A regénynek két női főszereplője van. Rögtön az elején szeretném kihangsúlyozni, hogy nem a „jó és rossz” megtestesítői ők, tetteiktől, cselekedeteiktől függetlenül mindkettőjük szerethető, sajnálható, megérthető. Egyikük sem a bűnös oldaláról van bemutatva, annál inkább áldozatként, őszintén, hitelesen.

Megan az a fajta nő, aki látszólag tökéletes életet él. Szép lakás, jóképű férj, két gyönyörű kisgyerek – egy kislány és egy kisfiú –, csinos külső, sikeres magánélet. Mindez azonban csak a külcsín. Harmadik babájával terhes, akit azonban férje már nem szeretett volna, ráadásul titkok lapulnak a mélyben, amelyek a család szétszakadásához vezethetnek.

Agatha látszólag Meg ellentéte, az a fajta „jelentéktelen” személy, akit az emberek észre sem vesznek. Nehéz gyermekkor bontakozik ki szörnyű titkokkal, most viszont egy új élet reménye születendő kisbabája és barátja oldalán képes lenne számára mindent kárpótolni. Nem is vágyik semmi másra, csupán azokra a hétköznapi, férjjel és kisbabával járó gondokra, amelyekről a Meghez hasonló nők szoktak egymásnak panaszkodni teázgatásaik alkalmával.

A váltakozó elbeszélésnek köszönhetően egyszerre lehetünk jelen mindkét szereplő érzéseiben, gondolataiban. Robotham nem lassítja a titkok kibontakozását, illetve a cselekmény folyását, hogy ezáltal is fokozza az izgalmat. A regény erőssége éppen abban rejlik, hogy megállíthatatlanul halad a medrében, a tragédia pedig elkerülhetetlen. És amikor már teljességgel egyértelmű, hogy ki melyik oldalon áll, akkor is ugyanúgy izgulunk tovább mindkét szereplő boldogságáért.

Robotham nagyszerűen vezeti végig az olvasót az érzelmek kavalkádján. Szívbemarkolóan izgalmas pszichológiai thrillere mindvégig fogva tartja az olvasót. Ezek után már csak abban reménykedhetünk, hogy olyan befejezést tartogat számunkra az író, amelyben egy kicsit azért mindenki jól a jár, a „gonosz elnyeri méltó büntetését” pedig nem annyira igazságos, mint inkább kegyelmes.

Elekes Tünde
Forrás: olvasoterem.com