Hammett és Chandler mellett Ross Macdonald a harmadik tagja az amerikai hard-boiled detektívregény-írók nagy hármasának. Nyomozója, Lew Archer, akárcsak Hammett Sam Spade-je vagy Chandler Philip Marlowe-ja, magányosan dolgozik, nem veti meg az italt és a nőket, és sokat cigarettázik. Macdonald regényeiben a konfliktus azonban családi drámák mélyén és generációs ellentétekben gyökerezik. Tizennyolc Archer-regényével Macdonald irodalmi szintre emelte a krimi műfaját, és bebizonyította, hogy alkalmas átfogó, színes képet festeni a társadalomról.

Noha Ross Macdonaldként maradt meg mindenki emlékezetében, azt tudni kell, hogy ez csak egy írói álnév. Valójában Ken Millar néven anyakönyveztették 1915. december 13-án a kaliforniai Los Gatosban, de a gyerekkorát Kanadában, Ontarióban töltötte. Apja korán elhagyta a családot, anyja elszegényedett, így Millar hol az anyai nagyszülőknél, hol pedig különböző rokonoknál lakott. Bár jó tanulónak bizonyult, a nem éppen ideális körülmények miatt tizenéves korára már ivott, cigarettázott és a szerencsebarlangokat járta. Persze olvasott is, többnyire bűnügyi irodalmat. Ebben az időszakban fedezte fel Dashiell Hammett A máltai sólyom című regényét.

Apja 1932-ben hunyt el, és egy elfeledett életbiztosításnak köszönhetően 2212 dollárt hagyott a családjára. Anyja ebből a pénzből főiskolára küldte Millart, aki egy évet a Waterloo Főiskolán tanult, majd átiratkozott a Nyugat-Ontariói Egyetemre. Itt találkozott újra Margaret Sturmmel, akivel már a középiskolás évei alatt megismerkedett, és 1938-ban házasságot kötöttek. Sturm író szeretett volna lenni, Millar tanár. A lányuk születése után Kichener városában éppen abban az iskolában vállalt tanári állást, amelyben mindketten érettségiztek.

A felesége utálta Kichenert, depresszióban szenvedett, s hogy valamivel elterelje a figyelmét, Millar Chandler-regényeket hozott haza neki. A hosszú álom és a Kedvesem, isten veled! ihletet adtak Margaretnek, és írt egy regényt, amelynek bevételéből elköltözhettek Michiganbe. A férj itt irodalomból doktori címet szerzett, miközben a felesége regényeket írt. Millar a vázlatnál és az utolsó simításoknál segített neki, majd megírta saját első regényét is, amely 1944-ben jelent meg.

Ebben az időben jelentkezett a seregbe is; egészségügyi okok miatt elsőre visszautasították, de aztán a második világháború miatt mégis besorozták a rádiósokhoz. A család emiatt Dél-Kaliforniába költözött. Kalifornia lenyűgözte őket, éppen ilyennek írta le Chandler is a regényeiben, és az sem volt utolsó dolog, hogy Millar születési helyére tértek vissza. A férfi a Csendes-óceán térségébe utazott a hadsereggel, de közben egy regényen dolgozott, ahogyan a felesége is Kaliforniában. Utóbbinak volt nagyobb sikere, a könyv bevételeiből házat vásárolt Santa Barbarán, és mire a férje hazatért a háborúból, már hollywoodi filmstúdióknak dolgozott.

Millar megpróbálta túlszárnyalni Margaret sikerét. 1947-ben és 1948-ban két regényét is publikálta a Knopf, Hammett, Chandler és Cain kiadója, miközben ő foglalkozni kezdett egy széria ötletével, amelyben egy detektív a főszereplő. Sam Spade partnere (Miles Archer) után Lew Archernek nevezte el, helyszínnek egy gyönyörű tengerparti várost választott, és elnevezte Santa Teresának – egyértelműen saját lakóhelye, Santa Barbara után. Az első változatot visszadobta a kiadója, de Millar átdolgozta, új címet adott neki (Mozgó cél), és John Macdonald néven publikálta, hogy a neve miatt ne keverjék össze a feleségével, aki Margaret Millar néven írt. Később John Ross Macdonaldra változtatta az írói nevét, de ez sem volt a legjobb választás, hiszen John D. Macdonald néven már ismert az olvasóközönség egy tollforgatót. A hatodik Archer-regényével (A barbár part) a Ross Macdonald név mellett döntött. Ma már így emlékeznek rá az emberek.

Hogy regényeihez anyagot gyűjtsön, elvegyült a Santa Barbarával szomszédos Montecito gazdagjai között, búvárkodni tanult, kaszinókba járt, és közben szemét-fülét nyitva tartotta. Emellett eljárt a Santa Barbara-i bíróság tárgyalásaira, rendőrökkel, bírákkal, ügyvédekkel és ügyészekkel ismerkedett meg, a regényeiben pedig sötét képet festett a felszín alatt lappangó erkölcstelen világról. Ironikus módon az 50-es években mindez ellene fordult, amikor a lánya halálos balesetet okozott: a család ügyvédet fogadott, megtagadta a vallomástételt, és – akárcsak regényének szereplői – mindent elkövetett, hogy megvédje a lányát, Lindát. A válságból persze kilábaltak, még ha ez azzal is járt, hogy egy időre el kellett költözniük Santa Barbaráról Észak-Kaliforniába.

Millar összesen tizennyolc Archer-regényt és négy további novellás kötetet írt szintén Archerrel a főszerepben, valamint hat különálló regényt is kiadott – többet, mint Hammett és Chandler összesen. A Lew Archer-regények közül az első kettőt megfilmesítették, és a filmvásznon a detektívet mindkét alkalommal Paul Newman játszotta, bár a főszereplő nevét megváltoztatták Archerről Harperre. A 70-es években Archer címmel egy hat epizódos tévésorozat is készült, ezt is Millar nyomozója ihlette. Különálló regényei közül A Ferguson-ügy, a The Three Roads és a Blue City szolgált egy-egy film alapjául.

Millar csak a 21. regényével került a sikerlisták élére: a Búcsúpillantás (1969) keményfedeles változata nyolc kiadást élt meg, a puhafedelűt 125-ször nyomták újra, a regény Európában is bestseller lett. 1974-ben az Amerikai Krimiírók (Mystery Writers of America) életműdíjjal (Grand Master Award) tüntették ki. Huszonnegyedik regénye publikálását követően Millar memóriazavarokkal kezdett küszködni, 1981-ben pedig Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála. A halál egy szeretetotthonban érte 1983. július 11-én. 67 évet élt.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com