119

Tökéletes akciófilm akciójelenetek nélkül

A bűnös – filmkritika

a-bunos-film

Dánia A bűnös című filmjét küldi majd az Oscarra, ami tarolt a filmfesztiválokon. A nagyjából egyetlen szereplőből álló film a legizgalmasabb akció és thriller jelenleg a mozikban, pedig nincs benne akciójelenet, és egyetlen helyszínen játszódik az egész.

Az elsőfilmes Gustav Möller lenyűgözte a magyarországi Jameson Cinefest Filmfesztiváltól kezdve a Sundance Fimfesztiválon át egy csomó másik vetítés közönségét. A dánok amúgy is elég patent filmeket csinálnak, aminek valószínűleg az a titka, hogy sosem tűnnek úgy, hogy bombát akarnának robbantani, csak nagyon precíz történeteket írnak, élhető drámaisággal, jó dinamikával, gyönyörű ívekkel, hibátlan színészekkel, egy csipetnyi morbid humorral és utánozhatatlan kreativitással. A bűnös is faék egyszerűnek tűnik a maga nemében, de azt teljesen kimaxolták. Szerencsére szűk másfél óra csupán a film, ami pontosan elég arra, amit el szeretne mesélni. Megérkezteti a szereplőit a célhoz úgy, hogy addigra már a nézőnek is fontosak legyenek, és virágba boruljon az egész sztori.

A főszereplő egy készenléti diszpécser, felfüggesztett rendőr, aki unalmas munkaóráit tölti egy asztalnál, headsettel a fején, és fogadja a panaszos hívásokat. Kicsit arrogáns természetének köszönhetően nem hatódik meg egy piroslámpás negyedben prosti által kirabolt férfi segélykérésétől, és némi lenézéssel küldi el a francba a mentősért betelefonáló részeg biciklist is. Aztán jön egy hívás, ami fontos lesz egy pillanat alatt, mert azért az is látszik, hogy tud lelkiismeretes lenni ez a férfi. Egy nő telefonál. Elrabolták. Egy kocsiban ül. A tettest ismeri, és az egyetlen kapcsolata ennek a nőnek a külvilággal a munkaideje végét váró diszpécser. Az ügy egyértelműen fontosnak tűnik, és a főszereplő minden erejét megfeszítve próbálja megmenteni a nőt. Az eszközök, amikhez nyúl, nem mindig legálisak, de az eset pillanatok alatt a magánügyévé válik. Szépen lassan, nagyon lassan, de mégis biztosan haladunk szintről szintre és kerülnek helyre a titkos kirakó darabkái. Nem csupán az elrablásnál ütköztetik meg a nézőt egy csomó izgalmas csavarral, de a diszpécser magánéletét is rálehelik a vászonra. Minél többet tudunk meg a felfüggesztéséről, annál jobban értjük, hogy ebben a nyomozásban nemcsak a nőt szeretné megmenteni, hanem feloldozást keres önmagának is.

A film, a Tom Hardy-s Locke – Nincs visszaúthoz hasonlóan, végig egyetlen helyszínen játszódik, a diszpécserek egy szobájában. A többi szereplőt, mint az elrabolt nőt, annak egyedül otthon maradt gyermekét, illetve a helyszínen járó rendőröket, egyszer sem láthatjuk, csak a hangjukat halljuk a telefonon keresztül. Aki egész végig ott van közeliben az arcunkban, az összes izzadságcseppjével és aggódó ráncával, az a főszereplő, akit Jakob Cedergren alakít hibátlanul. Nem egy ismert színésszel van dolgunk, és ez rohadt jó, mert ettől még közelebbinek érezzük, még átlagosabbnak, hozzánk hasonló kisembernek, aki a maga hibáival és botlásaival teletűzdelt életében keresi a csak önmaga számára fontos, semmitérő megváltást, és látszik, hogy jót szeretni tenni, hogy azzal ő is egy kicsit jobb legyen. Ezek persze nincsenek túlmagyarázva vagy szétmisztifikálva a filmben, hanem csupán olyan eszközökkel láttatja a lelki folyamatokat, amik egyszerűen értelmezhetőek és nem esnek giccses túlzásba.

A minimalista megoldásokkal maximális hatást elérő A bűnös izgalmas és nagy vállalás. A tehetetlenséget hibátlanul ábrázolja, a története okosan felépített, és a végére sem puhul el, mégis megható. Néhol egy picit tűnhet unalmasnak, és alapvetően nem kiszámítható, de páran simán beletippelnek egy-két csavarba, így a film kicsit esendőnek tűnik, pont mint minden ember, és pont mint a főszereplő maga. A bűnös simán jobb és figyelemre méltóbb egy-két dollármilliókba kerülő színes szagos, kapkodó fejeket kívánó vágással elkészített hollywoodi akciófilmnél.

Sz. Ági
Forrás: langologitarok.blog.hu

2018.12.03