188

Savages: Five Finger Discount és Savages y Suefo: Brotherhood

Zeneajánló

savagesysuefo

A hazai downtempo színe-javát főleg a kétezres évek elejétől működő Mana Mana Records szállítja rendületlenül. Aki nem ismeri, és hajlamos ilyesféle újpopba kóstolni, lásson neki, van itt a triphoptól a pszichedelikus elektronikus zenén át a darabos jazzig rengeteg különlegesség, többek közt olyan előadóktól, mint Marcel, Grabo’sky, a Másfél, a Mystical Plants, a Singas Project, Vono Box és az Úzgin Űver.

A most tárgyalt két újdonság közül az egyik ráadásul tízéves, de az újrakiadást meghallgatva egyértelmű, hogy igen jól öregedett, valamint a pluszok miatt is megérte. A Savages Five Finger Discount-ja a magyar downtempo - nu jazz - trip hop egyik abszolút csúcsteljesítménye, és igaz, hogy mára ennek a műfajnak is átalakultak bizonyos hangzásbeli és zenei toposzai, de nem feltétlen barátságos irányokba. A Savages projectnév Kürtössy Nándor zenész/producert takarja, aki húsz éve alkot különböző alteregókat felvéve. Kovacs néven például egy erősebben jazz-orientált lemezt publikált, amit szintén érdemes meghallgatni még ma is.

A Five Finger Discount alapvetően instrumentális lemez, ének és bármiféle emberi hang majdnem kizárólag mintákból származik, de eleve az egész anyag kevéssé dalszerű kompozíciókban lett elmesélve. Ezzel együtt minden tételnek van íve, visszatérő elemei, hangszeres ismétlései és továbblendítő minta-rétegezései, így végül mégiscsak elkülönülnek az egységek, nota bene, mégis dallá válik néhány. Kivételesen jó a megszólalás, az a fajta buké járja át, ami az ilyen muzsikának valódi értelmet ad: nagy mélységű a hangzástér, amibe a különböző részletek, kollázsok és hangszeres villanások egészen természetes módon ágyazódnak, és húznak magukkal minduntalan újabb és újabb dimenziókba.

Ez az új kiadás dupla lett, de már az első CD, azaz az alaplemez is kibővült két trackkel, egy új nótával és a lemez népszerű youtube-sikerének, a You’re My Chocolate-nek a friss verziójával. A kettes CD pedig egy 17 számos bónuszkör, demókkal, verziókkal, kiadatlan felvételekkel, amelyek jó része az eredeti anyaggal egy időben készült, de van néhány újabb remix is, ezek közül a You’re My Chocolate Grabo’sky minimalistán építkező, filmzenés hangulatú átértelmezése a legerősebb. Jó döntés volt ezt a komplex és élvezetes anyagot újra kiadni, főleg ugye ennyi bónusszal. (CD-n a Mana Mana publikálta, dupla vinylen pedig a görög Melting Records.)

Kürtössy Nándor a Mana Mana kiadót vezető, Suefo néven DJ-ként is régóta tevékenykedő Lakatos Sándorral közösen működteti a Savages y Suefo projectet. Volt már egy nagylemezük, az öt évvel ezelőtti világzenés Worldstyle, aminek játékossága átmentődött a mostani friss anyagba is, de ezen túlmenően nem sok egyéb. A Brotherhood című új album egyébként szintén az Agogo Recordsnál jött ki, mint elődje, nem is a házi kiadónál, de ez érthető, egy működő világterjesztéssel rendelkező labelt felesleges lenne lecserélni, akár a sajátra is.

Még egy összetevő ugyanaz viszont, mint korábban, ez pedig szintén nem konkrét forma, hanem a sokoldalúság, az eklektikus minden-akarás. Az ilyesmi persze csak értő kezekben működik, mert könnyen összelapátolás lehet belőle, a sokat markolás görcsössége; ez a páros viszont nagyon érti a dolgát. Persze, ahogy felerészben már tárgyaltuk fentebb, nem ma kezdték, sok csapást kiismertek az évtizedek alatt, mondhatni, nincs olyan modern popzenei terület, amit be ne jártak volna. Erre az új albumra kicsinosítottak egy sokszínű hangzásteret, ahová a legkülönbözőbb énekes- és muzsikusbarátot invitálták meg egy-egy otthonos körre, majd ebből összerakták az utóbbi idők egyik legjobb nagylemezét. Van itt többek közt reggae, soul, funk, trip hop, jazz és blues. Nagyon sok blues. Mindez pedig egy szinte tökélyre csiszolt, tényleg sajátos poplemezzé állt össze. A „szinte” kitételt pedig csak azért kapják, hogy emlékeztessem őket: manapság érdemes egy-két jó akusztikus folk-alapanyaggal is elbíbelődni, hiszen felettébb gazdag a világtermés ilyesmiből is – de talán majd legközelebb. A lemez másik nagy erénye a sokoldalúság mellett az egységessége, a műfaji és hangzásbeli változatosság nem megy át „válogatásba”, végig egy brancsban maradunk. (Komolyan mondom, ha tudnék muzsikálni, azonnal jelentkeznék pályatársnak!)

Közreműködőkből – épp ahogy zenei műfajokból – szintén nincs hiány, és persze nagyot nem is lehetne hibázni olyan zenészekkel, mint KRSA (PASO), Ashley Slater (Freak Power, Dub Pistols), Denise M’Baye (Mo’Horizons) és Bryant Goodman (Mystical Plants). De kihangsúlyoznám, hogy a lemez csak részben ettől jó, ha nem lenne épp csúcsformában két producer barátunk, ha nem fűtené őket ennyi kreativitás, és nem írnának ilyen jó dalokat, közel sem lennék ilyen lelkes. Mindenki tudása és tehetsége legjavát adta tehát a közösbe, és külön öröm volt Ashley Slatert újra felfedezni; ismertem ugyan a Freak Powert a kilencvenes években, de már nem rémlett, hogy ilyen sokoldalú és magával ragadó énekesi talentum a fickó.

Ezt a lemezt nehéz lesz mostanában überelni, és nem csak az elektronikus tánczene köreiben, de intenzív popban is.

Rácz Mihály
Forrás: langologitarok.blog.hu

2018.11.22