235

Hesnával a Szalonon

Szabó Szilvia élménybeszámolója

al-ghaoui-hesna

A 18. Győri Könyvszalon vendégeként köszönthettük november 18-án vasárnap a háborús tudósításaival, a riport- és dokumentumfilmjeivel ismertté vált Al Ghaoui Hesnát. A Könyvszalonra legújabb, gyerekeknek szánt könyvével érkezett, ennek kapcsán beszélgetett vele Werner Krisztina.

Mindig úgy szerettem nézni a televízióban a Bábelt. Hesnával a világ annyira más volt, izgalmas, érdekes, meghökkentő. Aztán eltűnt ő is, a műsor is a képernyőről. Hesnáról megtudhattuk, hogy a golyóálló mellényt és a kék sisakot babakocsira cserélte. A Facebook-oldalát követve arról is értesültem, hogy egy második gyermeknek is életet adott néhány hónapja. Vajon a nagyvilág dolgaiból végleg kiszáll? Ezt még véletlenül sem gondolnám. De vajon mennyire engedte el a hivatását, mikor és hogyan sikerült döntésre jutnia, mi motiválta könyvírásra? Hasonló kérdéseket fogalmazott meg a bemutató elején beszélgetőtársa, Werner Krisztina is.

Hesna mesélésbe kezdett családról, hivatásról, könyvről és még sok minden másról… A konkrét döntést egy afganisztáni forgatáson hozta meg. A stábból egyedül a férje sérült meg, szerencsére könnyebben. Ez az esemény, a másikért való aggódás azonban rádöbbentette, hogy nem lehet folyamatos félelemben dolgozni, a jó döntésekhez higgadtnak kell maradni. Nyugodtabb életmódra cserélve a régit is érzi azonban, hogy a kíváncsisága megmaradt. Az a kíváncsiság, ami mindig is hajtotta, hogy válaszokat keressen az emberi élet mozgatórugóinak kérdésére, hogy a lehetetlen helyzetekben az élet hogyan tör utat magának, és mitől függ, hogy valakinek sikerül, valakinek nem. Anyaként az ember valóban sok mindent átértékel, felülír magában, változnak a prioritások, de a kérdések most is ugyanazok, csak a közlés eszköze lett más.

Íróként, hasznosítva a korábbi tapasztalatokat, próbál válaszokat találni. Így született a tavaly megjelent Félj bátran című könyve. Miért éppen a félelem? – vetődik fel az újabb kérdés, de Hesnát nem lehet zavarba hozni. Őszintén rántja le magáról a leplet: ő is félt a harci zónában, és a gyerekkorából is sok ilyen, meghatározó élményt hordoz. Ez meglepő lehet, mert manapság nem divat bevallani a félelmünket, pedig ilyen tapasztalata mindenkinek van. Akkor miért is ne lehetne erről beszélni? Hiszen éppen ez a probléma, hogy ez valamiért tabunak számít, bár több okunk is lenne, hogy szembesüljünk vele. Egyrészt a félelem mindig is a manipuláció eszköze volt, másrészt, ha nem értjük meg, nem fogadjuk el, nem tudatosítjuk, akkor kezelhetetlenné válik, megbetegít.

Vajon egy gyerek félelme másmilyen? Nos, Hesna szerint nincs igazán különbség. A gyerekeknél irracionális rémek formájában jön a felszínre, a felnőtt ezeket már nem vallja be. Fontos, hogy ne szégyenítsük meg emiatt a gyermeket, mert a megjelenése egy jelzés, egy indikátor. Egy olyan valami, amivel még kezdenünk kell valamit, amivel még dolgunk van. Forduljunk kíváncsian a félelem felé, próbáljuk megérteni, hogy miért jelent meg, és beszélgessünk is róla, oldjuk fel.

A Holli, a hős is egy ilyen kibeszélős, vagy sokkal inkább segítő mesekönyv. A borítón szereplő sötét, göndör hajú kislány hasonlósága a szerzővel nem véletlen. Bevallom, örülök is, hogy nem egy újabb világmegváltó és -megmentő Disney-hercegnővel van dolgunk. Hesna nem is tagadja a hasonlóságot, s arról mesél, hogy gyerekkorában mennyi megfelelési kényszer és szorongás mérgezte az életét. Többek között ez is ösztönözte, hogy megírja ezt a történetet, amelyben kipróbált technikákat tanít (nem tanár nénisen) és egy Bátorság indulót is írt, amihez kitalálhatunk egy saját dallamot. Ugyanis amikor az ember énekel, akkor nem fél. Konkrét példaként a seregben nótázva menetelő katonák, vagy az Abigélből ismert jelenetet említi fel. A történetbeli Holli 8 év körüli, így leginkább a 8-12 éves korosztály tud vele azonosulni. És nem csak a lányok, mert félelme a fiúknak is van! Hesnának egyébként két kislánya van (Neda, jelentése harmat, és Zea, jelentése szép szemű), nekik és a rokonság gyerekeinek ajánlotta a történetet, akik bizonyára értékelik majd anyukájuk nyitottságát és rajzait is, ha nagyobbak lesznek. Az illusztrációt ugyanis saját maga készítette. Amikor ez szóba került, nevetve mesélte, hogy eleinte a telefonján rajzolgatott figurákat, hogy a leendő illusztrátornak meg tudja mutatni, mire is gondolt. Mindig is szeretett rajzolni, képzőművészeti irányba is készült egy időben. Később hobbiként alkotott, és azt is elárulta, hogy ez a nehéz időkön is átsegítette. A könyvillusztrálás persze komolyabb feladat, ezért Beróti Ágnes szakmai tanácsait követve készült fel rá. Utólag már örül, hogy minden nehézség ellenére belevágott, mert így a saját képi világát tükrözi a mese, és egészen az övé a történet.

Nem lehet nem észrevenni, hogy finoman beleszövődik a mesébe egy szál, ami a mások elfogadásáról szól. Hesna édesapja szír, így nem lep meg bennünket az, hogy családi kapcsolatai révén rengeteg élménye fűződik a Közel-Kelethez, s ezáltal egy olyan nyitottságot tanult meg, ami egy tágabb komfortzónát eredményez. Fontosnak tartja, hogy a gyerekek is egy nyitott világban nőjenek fel. A nyitottság, a mások ismerete, elfogadása nagyobb biztonságot ad, mint az elzárkózás, ami csak félelmet szülhet.

Holli történetében egyébként a szülői szemlélet is változik, ezért tekinthetjük családi könyvnek is. Hasonló érzelmi intelligencia fejlesztő könyvek ötlete már felmerült, így a jövőben ne lepődjünk meg, ha Al Ghaoui Hesna neve ismét egy könyvborítóról köszön vissza nekünk.

Szabó Szilvia
Fotók: Hatvaniné Ragány Klára

2018.11.20