Több ilyen kéne

Rebootol a Dalmegosztás

aranyakkord-kiss-tibi-vastag-gabor

A Lángoló Gitárok hosszú idő után ismét jelentkező Dalmegosztásában ezúttal mindenféle stílus képviselteti magát, a mélyrehangolt, komor hangulatú metálzenétől a folkos versfeldolgozáson át akár az elektronikáig. A folytatásban jön öt dal a közelmúlt magyar zenei terméséből, olyan zenekarokkal, mint a OneHeadedMan, a Foreign Accent, az Unseen River, a Quimby és A Kutya Vacsorája tagjait is soraiban tudó Aranyakkord és egy olyan magyar gitáros, aki idén már másodszor jelentkezik nemzetközi színvonalú produkcióval.


OneHeadedMan feat. Tarjányi Endre – Easy Target

Azt írja a OneHeadedMan, hogy az új daluk enyhén Neurosis-ízű, középtempós szám, amiben a feszült középrészt a katartikus befejezés követi. Nagyon nem akarok vitatkozni vele, nagyjából így is van, bár a katarzis talán picit erős szó. Ettől független a szám jó, és ezzel az egyszerűbb szerkezettel jó irányt is vehet az eddig viszonylag komplex dalokban gondolkodó metálzenekar. Ráadásul az alapból női frontemberrel felálló csapatban itt Tarjányi Endre Stonedirt-énekes szerepel, de úgy tűnik, csak egy dalban. Így mondjuk kérdés, hogy mi lesz a következő lépés, illetve, hogy ezt koncerten hogy adják elő, de ígérik, jönnek még számokkal, szóval majd kiderül. (dg)

Unseen River – Illogical

Az Unseen River elmondása szerint pszichedelikus zenét játszik oly módon, hogy az elektronika mellett rendes gitárokat és dobot használnak. Hogy samplerként vagy tényleges hangszeres szólamok formájában, az Illogical című dalból nem dönthető el egyértelműen, de igazából ez nem is lényeges. A számot hallgatva egyértelműen Chicane korai anyagainak hangulata köszönt vissza, de ez simán lehet véletlen, és nálam egyértelműen pluszpontot jelent, lévén a Far From The Maddening Crowds kitűnő lemez, a trance stílus egyik alapműve. Ugyanakkor nem rejthetem véka alá, hogy a majd’ kilenc perces dal kissé repetitív. A relatív kevés motívum alkalmazása szolgálhatja az atmoszférateremtést, ezt illetően sikerrel is jártak a fiúk, ugyanakkor pár helyen igényelt volna a fülem egy-egy változatosabb breaket, pörgetést, ha már élő a dob, esetleg nagyobb kontrasztokat a hangszíneket illetően. De ha az volt a cél, hogy jó darabig lehessen vitetni magunkat a hangulattal különösebb megszakítás és kizökkentés nélkül, akkor ez a kritika tárgytalan. (Kovács Attila)

Foreign Accent – Óh Szív! Nyugodj!

József Attila versét feldolgozni mindig kicsit kétélű fegyver, hiszen a költő művei olyannyira részévé váltak mára a magyar kultúrának és bizonyos szempontból a népléleknek is, hogy egyszerre nehéz és könnyű is mellélőni bármilyen interpretációval. Egy olyan vershez, mint az Óh Szív! Nyugodj!, nem lenne elegáns holmi kannásborszagú kvinttologatás zenei aláfestés gyanánt, de szerencsére ezúttal ilyesmiről szó sincs. A Foreign Accent által készített feldolgozás a folk és a rock határmezsgyéjén találkozik, ahol megfér egymás mellett a népzenei motívumot játszó hegedű és a gitár, ugyanakkor a dal mentes mindenféle giccsfaktortól, szimplán jó hallgatni és átadni magunkat öt perc erejéig a lírai, melankolikus hangulatnak. (Kovács Attila)

Aranyakkord – 69 Dollar Guitar Amp

Ha van jó értelemben vett country, akkor a Kiss Tibi és Vastag Gábor nevével fémjelzett Aranyakkord amerikai turnéja által ihletett 69 Dollar Guitar Amp ilyen. Minden benne van, ami a stílusra jellemző, ami abból szerethető, és szerencsére minden hiányzik belőle, ami esetleg elriasztaná azokat a hallgatókat, akik már a Dallas „Pamela és Bobby táncolnak a texasi kocsmában” típusú jeleneteit is viszolyogva nézték. A dal sztorizós hangulata, dús hangszerelése, többszólamú vokáljai azoknak is garantáltan elnyerik majd a tetszésüket, akik a stílustól valamiért idegenkednek. Érdemes elolvasni a dalszöveget, valóban élménybeszámolóról van szó, ami bármilyen különösebb megfejtés nélkül képes a szám hangulatát és az azt megszülő élményeket szavakba önteni. (Kovács Attila)


Horváth András Ádám – Prelude (For The Ones Who Leave)

Horváth András Ádám a magyar underground egyik sajnálatosan kevésszer megénekelt hőse. A gitáros-dalszerző a Dreyelands tavasszal megjelent lemeze után november végén egy szólóalbummal is jelentkezik, amely a Transparent címet kapta, és amelyről nemrég hozott ki egy felvezető animációs videót. A dal maga nagy vonalakban a progresszív metal stílusba sorolható, ugyanakkor meglepő nemes egyszerűségével, letisztultságával, az első percekben hallható konkrét zenei motívumokat tartalmazó kezdésével fényévekre van bármilyen műfaji klisétől. Hallgatása közben egyszerre fedeztem fel benne a korai East és Devin Townsend bizonyos lemezeinek hangulatát, ami nekem mindig jó előjel, ahogy ez a dal is a lemez egészét tekintve. (Kovács Attila)

Forrás: langologitarok.blog.hu

2018.11.26