204

Festőfejedelmek

Bonnban nyílik tárlat a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria műveiből

munkacsy-mihaly

Az egyik legrangosabb németországi kiállítóhelyen, a bonni Bundeskunsthalle épületében 2019. január 27-ig látogatható a Malerfürsten (Festőfejedelmek) című kiállítás, amelyre tizennégy mű érkezett a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből.

A nagyszabású kiállítás elsőként tesz kísérletet arra, hogy a sajátosan európai művészeti jelenségnek számító „festőfejedelmek” szerepét és jelentőségét, valamint a 19. századi művészetben meghatározó szerepét áttekintse – olvasható a Szépművészeti Múzeum MTI-hez eljuttatott közleményében. A bonni kiállítás a 19. század nagy művészfejedelmeit, Frederic Lord Leightont, Hans Makartot, Franz von Lenbachot, August Kaulbachot, Jan Matejkót, Munkácsy Mihályt és a müncheni Franz von Stuckot állítja a középpontba.

A kiállításon összesen 11 Munkácsy által készített vagy hozzá kapcsolódó műalkotás látható. A Szépművészeti Múzeum ezek közül egy nagyméretű, látványos Makart-kompozíciót, valamint két Lenbach-portrét, köztük a művész Gabriele nevű kislányával közös önarcképét kölcsönözte a tárlatra. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből a Munkácsy-alkotások mellett Stróbl Alajos bronz Munkácsy-mellszobra is Bonnba érkezett. A Munkácsy-művek közül Magyarországon kívül ritkán látható a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetképének négyszer négy méteresre kicsinyített vázlata, A reneszánsz apoteózisa. Ez a munka Munkácsy egyik legnagyobb szabású megbízása volt, és külön érdekessége a bonni válogatásnak, hogy a nagy festmény mellett a Munkácsy-tanítvány Pataky László festménye, a műtermében éppen a bécsi mennyezetképen dolgozó Munkácsyt megörökítő temperaképe is látható.

A művészfejedelmek sajátosan késő, 19. századi művészettörténeti és társadalomtörténeti jelenségét bemutató kiállítás Munkácsy Mihály művészetét is egy eddig nem vizsgált nemzetközi összefüggésrendszerben mutatja meg. A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria nagyméretű, nagyszámú és jelentős művekkel járult hozzá a bonni Bundeskunsthalle kiállításának sikeréhez.

A művészfejedelem nem azonos az udvari művésszel. A királyi, fejedelmi udvarokban már a kora reneszánsztól kezdve megfigyelhető volt, hogy egyes, fontos művészek kiemelt státuszt élveztek, és mint az udvar szolgálatában álló alkotók, ennek megfelelő rangot viseltek. Ugyanakkor a művészi alkotómunka rangjának felértékelődésével, az 1500-as évektől kezdve egyre több olyan művésszel lehet találkozni, mint Tiziano, Raffaello, Rubens vagy Van Dyck, akik már szinte az uralkodóval egyenrangú félnek tekintették magukat. Ekkor formálódik meg annak a „művész-egónak” a típusa, akit a későbbi művészfejedelmek előzményének lehet tekinteni.

A művelt, az alkotásban öntörvényű, a külsőségekben pedig fejedelmi attitűdöket mutató művész típusa a 19. század folyamán új vonásokkal bővült. A művész műterme ekkoriban vált afféle nyilvános látványossággá, így a műterem sokszor nem más, mint az eljátszott művész-szerep színpada. A művészfejedelmi státusz egyszerre jelentett művészi feladatot, és a társadalmi nyilvánosság előtt eljátszott szerepet is.

Forrás: MTI

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2018.11.30