201

Északi szél

Ujj Mészáros Károly: X – A rendszerből törölve – filmkritika

x-a-rendszerbol-torolve

Ujj Mészáros Károly második nagyjátékfilmje ennél jobban nem is különbözhetne a Liza, a rókatündértől. Csudapestből Budapest, bájból komorság, harsány színekből kopott szürkeség, különös japán hangulatból kissé mímelt skandináv ridegség lett. A játékosságból pedig jobbára mesterkéltség.

A sokáig kisfilmeken és reklámokon edződő rendező pályáján nem újdonság ez a váltás, korábbi rövidfilmjeinél is felváltva kirándult hol a fantázia-, hol a realista világok terepére. Előbbire jó példa a Gumiember, a Palika leviszi a szemetet és az Álmatag férfiak titkos kalandjai, utóbbira pedig az Alena utazása vagy a 3 (történet a szerelemről) telefonálós szkeccse.

A nagyon szerencsétlen címmel ellátott X – A rendszerből törölve (melyben az X nem is a betűt, hanem a számot jelöli) minden képkockájáról ordít, hogy különbözni akar a rendező első nagyjátékfilmjétől – és ezzel nincs is semmi baj. Ami a kisfilmek és a Liza után szinte biztosra vehető volt, az itt minden kétséget kizáróan egyértelművé válik: Ujj Mészáros Károly kivételes tehetségű, markáns vizuális elképzelésekkel és elsőrangú atmoszférateremtő képességekkel felvértezett filmrendező. Akiről most már azt is tudjuk, hogy kiválóan ért a műfajokhoz.

Talán túlzottan is. Az X ugyanis tökéletesen hozza a hangsúlyos referenciapontként használt skandináv thrillerek sajátosságait – olyannyira, hogy az azoknak való nagy megfelelni akarás kis híján agyonnyomja azt, ami a forma mögött van. Pedig a pánikbeteg, magánéleti tragédiával, gyereknevelési és munkahelyi nehézségekkel egyszerre megbirkózni próbáló nyomozónő alaptörténete jó. Az elmúlt három évtized alapján felskiccelt politikai-társadalmi helyzetet, a rendszerváltás egyre inkább homályba vesző bűneit és néhány egészen konkrét valós eseményt (az olajozás korábban szinte teljesen hiányzott a filmes palettáról) is jó érzékkel és arányban karcolgató háttér kifejezetten passzol is hozzá. Kellőképpen érdekes és izgalmas a bűnügy: forrong a főváros, az ország újabb választás előtt áll, miközben egyre több, a korábbi rendszerben ugyanannál a külkereskedelmi vállalatnál dolgozó nyugdíjas hal meg gyanús körülmények között. Emellett helyenként kifejezetten ígéretes a magánéleti szál is, amelyben a diszfunkcionális anya-lánya viszony mellett az iskolai zaklatások és az akár már fiatalkorban is markánsan megjelenő társadalmi igazságtalanság is jól megfér egymás mellett.

x-a-rendszerbol-torolve

Hegedűs Bálint (Parkoló, Kincsem) és Ujj Mészáros forgatókönyve majdnem mindig pontos, feszes és izgalmas, még úgy is, hogy érezhetően egy afféle műfaji sorvezető mentén, a sarokpontok és az időzítés „nagykönyvben megírt” szabályainak megfelelően lett megírva. Első ránézésre a forma is pazar. A lélegzetelállító főcím például pillanatok alatt beránt, és Szecsanov Martin képei később is sok helyütt emlékezetesek. Az akciószekvenciák profin koreografáltak, a flashbackek használata izgalmas, a halálesetek bemutatása erős és nyers. Azonban ez még így is kevés ahhoz, hogy az X igazán egységesen működjön. Vagyis inkább túl sok. Mert itt az eszköztár minden egyes eleme a kelleténél erősebben túlhasznált. A tótágast álló metropolisz tökéletesen illusztrálja a helyéről kibillent világot és a főhősnő lelkivilágát, eleinte legalábbis mindenképpen, később már inkább túl sok és túl direkt, s így már zavaró.

A problémákkal terhelt főhős szintén bevált műfaji elem, Ujj Mészárosék viszont ebbe is többet visznek a kelleténél. A Balsai Móni által alakított tragikus sorsú, zilált nyomozónő komoly pánikbeteg. Ahogy ezt látjuk és főleg halljuk, az eleinte ügyesen perspektívába helyez, később viszont – amikor kifejezetten mennünk kéne az igazságot kereső hősnővel – már inkább elidegenít. Ezek a túlbiztosított megoldások és a kelleténél több lassítás azt eredményezik, hogy a film helyenként ritmust veszít, és végül a valós játékidőnél lényegesen hosszabbnak hat.

x-a-rendszerbol-torolve

A lezárás sem sikerül tökéletesen. Itt sem a fő motívumokkal van baj, nem gond, hogy nincs klasszikus happy end, sőt. Az már inkább, hogy néhány történetszál menetközben egész egyszerűen elsikkad. Így például hiába tesz meg mindent görcsösen Schmied Zoltán, az általa alakított feltörekvő nyomozó figurája a nagyon szürke filmbeli Budapestnél is szürkébb marad. Balsai Móni biztosan kevesebből is megoldotta volna azt, ami ide kell, túlszenved(tet)ése felesleges. Bede-Fazekas Szabolcsnál ellenben az alakítás és a figura is stimmel, és Szirtes Ágitól Olasz Renátón, Molnár Áronon és Szabó Győzőn át egészen Schneider Zoltánig a mellékszereplők zöme is kap azért néhány tényleg emlékezetes pillanatot. Kulka János viszont még közülük is kilóg felfelé, szavak nélkül, egyetlen ingujj-begombolással képes tűpontosan megteremteni karakterét.

Végig ez a kettősség jellemzi a filmet. Jól veszi le az északi mintát, de végül épp ezzel árt saját eredetiségének. Hatásos, feszültséggel teli, de túlmért, túlgondolt és túlrendezett. Részleteiben rendkívül jó, egészében viszont kissé széttartó és szenvtelen.

x-a-rendszerbol-torolve

X – A rendszerből törölve
rendezte: Ujj Mészáros Károly
forgatókönyv: Ujj Mészáros Károly, Hegedűs Bálint
operatőr: Szmecsatov martin
vágó: Mózes Gyula
zene: Csengery Dániel
producer: Muhi András, Ferenczy Gábor
forgalmazza: InterCom
bemutató dátuma: 2018. november 1.

Klacsán Csaba
Forrás: filmkultura.hu

2018.11.24