aztán megindult a vendégjárás is. Megnézték egymás karácsonyfáját, megkóstolták a süteményeket, az immár jól iható újbort, a frissen kifőzött pálinkát. Az ünnep előtt, alatt a betlehemesek, kántálók is járták a falvakat, és aztán még az év vége előtt regölni indultak a férfiak is.

Címlapkép: Betlehemezők Vörsön 1971-ben, Korniss Péter volt a fotós (MaNDA)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu