Fenyő Miklós – Egressy Zoltán: Aréna

Ősbemutató a Győri Nemzeti Színházban

arena

A Hotel Menthol (2000), a Made in Hungária (2008) és az Aranycsapat (2012) sikere után egy újabb Hungária musical, az Aréna ősbemutatója látható december 15-től a Győri Nemzeti Színházban, amelynek a főpróbáján jártunk. Fenyő Miklós dallamaihoz, jampi világához jól illeszkedik a 60-as évek „sosem volt, de lehetett volna története”, amelyet Egressy Zoltán József Attila-díjas író, a teátrum dramaturgja álmodott meg, s Forgács Péter rendező és Kovács Gergely Csanád koreográfus keltett életre a színpadon.

Korábban már az olvasópróbán is bepillanthattunk a színészek munkájába, de a premier előtt megállapíthattuk, hogy fáradtság egyáltalán nem látszik a művészeken, s hogy stílusos legyek, „a jampecokon hamar úrrá lett a láz,” ahogy reflektorfénybe kerültek.

A darab zenei alapját a Hungária 1982-ben kiadott nagylemezének 15 dala (és még három másik) szolgáltatja, amelyeken a rock and roll hangzásvilágán túl több, másféle stílus (swing, blues) is felismerhető, és talán éppen ettől olyan izgalmas. A vásznon kivetítve a lemezborító látható, a hangszórókból (mint táskarádióból) a Hungária dallamai szólnak. Az album az 50-es éveket, a darab inkább a 60-as éveket idézi, de az Aréna mindenképpen egyfajta korrajz, olyan konkrét, erős karakterekkel, amelyeket a színészekre írt szerepek még inkább kihangsúlyoznak. Egyszerű hétköznapi figurák ők, akik a maguk módján próbálnak boldogulni: Mancika áruházi eladó hódító szépségével (Mózes Anita), Buzogány Árpád „színeművész” állandó szerepjátszással (Járai Máté), Hideg Sándor másodosztályú focista futballsikereivel – ha vannak ilyenek (Fejszés Attila), Vadasdi tolvajlással (Mohácsi Attila), Johnny Beast menő angolságával (Jáger András), vagy Balf, a park hülyéje állandó hülyéskedésével (Vincze Gábor Péter).

arena

Mi foglalkoztatta az embereket „a tranzisztor kor hajnalán”? Bögre (Kiss Tünde), színművészeti főiskolás hasra esik Buzogány Árpád „bődületes nagysága” előtt, akinek viszont a „tűsarok a gyengéje”, ami éppen Kókusz (Nagy Gréti), a kis laboráns lány erőssége. A lány pedig hiába fut Hideg Sanyi után, hiába magolja a foci szabályait, mert a focistát ez „hidegen hagyja”. Sanyi a labdán kívül Mancikát hajtja, de a szexis külsejű eladólány csak bolondítja, s közben aláírásokat gyűjt egy jampista párt megalapításához. És mi a programja? Mindegy! „Színeket, zajt, utcabált” akar. A többi figura is legalább ilyen nagyra törő terveket forgat a fejében. Ott van Kistaxi (Pörneczi Attila), aki végig hangoztatja, hogy most jött el a rádiósok ideje, és illegális rádióadást tervez, Vadasdi fehér hajával egy „hidrogénbanda” tervével áll elő, de aztán kocsilopással vagy a csónakház feltörésével is beéri. Kis titkok, szabad szerelmek, taktikázás, nonstop érzelmi hullámzás, néha kavarodás jellemzi ezt a kis világot. „Buli, szerelem, boldogság – ez kell az embereknek” – hangzik a felismerés Mancika szájából. (És néha esetleg „álca, ha kellene…”). A valóságosnak látszó szereplők hátterében igazi helyszíneket látunk, ilyen a Szent István park, ahol naphosszat együtt lógnak a fiatalok, (de vigyázat, a Ramóna presszóba csak az örömlányok járnak!), és ott a Pala, vagyis a Palatinus strand, vagy a csónakház.

Latex nadrág, jersey tunika, fehér zokni papuccsal – „Hoppácska!”, ahogy a modellszépségű Baba (Molnár Ágnes) mondaná. Igen, itt a legapróbb részletek is retro hangulatot árasztanak. Hogyan illeszkedik be a társaságba az új srác, Flipper, a repülős (Nagy Balázs)? Létrejön-e Kistaxi első élő adása, a Randevúszerviz a hangulat hullámhosszán? Ki lesz a Hulahopp fesztivál győztese? Mit titkol Mikka (Klinga Péter), és megtudja-e, ki az az Erdős Péter? Összejön-e Valér, a futballedző fiatalkori szerelmével? Túléli-e Flipper a repülőnapot? Számos izgalmas kérdés, humor, irónia.

S mit keres itt Mensáros László? Mindenre fény derül!

arena

A sztori jól összesimul a Hungária-dalokkal, és a látványos koreográfia biztos sikert ígér az Arénának! A jampecok vagány szófordulatainak, vagánykodásainak megértéséhez némi eligazítást egy narrátortól (Forgács Péter, a rendező) kapunk, így a fiatalabbak is – akik nem tapasztalták meg ezt a korszakot – bátran bekapcsolódhatnak az „arénázásba”.

Nem maradt más hátra, mint hogy tolmácsoljam a szereplők üzenetét: „Arénázz! Arénázz! Hódítsuk meg az arénát!”

A musical teljes színlapja a Győri Nemzeti Színház honlapján olvasható.

Szabó Szilvia
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2018.12.14