Bezselics Ildikó: Kedvenc ízeink háziasan
(Berente Erika írása)

Nagyon erős volt idén a gasztro-vonulat a Könyvszalonon. Rögtön az első napon, november 16-án került sor Bezselics Ildikó Kedvenc ízeink háziasan című kötetének bemutatójára. A szerző beszélgetőtársa Werner Krisztina újságíró volt. Bezselics Ildikó földink, innen elszármazva az országos médiában dolgozott hosszú évekig, onnan tért haza a Szigetközben található szülői házba, vezeti a Két cica konyhája című blogját, ír szakcikkeket, kreál recepteket, s jelenteti meg könyvek sokaságát (a mostani a tizenkilencedik) – ezek közül többet a Kisalföld című lappal együttműködésben.

Ildikó szinte a nagymamája konyhájában cseperedett fel, eltanulta a konyhai tennivalók csínját-bínját, 9 évesen már háromfogásos ebédet főzött. Hiteles tehát, hogy házias ízeket kínál legújabb receptkönyvében. Manapság aki teheti, egyre inkább megnézi, hogy mit fogyaszt. Egészségi megfontolások, kalóriatartalom, táplálékallergiák befolyásolják étkezésünket. Ezért született egy adalékanyagoktól mentes „életmódkönyv” ötlete. Hosszú időbe telt, amíg Ildikó egy sor olyan nélkülözhetetlen konyhai hozzávaló házi receptjét kikísérletezte, amelyek általában ott állnak a hűtőkben. Az ő verziói azonban garantáltan adalékanyag mentesek. Megadja olyan közkedvelt, boltban vásárolható édességek házi változatainak elkészítési módjait is, amelyeknek nevét szerzői jogi okokból át kellett alakítani – kedvenceink azért a fotókról jól felismerhetők. A beszélgetés alatt a kivetítőn szebbnél szebb oldalakat láthattunk a könyvből, s ezek valóban tükrözik azt a maximalizmust, ami a kiadvány előállítását jellemzi. Felhívjuk az olvasók figyelmét, hogy ezek a receptek ugyan nem tartalmaznak adalékanyagokat, de nem „mindenmentesek”! Az talán egy következő könyv témája lesz.

Görög Ibolya: Summa summarum
(Berente Erika írása)

Felfokozott várakozás előzte meg Görög Ibolyának, a protokollszakma legismertebb személyiségének könyvbemutatóját. Olyannyira, hogy teljesen megtelt november 16-án, péntek délután a Kisfaludy Terem. Azon szerencsések, akik bejutottak, nem csalódtak, mert a Kárpát Zsolttal való beszélgetés igazán élvezetes volt.

A Summa summarum című kötet közkívánatra született, a szerző papírra vetette előadásainak anyagát, beleillesztette a neki feltett kérdések javát és az arra adott válaszokat. Éppen ezért azok, akik már hallották őt élőben, talán szóról szóra ismerősnek találnak bizonyos részeket. Görög Ibolya a moderátor kérdésére válaszolva kifejtette, hogy a viselkedéskultúra szabályainak, a konvencióknak ismerete és azok alkalmazása azért nagyon fontos, mert segíti az elfogadást, és áttételesen az egyén sikerességét is. Magabiztosságot és ezáltal előnyt ad, ami például a gazdasági életben igen lényeges. Ezért olvasói számára a könyvben lényegre törően összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat, mintegy „esszenciáját” adva ennek a szakterületnek; a tárgymutatóban pedig megadja azt is, hogy a korábban megjelent köteteiben hol érinti az adott témát.

Dezső László: Erdély – A Kárpátok Tündérkertje
(Bári Edit írása)

Egy filmvetítéssel egybekötött, rendkívül szép, impozáns kötet bemutatására került sor november 16-án 18 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében. Dezső László Erdély – A Kárpátok Tündérkertje című fotóalbumát ismerhettük meg, melyről a szerzővel Szabó Béla, a neves győri fotóművész beszélgetett.

15 évnyi munka eredményeként több mint 150 fotó található a gyűjteményben az Erdélyt körülölelő Kárpátokról, földrajzi képződményekről, értékes virág ritkaságokról, már csak ott élő állatokról. A természetjárás és az állatok szeretete, valamint a fényképezés szenvedélye sarkallta a gyergyószentmiklósi fotóművészt a kötet összeállítására. Csodás, közeli fotók az 1800-2000 méter magasan élő zergékről, vagy az utóbbi időben rettegetté vált medvékről. Dezső László szívesen vallja magát „medvefotósnak”, hiszen hosszú, kitartó megfigyeléssel és fotózással kötött barátságot Lekvárral, a medveboccsal, aki soha nem bánta, ha portré készült róla. Erről a folyamatról láthattunk egy kisfilmet is, melynek megtekintése közben szinte irigykedtünk, hogy mi nem lehettünk részesei a kis medve mindennapjainak.

Azonban a kötet lapozgatása közben barangolhatunk mi is a Kárpátok bércein, gyönyörködhetünk csodálatos természeti kincseiben, növény- és állatvilágában. A Mark House kiadásában megjelent fotóalbum igazi ékkő egy könyvgyűjteményben.

Bernáth József: Édes emlékek Anyukámtól
(Berente Erika írása)

Bernáth József, a közismert séf legújabb, legszemélyesebb, családi recepteket tartalmazó könyvét mutatta be a Könyvszalon második napján. Ebben Rimányi Zita újságíró volt a segítségére. Otthon a négy fiúgyermek pályaorientációja hamar megkezdődött, édesanyjuk 10 éves korukban befogta őket: mindannyiukat megtanította főzni és sütni. Bernáth József ezzel együtt is csak 24 évesen döntötte el, hogy szakácsnak áll. Pályája hamar felívelt, sokan talán a Konyhafőnök zsűritagjaként, több szakácskönyv szerzőjeként ismerik; nemrégiben váltott, jelenleg egy catering cégnél dolgozik.

A most megjelent, elegáns kivitelű kötet háromszorosan is édes a számára: édesanyjának állít emléket, sütemények szerepelnek benne és kedves emlékeket idézett fel az összeállítása. A recepteket testvérei és rokonai segítségével keresték elő, közösen próbálták megsütni, és együtt kóstolgatták. A desszertek elkészítését lépésről lépésre leírja, hogy a kezdők is sikerrel járjanak. Külön felhívja a figyelmet az esetleges buktatókra, praktikákra. A leírásokat szükség esetén picit módosította, hiszen például a cukor 60%-ra csökkentésével is ízletes és jó állagú marad a sütemények többsége. A szerző a beszélgetés során a sütemények diétásra fordításához is adott tanácsokat a közönségnek. Hogy a jelenlévők meggyőződhessenek arról, hogy a receptek működnek, Bernáth József egy kis kóstolóra invitálta meg az érdeklődőket. A receptjeivel kapcsolatos véleményeket a szerző szívesen veszi az FB-oldalán, az Instagramon, e-mailben vagy akár személyesen is.

Értékteremtő életpályák – Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében – 9. kötet
(Sulyok Attiláné írása)

A Könyvszalon szombat délutánján a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében került sor a Jeles pedagógusok sorozat 9. kötetének bemutatójára. Ezzel 220-ra emelkedett azon pedagógusok száma, akiknek tanulságos és követendő életútja feldolgozásra került. A rendkívül igényes kivitelezésű, színvonalas kiadványokat megjelentető sorozat legújabb kötetében újabb szerzőtársak tűntek fel, jelenleg 155 azon kutatók száma, akik alapos munkájukkal hozzájárultak a kiváló pedagógusok emlékének megőrzéséhez.

Az „Emelj fel emlék!” Alapítvány – Dr. Gönczöl Lászlóné és Kallós Károlyné irányításával – már több mint tíz éve fantasztikus, kitartó munkát végez, hogy méltó módon jelenhessenek meg ezek a pedagógus életutak, hiszen „Addig kell összegyűjteni az emlékeket, amíg lehet!”. Annak idején néhányan megalapították a Megyei Helytörténeti Munkacsoportot, hogy bemutassák kiváló tanítók, tanárok életútját – példaképül az utódok elé. Az emlékkötetek nagyon találó címeket kaptak, mint pl. Töretlen hittel, A hivatás bűvöletében, Hűséggel a katedrán vagy Magvetők nyomdokain.

A rendezvény elején dr. Horváth József, a könyvtár igazgatóhelyettesének összefoglalójából az is kiderült, hogy a legújabb kötetbe Győr-Moson-Sopron megye 16 kisebb-nagyobb településéről kerültek be egykori kiváló pedagógusok. Összesen huszonketten, többek között – akiknek az életrajzát ismertették ezen a könyvbemutatón – Gyimesi Tamás, Salamon Nándor, Pattantyús Á. Imre, Stéger László és Weltler János. Közülük a legkorábban született Pálfy József (1812-ben), a legfiatalabb pedig Nagy Zoltán, aki nemrég, 51 évesen távozott közülünk.

Az egyes kötetek megjelenése után emlékünnepségeket, könyvbemutatókat tartanak a szerkesztők, mindenkinek a saját lakóhelyén, ahol a kiválasztottak szerteágazó munkájukat végezték. A könyvek hozzájárulnak ahhoz, hogy ne merüljenek feledésbe, mert azóta van, akiről iskolát, intézményt, termet, emlékplakettet, versenyt neveztek el, vagy éppen szobrot állítottak a tiszteletére. A vetített képes könyvbemutatót néhány vers is színesítette, mint például Szép Ernő Én úgy szerettem volna élni c. költeménye, melyet Baksa Zsuzsanna tanárnő adott elő, Kecskés Attiláné pedig a saját versét olvasta fel.

A pedagógus pálya nehéz, de nagyon szép, magasztos tevékenység. Ezek az életutak maradandó értékeket, üzeneteket közvetítenek az ifjúság számára. Hivatásuk egy életre szólt. „A tanítványod számíthasson rád, akkor te is számíthatsz rá.” – ez volt Gyimesi Tamás igazgató hitvallása. „Életmű – a tudás, az akarat fegyelmezett törekvésével” – ez pedig Salamon Nándor mottója. Nemcsak a család, hanem a tanítványok, kollégák, ismerősök, valamint ezek a kitűnő könyvek is megőrzik tevékenységüket. Örökké él az, akire emlékezünk – a kötetekben szereplők pedig így már örökre velünk maradnak. Gratulálunk a szerkesztőknek és szerzőknek, további eredményes munkát kívánunk a kulturális örökség megőrzéséhez!

Horváth Csaba Sándor: Sopron környékén zakatoló vicinálisok a kezdetektől 1920-ig
(Csiszár Antal írása)

A Széchenyi István Egyetem Apáczai Karának fiatal oktatója, Horváth Csaba Sándor könyvét Kalocsai Péter egyetemi oktató társaságában mutatta be november 17-én a Kisfaludy Károly Könyvtár muzeális gyűjteményében.

A szerző egyetemistaként vette fel a Közlekedéstörténet stúdiumot, s érzett rá a részdiszciplína „ízére”. Három szárnyvonal történetét kutatta az észak-nyugati régióból. Vázolta a gazdasági-pénzügyi hátteret, vizsgálta, hogyan hatott az egyes településekre a vasút megjelenése, nézte a teher- és személyi forgalom arányait. Megismerhettük a vicinális fogalmát, megtudtuk, hogy mi a kofavonat.

A vasút nyomvonalának kijelölésében a földrajzi-domborzati viszonyok mellett a helyi hatalmasságok érdekei (Esterházy hercegek) is közrejátszottak. Bár a könyv 1920-at jelölte meg korszakhatárnak, történtek utalások későbbi eseményekre is. (Fertőszentmiklós-Celldömölk között a vasúti közlekedés megszűnése). Valamint szóba került a városi villamosközlekedés is.

Száraz Miklós György: Székelyek – Történelemről és hagyományról
(Berente Erika írása)

Száraz Miklós György Székelyek című könyvének bemutatója igazi szellemi csemege volt. A szerző történész-levéltáros lévén méltó szellemi partnert kapott a történelemben szintén jártas Derczó Tibor személyében. Száraz Miklós György – beszélgetőtársának szavaival élve – „minden-író”. Neve alatt megjelent már regény, novella, esszé, gyermekkönyv, album, antológia és kronológia. Ha mostani kötetének keresnénk kategóriát, akkor egy újat kellene kitalálnunk, talán a „művelődéstörténeti kaleidoszkóp” kifejezéssel jellemezhetnénk legtalálóbban.

Mit tesz egy bölcsész, ha arra vállalkozik, hogy Budapesten írjon egy könyvet a székelyekről? Forráskutatásba kezd, és szelektálja azokat – csak a megalapozottakat tartva meg. Aztán értelemszerűen megpróbálkozik annak meghatározásával, hogy kik is a székelyek. S ha ebbe már beletörni látszik a bicskája, akkor elgondolkodik kicsinyt a nép, a nemzet fogalmán is, s aztán – élve az alkalommal – a bemutatón jót beszélget erről a mellé rendelt moderátorral.

Miután ezt a kérdést kivesézték, a kötet tartalmát vették górcső alá. Szó esett köztük Erdély színes vallási életéről, annak sajátosságairól; irodalmáról, s azon belül is bővebb terjedelemben a „legszerethetőbb”, hűséges Mikes Kelemenről. Említés esett Kőrösi Csomáról, Dózsáról és a gyarló Bolyaiakról is. Idő híján épp csak szóba kerültek a kötet leíró részei: a templomvárakról, az ácsok remekmíves székelykapuiról és a haranglábakról írtak. S végül elhangzott Derczó Tibor utolsó kérdése: Quo vadis székelység? Ha tudni akarják, mit gondol erről Száraz Miklós György, lapozzák fel kötetének utószavát!

Simon Erika: Paskó atya konyhája és kottája
(Berente Erika írása)

Paskó Csaba sokoldalú: katolikus pap, karmester és mesterszakács. Erről a rendhagyó életútról készített mélyinterjút Simon Erika. A Kairosz Kiadónál megjelent kötet bemutatásában Czigány György költő volt a szerző segítségére.

Paskó Csaba Szabadkán született 1975-ben. Ötéves volt, amikor a „Mi leszel, ha nagy leszel?”- kérdésre azt a választ adta: pap vagy szakács. Boldog ember lehet, akinek így teljesülnek gyermekkori vágyai: pap és szakács is lett! Kelebián plébános, tagja a Nemzetközi Gregorián Társaságnak, tanít a szabadkai zenei szakközépiskolában, és a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség jóvoltából november végén egyéni versenyzőként indulni fog Luxemburgban a Gasztronómiai Világbajnokságon, hogy képviselje a Kárpát-medence magyarságát, illetve azon belül külön is Vajdaságot. E sok-sok információ birtokában, a bemutató végén egy részletet hallottunk az interjúból, amelyből kiderült, hogy melyik szent segítségével menekült meg a kelebiai templomban található különleges „Kerényi” orgona.

Nyáry Krisztián: Írjál és szeressél
(SzaSzi írása)

Kire gondoltam? Irodalom + tudományos ismeretterjesztés + egyéni hangvétel. A válasz: Nyáry Krisztián. Ki ne ismerné őt? 2012 óta megjelenő kötetei és Facebook-bejegyzései nemcsak témaválasztásukkal, hanem egyéni hangvételükkel is felhívták magukra a figyelmet. A Könyvszalonon november 18-án láttuk vendégül az írót. Werner Krisztina új könyvével – Írjál és szeressél – kapcsolatban faggatta őt.

A téma, mondhatni, örök. A szerelmes levél mint műfaj egyidős az írással, maga az érzelem és kifejezésének igénye pedig az emberiséggel. A beszélgetésben az első szerelmes levelektől, az első magyar példán át hírességek sorai kerültek szóba. Az egykori szerelmes sorokból színészi tolmácsolásban ízelítőt is kaptunk. Ezek azonban sokszor nemcsak a vibráló érzelmekről, hanem az elhidegülésről is szólnak. A szerző nem titkolta célját. Eddigi munkáiban egy-egy történelmi korszakot vagy fontos személyiségeket választott, most viszont egy érzelem sokféle arcát szeretné bemutatni. A válogatás önkényes, célja a szerelem-élmény stációinak minél kifejezőbb megjelenítése. Számos kérdésre választ kaphattunk: Hol van a kutatói intimitás határa? Milyen jogi és morális szabályok merülnek fel egy ilyen kötet elkészítése során? Milyen érdekességek, sajátosságok tapasztalhatók egy író, egy költő levelezése kapcsán? És persze felmerült az örök szerelem létezésének kérdése is.

Nyáry Krisztián a találkozást a könyv előszavának utolsó mondatával zárta: Küldjenek valódi levelet annak, akit igazán szeretnek!

Fráter Erzsébet: A Biblia növényei
(Csiszár Antal írása)

Dr. Szabó Péter volt a beszélgetőpartnere Fráter Erzsébetnek vasárnap kora délután a Pódiumszínpadon, aki A Biblia növényei című könyvét hozta el a Könyvszalonra. A szerző családja kapcsolódik Madách Imre feleségéhez mint történelmi rokonhoz. Mesélt arról, miért lett antropológus aspiránsból – a már elnyert állás létszámstop miatti meghiúsulásával – a botanika elszánt kutatója. A növények jelképrendszerének megismerése és értelmezése nemcsak érdekes felfedezés, hanem abban is segíthet bennünket, hogy minél közelebb kerüljünk Isten Igéjéhez, és megértsük az Úr nekünk szóló üzenetét.

Vallásos családból érkezvén találhatott rá a Bibliára és az abban szereplő növények kutatására. Hármat vett górcső alá a beszélgetés folyamán: a lent, a lóbabot és a mirhát. A beszélgetőpartner felvetése kapcsán került sor éppen ezen növények taglalására, megbeszélték a len értékét, szerepét Jézus eltemetésében, s annak magyarázata sem maradt el, mi tette lehetővé Isten fiának ilyen pazar eltemetését. A lóbab ma már inkább takarmány, de korábban sem örvendett kedveltségnek arisztokrata körökben. Szóba került a mirha mézgája mint sebgyógyító, a mirhával kevert bor mint fájdalomenyhítő. Jézus nem fogadta el ezt. A szerző olyan arborétumban dolgozik, ahol bibliai sétány is van, olvasóit pedig arra biztatja, hogy könyvét és a Bibliát együtt tanulmányozzák.

Berente Erika, Bári Edit, Sulyok Attiláné, Csiszár Antal, SzaSzi
Fotók: Terman Tímea, Szabó Béla, Hatvaniné Ragány Klára, Vas Balázs