Nem sok olyan saját forgatókönyve van Tarantinonak, amit ne ő rendezett volna meg, de az Alkonyattól pirkadatig, a Született gyilkosok és a Tiszta románc ezek közé tartozik. Ellentétben a Született gyilkosokkal, a Tiszta románc kivitelezését imádta Tarantino. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy Tony Scott szinte semmit nem változtatott az eredeti forgatókönyvön, két közismert dolgot kivéve: a végét átírta happy endre, még csak nem is a stúdió nyomására, hanem mert annyira megimádta a karaktereket, hogy nem volt hajlandó kinyírni őket, illetve kronológiai sorrendbe tette a cselekményt.

A film mára klasszikus kultstátuszt vívott ki magának, pedig a sztori nem így indult. Tarantino leginkább életrajzi ihletésű műve nem nagyon talált gazdára. Itthon is három éves késéssel került a mozikba, mert bemutatása idején elég nagy bukta volt a tengerentúlon. Aztán persze jött a Ponyvaregény, és így aztán a Tiszta románc is több figyelmet kapott. Utólag vicces belegondolni, hogy Tarantino a film forgatókönyvét öt év házalás után, 50 ezer dollárért adta el, ami a minimális összeg volt akkoriban, amit egy scriptért adtak. A pénzt arra szánta, hogy elkezdje leforgatni a Kutyaszorítóbant. A sztorit amúgy Roger Avary-vel, barátjával és tékás kollégájával együtt írta, akivel azt tervezték, ráveszik majd Dennis Hoppert, hogy legyen a film rendezője. Ki is derítették Hopper Venice Beach-i címét, és be akarták dobni a könyvet a kertjébe. A poén, hogy Hopper végül egy mellékszerepben fel is tűnik a filmben.

A címmel ellentétben a sztori elég mocskos, véres, erőszakos, tele humorral, popkult utalásokkal, brutalitással. Viszont ott a románc, amiben egy magányos, képregényboltban dolgozó pasas (Christian Slater) a születésnapján beül egymaga a moziba megnézni a kedvenc kung-fu filmjeit, ahol belebotlik egy igazi bombázóba (Patricia Arquette), aki ráborítja a pattogatott kukoricát, és végül az ágyban kötnek ki. Szerelem lesz ez első látásra és aktusra, viszont a lány másnap közli, hogy ő amúgy call-girl, akinek fizettek a „véletlen” találkozásért. A szereplők annyira odavannak egymásért, hogy ennek ellenére nem várat magára sokat a közös tetkó meg az esküvő. Azonban a „boldogan élünk, míg meg nem halunk” előtt a fickó még elugrik a lány ruháiért a stricijéhez, ahonnan egy kis félreértés miatt egy üres tárral és egy bőröndnyi kábítószerrel tér haza. Innentől a film átkapcsol road-movie üzemmódba: menekülniük kell a múltból a szebb jövő reményében. Folyik is vér a megvalósítás érdekében, de azért közben még ott lesz a háttérben az életvezetési tanácsokat osztogató Elvis, a kanapén füvező Brad Pitt, és azt is megtudjuk, hogy kiktől származnak a szicíliaiak.

Christopher Walken és Dennis Hopper azóta már klasszikussá érett közös jelenetét az egyik legjobbnak tartják a filmtörténelemben, ami némi röhögés miatt egy picit hosszabb lett, mint azt eredetileg tervezték, plusz a padlizsános beszólás már improvizáció volt. A sztorit, Hans Zimmer zenéjét és a zseniális forgatókönyvet félretéve muszáj kiemelni a parádés szereplőgárdát. ’93-ban még nem volt mindenki A-listás színész erről a színlapról, de egy rövid felsorolásban is meg kell említeni legalább tíz nevet, hogy az embernek fogalma legyen arról, hány későbbi kedvenc kapott hosszabb-rövidebb szerepet, és nyújtott általában véve hibátlan alakítást. A teljesség igénye nélkül itt van Christian Slater, James Gandolfini, Val Kilmer, Samuel L. Jackson, Patricia Arquette, Michael Rapaport, a már említett Dennis Hopper, Christopher Walken, Brad Pitt, illetve Gary Oldman és Tom Sizemore.

Tony Scott – Ridley Scott néhány éve sajnálatosan elhunyt öccse – a Top Gun, a Beverly Hills-i Zsaru II. és Az utolsó cserkész után kihozta a maximumot Tarantino forgatókönyvéből. Felejthetetlen karakterei, mai napig idézett dialógjai mellett a minden képkockára jellemző egyéni hangulat és stílus teszi abszolút megunhatatlanná ezt a mozit, még negyedszázaddal később is. Tökéletes választás egy őszi hétvégére, ha szeretnétek felidézni.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Sz. Ági
Forrás: langologitarok.blog.hu