188

Szabadhegyi Találkozások Lukács Sándorral

Sulyok Attiláné írása

lukacs-sandor-szabadhegyi-talalkozasok

A 43. Szabadhegyi Találkozásokon egy kiváló embert és színészt ismerhetett meg a telt házas közönség a győri könyvtár József Attila Művelődési Házában. Lukács Sándor évtizedek óta hazánk népszerű színészóriása, aki számtalan szerepben és filmben bizonyított már. Sokoldalú, nyugodt, kiegyensúlyozott embernek ismerhettük meg a beszélgetés során.

A bevezetőben Simon Róbert Balázs országgyűlési képviselő, a rendezvénysorozat állandó házigazdája – a hagyományokhoz híven – néhány mondattal bemutatta vendégét, majd kérdéseket tett fel neki, melyekből megismerhettük hosszú pályáját és életének legfőbb eseményeit.

Lukács Sándor 1947-ben, Miskolcon született. Szülei a Bükkben, az erdőgazdaságnál dolgoztak, értelmiségi beosztásban. Az emberek az édesanyjától kapták a fizetést, akinek mindenkihez volt egy kedves szava, nagyon szerették. Egy régi hintóval járták a Bükk hegységet, gyermekként ő is gyakran vele tartott.

Először városunkhoz való kötődéséről mesélt. Számára Győr Diósgyőrt jelentette gyermekkorában. Mintegy tíz évvel ezelőtt aztán Győrben játszottak a Richter Teremben – Tahi Tóth Lászlóval és Hegyi Barbarával. Itt járt Halbritter Mátyás temetésén is. 2016-ban Kazinczy-díjat kapott a magyar nyelv ápolásáért a Városházán.

Gyermekkori élményei közül azt emelte ki, hogy harmadikos kisdiákként órán a Kincskereső kisködmönből kellett felolvasnia a többi gyereknek, amikor kiment a tanítónő. Ekkor eldőlt a sorsa, mert úgy tapasztalta, hogy egy idő után mindenki rá figyelt, és abbahagyta a rosszalkodást.

16 éves koráig élt Miskolcon, a Fráter György, későbbi elnevezéssel a Földes Gábor Gimnáziumba járt, majd Budapestre került, a Bem József Gimnáziumba. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára csak negyedik alkalommal jutott be, de nem adta fel, addig próbálta, amíg nem sikerült. Mielőtt felvették, a Nemzeti Színház Stúdiójában játszott, az első stúdiósok közé tartozott. Komoly kiképzést kaptak, minden este színpadon volt. Ezalatt a két év alatt többet tanult, mint a Színházművészetin, itt ismerte meg a teátrumok érdekes, izgalmas világát. Főiskolás korában is többször fellépett, fél évszázada ezen a szép pályán van.

A főiskola után, 1972-ben rögtön a Vígszínházhoz került, ahol jelenleg is játszik. Várkonyi Zoltán hívta, de elsőként Várkonyi fia fedezte fel, aki rendező volt, az ő negyedéves vizsgafilmjében szerepelt. Olyan kiváló emberektől tanulhatott, mint Darvas Iván, Páger Antal és Bilicsi Tivadar. Nagyon jól ismerte Darvas Ivánt, mert 8 és fél évig egy öltözőben voltak előadás előtt, és együtt játszottak A nők iskolája c. Molière darabban a főszerepekben.

Már 46 éve a Vígszínháznál dolgozik, bár a társulat közben változott. Jobbnál jobb rendezők jöttek a régiek helyére, miért kellett volna eljönnie onnan? – kérdezte. Néhányat ki is emelt közülük: Harag György, Rum József, Szinetár Miklós, Szikora János. Rengeteg emlékezetes szerepet játszott az évtizedek alatt, nehéz választania közülük. Vannak darabok, amelyek olyan sikeresek, hogy hosszú évekig játsszák őket – a Furcsa pár egy évtizeden át maradt műsoron, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról is nagyon sokáig ment. Egyik kedvenc szerepét a Caligula helytartójában játszotta, ők adták elő az ősbemutatót, Őze Lajos alakította a másik főszerepet. Kedves, szép emlék számára a Don Carlosban a márki, de nagyon szerette a Veszedelmes viszonyokat is.

Egymástól nagyon eltérő karaktereket formált meg: Napóleon, Rubens, Petőfi, Vak Béla király, XIV. Lajos komédiása, de mellette évtizedeken át folyamatosan látható volt a tévében és a filmvásznon: játszott a Hídemberben, a Magyar vándorban és a Kisvárosban is. Jellegzetes orgánuma miatt sokat foglalkoztatja a szinkron, szinte mindenki Alain Delon magyar hangjaként ismeri. A „Könnyen tanulsz szerepet?” kérdésre azt válaszolta, hogy egyre nehezebben. Most már többet kell foglalkoznia a szövegek átismétlésével előadás előtt, több energiájába kerül.

Fiatalkora óta erős az önkontrollja, mindig szigorú volt önmagához. Úgy gondolja, hogy a korral bölcsebbek és tapasztaltabbak leszünk. Azokat a rendezőket szereti, akik elfogadják a színész kreativitását, döntően olyan direktorokkal dolgozott, akik segítették, hogy színészi elképzelése megvalósuljon. Ha pedig nem, akkor megvívták harcukat. Ő soha nem akart rendezni, szerinte neki az nem való. A Színművészetin sem tanít, úgy érzi, nem egy kimondott pedagógus alkat. Ennek ellenére a fiatalokkal jó a kapcsolata, szívesen beszélget velük.

Jelenlegi szerepei közül is megemlített néhányat. Az Eszenyi Enikő által rendezett Diktátorban játszik többek között, ez Chaplin legnagyobb hatású műve. (Magyarországon elsőként Eszenyi Enikőnek engedélyezték a mű színpadra állítását.) Jelenleg az Audienciában Churchillt alakítja. Molnár Ferenc Játék a kastélyban c. komédiája már nagyon régóta fut, mintegy 170 előadásnál tartanak.

lukacs-sandor-szabadhegyi-talalkozasok

A színész utánpótlásról is beszélgettek – ma sokkal nehezebb a helyzetük, mint régen, amikor még csak két tévécsatorna volt, nem ekkora választék. Ha egy magyar tévéfilm ment főműsoridőben, akkor mindenki ezt nézte, az egész ország, a színészek így sokkal könnyebben tudtak népszerűvé és ismertté válni. A szakmán át, a szerepeiken keresztül ismerte meg őket az ország. Ma teljesen más a helyzet, napjainkban százszor nehezebb kiemelkedni, nem ismerik meg őket az utcán, akármilyen tehetségesek. Manapság nagyon sok mindenre ráveszi a média a színészeket. Ez a pálya fele szerencse, fele kitartás, szorgalom. Gyönyörű hivatás, de nem lehet mérni a művészeteket és a teljesítményt.

Gazdag pályafutása során Lukács Sándor az 1970-es évektől számos magyar filmben játszott. A tévéfilmek közül a legkedveltebb számára az, melyben Napóleont játszotta, remek szerepet alakíthatott. Kiváló maszkmestere élethűen átváltoztatta, a szolgáját pedig Major Tamás játszotta, róla is elmesélt egy vidám sztorit. Nagyon büszke arra, hogy Oscar-díjas filmben is szerepelhetett, a Mephistoban, amely számos egyéb díjat is begyűjtött. Szabó István rendezte, aki hallatlanul művelt, alaposan felkészült, nyelveket beszélő ember.

Felesége több mint négy évtizede Maráczi Mária. Élete első nagy szerepét játszotta egy mozifilmben, a Madárkákban, amikor az operatőr mellett egy nagyon csinos lányt fedezett fel, aki scriptorként dolgozott. Majd négy év múlva, 1975-ben a Fészek klubban találkozott vele újra. Meghívta az előadására, utána elmentek a Halászbástya étterembe vacsorázni, és azóta együtt vannak. Különleges időpontban kötöttek házasságot, 1976. december 24-én délben, mert az volt az egyetlen szabadnapja, amikor nem játszott a színházban. Az esküvői tanúja sem akárki volt, hanem Kern András. Egyetlen fiuk Máté, aki már közel 40 éves. Lukács Sándor vágyálma, hogy nagyon szeretne már egy lányunokát, de ha fiú lesz, az se baj.

Ha akad egy szabad estéje, akkor a Művész úr nem színházba megy, inkább más elfoglaltságot keres. A tévében a hírműsorokat és a sportot nézi. Imádja a teniszt, de nemcsak nézi a közvetítéseket, hanem műveli is. Korábban kitűnően pingpongozott, ez eleinte érződött a teniszjátékán is. Egy olimpiai bajnok, Kovácsi Aladár vitte el elsőként teniszezni, akivel szülőtársak voltak az óvodában. A Franciaországban rendezett Roland Garros bajnokságot szereti a legjobban, mert ő is salakpályán játszik. A mostani nagy teniszezők közül nem tudott kedvencet választani, mindegyiket egyformán szereti (legyen az Nadal, Federer vagy Djokovic).

Sok kitüntetésben részesült már az évtizedek során, ezek közül a Kossuth-díj a legkedvesebb számára, de úgy gondolja, sokan még nem kapták meg, akiknek kellett volna. Fontosnak tartja a hitet, hívő ember, bár ritkán jár templomba. Ez szubjektív dolog, de úgy gondolja, hogy a vallásos emberek kevesebb meggondolatlan dolgot követnek el, és a hit sok energiát nyújt az embernek. Sok csúnya dolog van a világban, és ebben a dzsungelben segít, hogy a tiszta erkölcsiség felé tapogatózzon az ember.

Nemcsak a színjátszás érdekli, hanem a költészet is. A Kossuth- és Jászai Mari díjas színész, az Érdemes és Kiváló művész már nagyon régóta ír verseket, eddig nyolc kötete jelent meg, valódi költő. Valószínűleg hajlamot is örökölhetett az írásra, de elsősorban kiváló magyartanárainak köszönheti a versek szeretetét és az írást. Első költeményét az 1956-os forradalom napjaiban írta, Zászlók címmel. Rendszeresen írt már érettségi előtt és után is. Első publikációja – a Szökés – 1985-ben jelent meg a Magvető Kiadónál, az utolsó kötete pedig tavaly látott napvilágot A kezdetek utcája címmel a Nap Kiadó gondozásában, mely 50 verset tartalmaz. Előtte 2006-ban jelent meg az Elűzött álom c. kötete. Felolvasott két szép verset az új kötetéből a beszélgetés végén, melyekkel nagy sikert aratott. Költeményeiben igyekszik kifejteni az érzelmeit, és megosztani tapasztalatait az olvasókkal. Önálló estjeivel gyakran útra kel az országban.

Nagyon örülünk, hogy Lukács Sándor ellátogatott városunkba feleségével együtt. Csodálatos, tartalmas esti programon vehettünk részt.

Sulyok Attiláné
Fotók: Szabó Béla

Forrás: vigszinhaz.hu, blikk.hu

2018.12.04