150 éve született a Pollyanna szerzője, Eleanor H. Porter

Szabó Szilvia írása

eleanor-h-porter

Mindenben kell találni valamit, aminek örülhetünk!” Ezt az egyszerű, ám nagyon fontos életelvet fogalmazza meg és közvetíti több mint száz éve az angol írónő, Eleanor H. Porter regénybeli főhőse Pollyanna. Talán ez az oka, hogy örök klasszikussá vált, hiszen élni tanít, vidámság és optimizmus árad a történetből. Megalkotója, az amerikai novellista Eleanor Emily Hodgman néven 150 éve, 1868. december 18-án született Littletonban (USA, New Hampshire).

Kiváló énekesnővé vált a bostoni New England Konzervatóriumban. 1892-ben összeházasodtak John Lyman Porterrel, és Massachusettsbe költöztek. Az éneklést abbahagyta, és novellákat kezdett írni, amelyek részletekben meg is jelentek népszerű magazinokban és napilapokban (New England, Womanʼs Home Companion és a Harperʼs Weekly).

1907-ben már egy teljes novelláját közölték (Cross Currents), amelyet sorra követett a többi (The Turn of the Tide – 1908, Marco története – 1911). 1911-ben a Billy kisasszony (Miss Billy) már anyagi sikert is hozott, s a közönség várta a folytatást. Nem hiába, mert 1912-ben a Miss Billy döntése, majd 1914-ben a Miss Billy megházasodott címmel megérkeztek az újabb részek.

Az igazi, nemzetközi elismerést 1913-ban a Pollyanna hozta meg számára, amelyet magyarul Az élet játéka címmel többször is kiadtak. A regénybeli kislány, Pollyanna elárvulása előtt fontos játékot tanul édesapjától, ez az örömjáték. Az ebből nyert optimizmusa megdöbbentő, ugyanakkor felemelő is. A közvetlen, eredeti stílusa miatt pedig nem marad hatástalan, öntudatlanul megváltoztatja a környezetében élők életét. A felnőttek mesterkedései sem tudják átformálni, inkább ő hódítja meg varázsával a felnőttek állig begombolkozott világát. A végén még a mogorva Polly néni is megtanul játszani, sőt a legügyesebb játékos válik belőle.

Az angol nyelvben van egy mondás: „Don’t be such a Pollyanna”, vagyis ne légy már olyan mindenben jót kereső, optimista. Miért azonosítják valamiféle gyengeséggel ezt a viselkedést? Számomra ez sosem derült ki. Inkább megható egy gyermek őszinte életigenlése olyan helyzetekben, amikor egy felnőtt is összeroppanna. A játék annál izgalmasabb, minél nehezebb megtalálni a jót valamiben.

Nézzünk egy kis részletet, amely jól példázza, hogy miről is van szó:
– Tudom – mondta. – Az örömjátékot játssza!
– Magának is beszélt róla?
– Már régen. – Az öregember nagyot sóhajtott. – Egyszer azon morogtam, miért is van ilyen hajlott, görbe hátam? És mit gondol, mit mondott a báránykám?
– Fogalmam sincs, mit találhatott ezen örülnivalót.
– Pedig talált. Azt mondta: örülhetek neki, legalább nem kell olyan mélyen lehajolnom, ha gyomlálok, hiszen úgyis félútra vagyok a földtől!

pollyanna-szoborA regény világa kicsit olyan, mint L. M. Montgomery Váratlan utazásában, figurája pedig Anne Shirley-re emlékeztet. Stílusa talán gyengébb, a fordítás is kicsit avítt, de a mondanivalója örök érvényű: örömre születtünk. Lehet, hogy Pollyanna örömei túl gyerekesek, bagatellek, mégis rádöbbent bennünket arra, hogy az apró örömök is megszépíthetik egy-egy napunkat, az örömmel bearanyozott napok pedig megváltoztatják életünket. Rengeteg dolog van, amin nem változtathatunk, de van egy, amin viszont igen, ez a gondolkodásunk. A kislány azt is megtanítja, hogy nem csak az tud örülni az életnek, akinek semmi gondja nincs, mindenki képes megtalálni a saját örömét. Olvassuk és tanuljunk Pollyannától élni, játszani, bízni, hinni, egy kicsit újra gyereknek lenni. Legalább lélekben.

A történetnek olyan óriási hatása volt, hogy a könyv megjelenése után számos Örömklub (Glad Clubs) alakult, színházak és televíziók adaptálták újra és újra.

1915-ben megjelent a folytatás (Pollyanna grows up – Pollyanna felnő, magyar címe Az öröm játéka örök), amely a főhősnő felnőttkorát mutatja be. Ezt követte a Just David (1916, magyarul Igazságos Dávid), egy másik árva, aki átalakítja az emberek életét, majd az Út a Megértéshez (1917); az Ó, pénz! Pénz! (1918); a Dawn (1919); és a Mary Marie (1920). A bestseller könyvek toplistáján mindig ott voltak művei, mégpedig legtöbbször az első nyolcban.

Eleanor Hodgman Porter 1920. május 21-én halt meg a Cambridge-ben (Massachusetts). A Mount Auburn temetőben nyugszik, sírján gravírozott felirat olvasható: „Ki írásaival napsütést hozott milliók életébe”.

Szabó Szilvia

Források:Porter, E. A.: Az élet játéka 158-159. oldal (Szent István Társulat, 2007), online-literature.comhu.wikipedia.org

A címlapkép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből, a második kép pedig a flickr.com gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

2018.12.19