Majoros Nóra: Pityke és prém
(SzaSzi írása)

Majoros Nórát, akinek több gyerekkönyvét megismerhettük már, november 16-án pénteken a pódiumszínpadon láttuk vendégül. Pityke és prém című, a klasszikus fantasyk hangulatát idéző meseregényét mutatta be, olvasott fel részleteket és válaszolt beszélgetőtársa, Kleinheincz Csilla kérdéseire.

Összetett, különleges világot épít fel a könyvében, amelynek mindennapjaiban és problémáiban is gyakran ismerhetjük fel a sajátunkat. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mennyire gyerekeknek szóló könyv ez, mint ahogy azt a borító és a szerző korábbi munkái alapján sejthetjük. Nóra szerint túl sok cukormázas történettel tömjük a gyerekeket, ugyanakkor rengeteg a céltalan durvaság is a mesékben. A gyerekekkel nagyon őszintének kell lenni, megtanítani őket, hogy a döntéseknek tétje van, mert a világ valójában így működik, ettől tudnak majd jól eligazodni a környezetükben. A történet hőseit ennek megfelelően hatalmas próbatételek elé állítja a szerző, a rossz látásmódtól és szokásoktól ugyanis csak akkor szabadulhatunk, ha tétje van, ha kiélezett helyzetbe kerülünk.

Az iker királylányok közül Pillaszári a fiatalabb (igaz, csak 5 perccel), kényelemben nevelkedik, soha nem várnak el tőle erőfeszítést, nem kap semmilyen felelősséget. Nővére, Gavalinda éppen az ellentéte, óriási felelősséget, döntési jogot kap, aminek tétje van, és viselni kell a következményeit. Mindketten egyoldalúan, csak a saját nézőpontjukból látják a dolgokat, egészen addig, amíg világuk harmóniája meg nem bomlik. A bonyodalmak során mindkettőjüknek bizonyítaniuk kell, hogy képesek a változásra, s nem csak ők, hanem mi is rádöbbenünk, hogy sokféle nézőpont és sokféle igazság létezik.

Csupa erős női karakterrel találkozhatunk a regényben, és Nóra a hagyományos férfi-női szereposztást is megfordítja, hogy semmi ne olyan legyen, mint ahogy azt megszoktuk. Az a lényeg szerinte, hogy a szereplők mit csinálnak, gondolnak, kivel és hogyan kerülnek kapcsolatba, nem az, hogy mit várunk el tőlük. Az előítéleteknek számos példájával találkozhatunk nap mint nap. Az egyre hangosodó sztereotípiák, megkövesedett toposzok ellen, a komfortzónák tágításáért küzdve nem véletlen, hogy a vaskosnak tűnő kötetben tulajdonképpen ugyanazt a történetet négy különböző tolmácsolásban olvashatjuk. A beszélgetés során az is kiderült, hogy ez nem egy csajos könyv. Az izgalmakon túl mindenkihez szól az üzenet: az előítéletektől meg kell szabadulni!

Dézsi Csaba András: Gerzson és Panka kalandjai
(tmoni írása)

A köztiszteletben álló kardiológus professzor, dr. Dézsi Csaba András új mesekönyvét, a Gerzson és Panka kalandjait mutatta be a nagy létszámú érdeklődőnek szombat délelőtt a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében Hessling Hegyi Erika újságíró mint beszélgetőtárs, és Koppány Zoltán színművész közreműködésével. Jelen volt még a kötet illusztrátora, Kustán Roland, hiszen gyerekeknek szóló könyvek esetében a képek legalább olyan fontosak, mint a szöveg. A rendezvény kitűnő hangulatban zajlott, erről gondoskodtak a jól feltett kérdések, az őszinte, humoros és sztorizgató válaszok, a remekül megválasztott, kitűnően interpretált és nem túl hosszan felolvasott részletek (melyeket a könyvből kivetített illusztrációk színesítettek), valamint Koko, egy igazi amazóniai arapapagáj, aki Dézsi doktor úr vállán üldögélt teljes nyugalomban, és nézelődött. Hessling Hegyi Erika ugyan próbálkozott mikrofonvégre kapni a dél-amerikai „vadállatot”, de nem járt sikerrel, a színpompás példány minden alkalommal méltóságteljesen elfordult. Itt jegyezném meg, hogy Koko egy kölcsönpapagáj, aki jól viseli az idegeneket, ami nem mondható még el Dézsi Gerzsonról és Dézsi Pankáról, a könyv főszereplőiről.

Tudni kell, hogy a mese valós szereplőkről szól: Csabáról, Dézsi Veráról, a már említett papagájokról, Dézsi Mogyiról (ha rendetlenkedik, akkor Mogyoró), a kutyusról, valamint Dézsi Paliról, a verébről. Azt is megtudtuk, hogy nemcsak a karakterek valódiak, de a történetek is mind megestek, ha nem is mindig úgy, ahogy a könyvben megjelent, vagy nem velük. A szerző rengeteget mesélt az arapapagájokról, megemlítve a jákópapagájt is, hiszen abból is tartanak egyet otthon, aki rock riffeket fütyörészik, de nem olyan látványos a külseje, ezért kimaradt a kötetből. Megtudtuk, hogy egyéniségek, van saját akaratuk, amit közölni is tudnak, egy gazdát fogadnak el, rendkívül intelligensek (pl. nemcsak ismétlik a szavakat, hanem használják), napirendjük van, védettek és vadállatok, ezért bizony vigyázni kell velük. Az illusztrátor elmondta, hogy mennyi öröme telt a munkában, és mennyi nehézsége, hiszen ilyen bonyolult és összetett madarakat mesefigurává leegyszerűsíteni nem könnyű feladat.

A mese német nyelvű kiadása már nyomdában van, kész az angol fordítás, és folyamatban van az orosz. A Kisalföldben képregényben is megjelenik Gerzson és Panka kockában címmel, és várható a könyv folytatása, most már kilépve a fikció világába, hiszen az alapok már le vannak rakva.

Magyar mesék lázadó lányoknak
(SzaSzi írása)

Miért lázadnak a lányok? Kell-e lázadniuk? Az Esti mesék lázadó lányoknak című könyvek sikere egyértelmű választ adott a kérdésre. Az idén jelent meg a Magyar mesék lázadó lányoknak, amely 25 magyar nő történetét dolgozza fel mesés formában. November 17-én a Könyvszalonon a szerkesztővel, Szlukovényi Katalinnal és az egyik szerzővel Kiss Judit Ágnessel beszélgetett Wencel Imre a kötet koncepciójáról, a válogatás szempontjairól, a stílus megválasztásáról és a sikeresség titkáról.

A szerkesztésben a főszereplők szempontjából eredetüket, mesterségüket nézve minél nagyobb fokú változatosságra törekedtek. Ami közös a történetekben, hogy olyan nőkről van szó, akiknek valamilyen extra nehézséggel kellett megküzdeniük, ki kellett harcolniuk a helyüket, így nemcsak történelmi hősök elszántságával, hanem egyszerű hétköznapi asszonyok céltudatos küzdelmével is találkozhatunk. A könyv végén két üres oldalt is találunk azzal a nem titkolt céllal, hogy mindenki beleírhatja a saját hősét. A mesék, amelyek inkább mesésített életrajzok, legendák beszélgetésre, továbbgondolásra alkalmasak, és férfiaknak is ajánlhatók. A főhősök ugyanis gyakran a férfiak világában is lázadónak számítanak, megértésük, elfogadásuk az ő problémájuk is. A beszélgetést felolvasások színesítették.

Keresztesi József: Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza
(SzaSzi írása)

November 17-én a pódiumszínpadon Keresztesi József szerző második gyerekkönyvét mutatta be, amelynek címe Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza. A verses mese születéséről, figuráiról, az illusztrációról, a szerző terveiről Szlukovényi Katalin, a Móra Kiadó szerkesztője kérdezte.

A Mit eszik a micsoda? című verses leporellóban még állatok esznek ételeket, aztán a költői fantázia beindult, s az ehhez tervezett mese önálló életre kelt. Gyerekként gyakran hallhattuk: ne játssz az étellel! De most elérkezett az idő, irány Sütiország! A hagyományos varázsmesei szerkezet éppen a modern karakterekkel, helyszínekkel, szóhasználattal válik szerethetővé. A főhős az eleinte nevetséges, megcsócsált Kiflivég, aki – mint a legkisebb fiú a népmesékben – végül hőssé magasodik. Ehhez kell a bonyodalom: Császármorzsa (ő Sütiország királya) lányát, Csokisminyont elrabolja a rettenetes Vérpuding. Szerencsére a kalandban vannak útitársak is, Csárli meggy és Marcipánegér. A szereplők nevei beszédesek, karakterük humoros, megrajzolt figuráik szerethetők. A nyelvi játék, az Anyegin-strófában íródott sorok míves munkáról árulkodnak. A szerző egyébként gyerekdarabokat is ír, az Elveszett szaloncukor (Pécs, Bóbita Bábszínház), A brémai muzsikusok (Eger) hamarosan színpadra kerülnek, de a könyvhétre felnőtt verses kötettel készül.

Varró Dániel: A szomjas troll
(tmoni írása)

Varró Dani nem először van jelen a Győri Könyvszalonon: 2011-ben ő kapta az Alkotói Díjat, s azóta is rendszeres vendége a fesztiválnak, hiszen mindig újabb és újabb kötetei jelennek meg gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Mióta apa lett, érthető módon a gyermekkönyvek dominálnak nála. Közéjük tartozik A szomjas troll is, melyet vasárnap délelőtt mutatott be a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében. Beszélgetőtársa Ihász Anna, a Győri Tánc és Képzőművészeti Szakközépiskola tanára volt, aki tanítványaival egy kis meglepetéssel várta a József Attila-díjas költőt: a diákok előadták a múlhatatlan kíváncsiságával egy egész város életét megbolygató óratörpe, Eino dramatizált történetét. Ennél jobb felvezetés nem is kellett a rendezvénynek, hiszen a produkciót látva a nézők majdhogynem „fetrengtek” a nevetéstől, a szerző pedig szemmel láthatóan – mellettem ült, így ez nem költői szófordulat – le volt nyűgözve.

A Kis viking legendárium alcímet viselő verses mesekönyv egyik darabjáról így alig kellett szót ejteni (annyit azért elárult Varró művész úr, hogy középső, 6 éves kisfiáról mintázta a karaktert), de maradt még három. Többszörös finnországi családi nyaralások ihlették a viking történeteket, melyeket a tőle megszokott nyelvi humorral írt meg oly módon, hogy még a szörnyek se olyan szörnyűek benne. A költő szerint a mesék és később a fantasy-történetek világát azért szeretik annyira a gyerekek és kamaszok, mert más, mint az őket körülvevő valóság. És még az sem baj, ha ez a „más” világ csúnya vagy visszataszító – képesek nevetni rajta, és cseppet sem félnek. E kiadvány esetében Maros Krisztina rajzai is hozzájárulnak ehhez, hiszen a „lekerekített” figurák egyáltalán nem félelmetesek. A lakkaszörpre szomjazó Kalle troll története, valamint a legkisebb (3 éves) fiának írt kis hablegény sztorija kisebb lélegzetűek (úgy, mint az óratörpés történet), a kötet legnagyobb részét a leprikónok átka alatt infantilissá vált felnőtteket megmenteni vágyó kis viking harcos története teszik ki. Kell is a nagyobb terjedelem, hiszen egy klasszikus kaland-játék formában megírt verses meséről van szó, ahol az olvasó döntései alapján alakul az elbeszélés fonala. Varró Dani úgy tartja, hogy a gyerekeket érdekli a kiválasztotton kívül a többi lehetőség is, tudni akarják, hogy mi lett volna, ha… A beszélgetés során a költő kifejtette, hogy a megváltozott mesékhez a gyerekek sokkal jobban alkalmazkodnak, mint a felnőttek, és annak a véleményének is hangot adott, hogy a klasszikus és a kortárs mesék kiegészítik egymást, mindkettőre szükség van, s mivel a kiskorú olvasók mindenre nyitottak, mindkettőből a számukra lényeges dolgokat fogadják be.

Békés Márta: Imbolygó iskolabolygó; Gáti István: Tök Magda kalandjai
(Berente Erika írása)

A Könyvszalon harmadik napján, november 18-án Dávid Ádám, a Móra Könyvkiadó szerkesztője mutatta be az érdeklődőknek Békés Mártát és legújabb, Ritter Ottó által illusztrált kötetét, ami az Ünnepi Könyvhéten jelent meg. A szerző saját elmondása szerint háromszor járta ki az iskolát: egyszer mint diák, másodszor mint pedagógus, harmadszor pedig mint szülő. Elmondhatja magáról, hogy alaposan, kívülről-belülről ismeri az iskolát mint szubkultúrát. Hogy ez a kifejezés túlzás lenne? Miért is?

Ez egy külön világ, itt még az időszámítás is más: máskor kezdődik az év, a hét öt napból áll, egy óra 45 perc, stb. Az itt megéltekről, az itt fontos vagy itt fonák dolgokról született versek 3 ciklust alkotnak: Cipelem a hátamon – Hát hol élünk? – Romlik a gyerekanyag. A verseknek egy része szabadvers és mintegy negyven százaléka rímes-időmértékes. Adja magát, hogy ezeket el kell énekelni. Sajnos a Gézamalac kórus távol maradt, így Berkes Márta gitárkíséretével csendültek fel ismert dallamokra a versek: a Bús tanító panaszai, a Technika doboz, A balkezes olló, a Fel van mosva, a Szavalóverseny, a Kit hívjak meg?

A rendezvény keretén belül még egy verseskötettel megismerkedhetett a közönség: Gáti István Tök Magda kalandjaival. Tök Magda alakja az Aranysityak című antológiában tűnt fel, és története most egy önálló kötetben gömbölyödik ki. A túlsúlyos, önbizalom-hiányos töklány történetét 11 fejezeten át fűzi a költő. Van benne férj (Tök Ödön), vagy Szuper dada, egy Dinnye Dániel nevű Rekettye-díjas építész, kirándulás egy krumpliföldre, s krízisként egy lisztharmat fertőzés is belekerül a történetbe. A kötetet játékos kedvű, a nonszensz versek iránt érdeklődő, a limerick bárgyú és idegesítő műfaját értékelni tudó olvasóknak ajánljuk.

Dóka Péter: Szupermalac és Űrpatkány
(Csiszár Antal írása)

Dóka Péter Szupermalac és Űrpatkány című ifjúsági képes regényét a szerző mellett Máli Csaba illusztrátor és Dávid Ádám mutatták be. Egy új trilógiáról van szó, ahol az első, Hősök leszünk! című kötetből rajzfilmsorozat is készült, ennek egyes részei már láthatóak voltak a televízióban.

Megmentheti egy malac és egy patkány a világot? Hogyan barátkozik össze két olyan állat, akik a baromfiudvarban mellőzöttek, viszont eljutnak az űrbe? Megtudhatjuk, milyen tetteket hajtanak végre ott, ahol jó és gonosz szereplők egyaránt felvonulnak, s még azt is, hogyan kaphat egy lény szuperhős minősítést. A bemutató során filmrészleteket is megtekinthettünk: láthattuk a malac szupersebességét, a patkány hiperokosságát, amely képességeket a laboratórium élelmiszerkészletének felfalásával szereztek. A rajzfilm alkotója neves elődök (pl. Dargai Attila) iskoláján nevelkedett.

SzaSzi, tmoni, Berente Erika, Csiszár Antal
Fotók: Hatvaniné Ragány Klára, Szabó Béla, Terman Tímea