A történet középiskolás diákokról szól. Kalapos Éva élményanyaga, életismerete remekül tükröződik vissza a Masszában. A regény drámaisága különösen alkalmas arra, hogy színi játékként elevenedjen meg. Mint tudjuk, az iskola világa is tud kegyetlen lenni. Adva van egy frusztrált, problémás hátterű fiatal, aki barátjával együtt zaklatni kezdi egyik fiú osztálytársát. Egy tehetséges, ám visszahúzódó srác (Patrik) lesz a külsőleg vagány, de lelkileg gyenge fiú támadásának célpontja: a való világban és a modern technika lehetőségeivel élve, az interneten keresztül is. Győző, a regénybeli negatív hős mintegy megkettőződik a játékban. Arany János szavaival „lelkének szennyes indulatát” zúdítja prédájára. Jobbik, határozatlanabb énjét lenyomja gonosz antipólusa: mindenáron meg akarja semmisíteni Patrik önbecsülésének utolsó szikráját is. Hogy miért? Mert áldozata tehetséges, valószínűleg rendezett családi körülmények között él, amit ő nem tud elmondani önmagáról – az ő mindennapjai szüleinek parázs veszekedési közt zajlanak. A másikra a szerelem (Dina) is rámosolyog, amit ő képtelen elérni, hiszen a lány elutasítja a közeledését. Ráadásul nyomasztja, hogy nincs zsebpénze, tehát meg kell szereznie azt bármi áron, például Patriktól.

A lelki terror nem ismer határokat: Patrikot egyre gátlástalanabbul fenyegetik, megmérgezik személyi kapcsolatait, szembeállítják vele szerelmét és egy olyan osztálytársnőt, aki eddig mellette volt. A megfélemlítés időnként átcsap fizikai agresszivitásba is. A tortúra hónapokig tart, ennek eredménye egy végletekig megalázott, csapdahelyzetbe került áldozat. Látszólag a Rossz diadalt arat, és a lelkileg szinte halott Patrik felett mintegy „halotti tort ül”, de a hübriszt (elbizakodottságot) követi a Nemezis (megtorlás). A mindenétől megfosztott, megfélemlített fiú tövig döfi kését élete megkeserítőjébe, aki súlyos sérüléssel kórházba kerül.

Eddig a történet. Az írónővel való beszélgetéssel folytatódott az est, ahol szó esett a mű megszületésének körülményeiről, valamint magáról a zaklatásról. Kalapos Éva nevéhez köthetők az ifjúságnak szóló D.A.C. könyvek című sorozat, de a megfélemlítésről ezektől függetlenül akart írni. Motivációként saját kisiskoláskori kirekesztettsége és egy kanadai diáklány halálos kimenetelű zaklatása szolgált. Három évig érlelte a témát, s aztán egy hónap leforgása alatt öntötte formába a történetet. A regénnyel egy létező, gyakori jelenségre akarta ráirányítani a figyelmet. Meglátásai szerint ezzel a helyzettel sem az intézményrendszer, nevezetesen az iskola, sem a szülők, legkevésbé az áldozat nem tud mit kezdeni nálunk. Tudatosítani akarja, hogy minden eszközzel fel kell lépni a hasonló helyzetekkel szemben, hiszen a zaklatás törvénybe foglaltan: bűncselekmény. Valószínűleg a pedagógusok felkészítése, a diákok számára szervezett speciális programok nagy segítséget jelentenének az érintettek számára. Az írónő felhívta a figyelmet arra, hogy a kötet függelékében található segédanyag jó szolgálatot tehet az érdeklődőknek és az érintetteknek egyaránt.

A RÉV Színház előadását a közönség tagjai – és nem csak a tizenévesek – lélegzetüket visszafojtva hallgatták. A nézők mimikája, testbeszéde arról árulkodott, hogy mélyen megérintették őket a látottak. A RÉV gyakran tart rendkívüli osztályfőnöki órákat. A visszajelzések szerint ahol már jártak, ott mérséklődött az iskolai agresszió. A programot látva nem csodálkozunk ezen.

Csiszár Antal
Fotók: Pozsgai Krisztina

Fotógaléria: Massza – A RÉV Színházi és Nevelési Társulat előadása a győri könyvtárban

13 kép