398

Magyar királynék és nagyasszonyok 7.

Falvai Róbert: Utolsó királynénk, Zita, Szilágyi Rita: Nők iskolája – Csiszár Antal könyvismertetői

magyar-kiralynek-es-nagyasszonyok-7

Közismert, hogy a korábbi patriarchális alapú (állam)berendezkedés a nőket másodrangú szereplőkké degradálta a társadalomban: nő ne ártsa bele magát a politikába, mert a komoly dolgok intézése a ház urának a kiváltsága. Természetesen minden korban akadtak üdítő kivételek – nem egyszer az erősebb nem támogatásával. Berzsenyi írta Dukai Takács Juditnak: „Vajon helyes dolog-e, hogy a szebbik nemet orsó mögé kényszerítik: csak fonjon?”

Az uralkodó nejének helyzete persze különleges. Ahogy a férjét, őt is megkoronázzák: a Szent Koronát vállához érintik, kifejezve azt az akaratot, hogy férjével osztozzon a kormányzás terhében. És voltak olyan hölgyeink is, akik saját jogon irányíthatták az országot – nem királynék, hanem királynők. Persze a királynék között is voltak, akik személyiségüknél fogva, képességeik alapján beleírták magukat a magyar történelembe. A tisztelt olvasó, aki nyilván tud olyan uralkodói feleségről, aki királynőként uralkodott, meglepődve fogja tapasztalni, hogy akadt olyan királyi hitves, akire az általános és középiskolai tankönyvek szerzői szinte figyelmet sem fordítanak, pedig meghatározó reformokat valósított meg. És persze olyanok is akadtak, akik a főúri pártok bábjaként a politikai sakktáblán ide-oda mozgatható figurák voltak – s nem ők adták a mattot.

Amennyiben azt vizsgáljuk, mennyire voltak – királynéi vagy királynői szerepükön túl – anyák és feleségek, olyan dolgokkal szembesülhetünk, amelyekkel minden mai lány és asszony: szerettek és szerették őket, megcsaltak és megcsalattak, érdekből házasodtak vagy szerelemből, édesanyák voltak vagy a gyermekáldástól megfosztottak. A tudomány és a művészetek terén is képesek voltak nagyot, örök érvényűt alkotni.

A kötetek olvasása sok érdekes dolog ismeretének birtokába juttatja mindazokat, akik időt és energiát áldoznak eme sorozattal közelebbi ismeretséget kötni: számtalan színes egyéniséget ismerhetnek meg.


Falvai Róbert: Utolsó királynénk, Zita

Zita Maria delle Grazie Adelgonda Micaela Raffaela Gabriella Giuseppina Antonia Luisa Agnese ereiben Bourbon, Braganza és – mint a nevéből is látszik – olasz vér csörgedezett, mondhatni „internacionalista” gensből származott. Magyar és cseh királyné, osztrák császárné és született parmai hercegnő volt.

A család birtokai elvesztek, mikor az egységes Olaszország létrejötte véget vetett a területi fejedelemségeknek, Zita számára ugyanolyan váratlan volt királynévá válása, mint férjének, IV. Károlynak a trónra kerülése a családi események alakulása kapcsán.

A könyv bemutatja Zita gyermekkorát, magas szintű iskoláztatását, ennek igényessége majd későbbi gyermekeivel szemben is megnyilvánul. Szemléletesen tárja elénk a koronázást, az esküvőt, külön kitér arra a tiszteletre méltó gesztusra, hogy nem költik el – a háborús nyomorra való tekintettel – a lakodalmi ebédet.

Zita mindvégig megmarad mélyen érző, szociális érzékenységtől áthatott embernek. A trónfosztást látszatra sztoikus nyugalommal fogadja, de nem mond le a visszatérésről. Két sikertelen kísérlet után (bár a történész szerint volt egy harmadik is) Madeirára kerülnek, ahol férje hamarosan meghal. Ekkor Zita sokgyermekes özvegyasszonyként minden reménységét elsőszülött fiába, Habsburg Ottóba vetette, s hogy egykor jó uralkodó legyen, megfelelő képzést biztosított neki: magántanárok, egyetemi doktorátus. Falvai Róberttól képet kapunk az asszony és Ottó tevékenységéről, fiának szakadatlan diplomáciai lépéseiről.

Portugália, Spanyolország, Belgium, majd a nácik elől Amerika – ez jutott osztályrészül utolsó királynénknak; Ausztriába még sokáig nem léphet be. Lázasan figyeli az antifasiszta koalíció győzelme utáni világpolitikai helyzetet, elsősorban Közép-Európára, Magyarországra fókuszálva. Érdeklődése fokozódik az ötvenhatos magyarországi események folyamán – de mindhiába. Zita olyan asszony volt, aki a békebeli Monarchia, a dinasztiák világában született, átélte a régi rend bukását, Európa térképének újrarajzolását, mely már nyomokban sem emlékeztette gyermekkora világára, túlélte a hidegháború időszakát is, és csak az „annus mirábilis”-nek aposztrofált 1989-es év hozta meg számára a végső elmúlást.


Szilágyi Rita: Nők iskolája

A történelem folyamán mindig visszatérő kérdés volt, hogy mi a nő szerepe az életben, valamint a férfi és a nő viszonya. Csak a XX. század jelenthetett áttörést a hagyományos férfi és női szerepek változásával. A szebbik nem igyekezett kitörni a konyha-gyerekszoba-templom háromszögéből. A szüfrazsett mozgalom a női emancipációt tűzte ki céljául, ebbe benne foglaltatik – többek között – a nők tanuláshoz és politikai részvételhez való joga. A társadalmi előítélet jege lassan oldódott. Hosszú út vezetett oda, amíg az „uram és parancsolóm” függéséből szabaduló hölgyek megtalálták és kivívták helyüket a nap alatt.

A megkülönböztetés a mai napig is létező sérelem, de a világ – legalábbis Európában és Észak-Amerikában – számottevően megváltozott. Magyarország késve csatlakozott az új trendhez – ennek úttörőiről ír Szilágyi Rita a kötetben. Hogyan jött létre az első óvoda, milyen törekvések fémjelezték a nők iskoláztatásának elősegítését, menyiben tért el a mai óvodák gyakorlatától a kezdet.

Brunszvik Teréz, Veres Pálné Beniczky Hermin és társainak élettörténetéről olvashatunk. Megismerhetjük életük és munkásságuk összefonódását, küzdelmeiket a konzervatív közszellemmel és a bürokráciával. A pedagógusok mellett archeológiáról is szó esik Torma Zsófia személyében, aki régész családból származott. Ásatásai külföldön is figyelmet keltettek. Koncepciója eltért az elfogadott történelmi konszenzustól, hiszen magyar-sumér rokonságot feltételezett. Kapcsolatba került Heinrich Schliemann-nal is, felesége révén. Találkozhatunk a könyvben hegymászóval és Afrika-kutatóval (Sass Flóra) is, akit ráadásul rabszolgasorból váltott ki későbbi férje. Megdöbbenhetünk azon, hogy a morózus férj hegymászó asszonyát várfogságba vetette, ahonnan csak férje halála után szabadult. Kiemelten fontosnak tartom a kötetben a női orvoslás kezdetének felvázolását. Hugonnai Vilma Svájcban szerzett orvosi diplomáját idehaza nem fogadták el, ezért egy ideig csupán bábaként dolgozhatott. Harcában – hogy ő lehessen az első magyar orvos – csak Wlassics Gyula minisztersége hozott fordulópontot.

A kiemelt háttéranyagokból érdekes ismereteket szerezhetünk, például arról, honnan ered a karácsonyfa állítás szokása, de a könyv olvasása közben sok-sok érdekfeszítő történettel találkozhatunk.

Csiszár Antal

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Falvai Róbert: A Hunyadiak asszonyai
2. rész: Falvai Róbert: Az Árpád-ház asszonyai I-II., Falvai Róbert: Nő a magyar trónon
3. rész: Falvai Róbert: Az Anjou-királynék, Falvai Róbert: Habsburg-feleségek
4. rész: Falvai Róbert: Erdély híres asszonyai I-II.
5. rész: Falvai Róbert: Erzsébet királyné (Sisi), Falvai Róbert: A Hofburg dámái
6. rész: Falvai Róbert: Mária Terézia és kora, Szilágyi Rita: A politika forgatagában, Szilágyi Rita: Magyar múzsák

2018.12.22