Két évszám: 55 (LV) és 33 – ezek fémjelzik Szabó Béla fotográfus, fotóművész mostani kiállítását: az alkotó 55. évét töltötte be ebben az esztendőben, és 33 éve hivatásos fotográfus. Mint fogalmaz: „Számomra a FOTOGRÁFIA se nem munka, se nem hobbi, kikapcsolódás, hanem egy életforma. Hivatásos fotográfus és autonóm művész vagyok. Munkatársa voltam 1986-tól a Kisalföld, Nyugati Hírlap, az Új Hírek napilapoknak, a Győr Városi Újságnak, a Győri Múzsa színházi-kulturális folyóiratnak, a FotóArt Magazinnak, a Természetfotó Magazin szakírója és szerkesztője voltam. Szabadúszó fotográfusként dolgozom 1993-tól. Munkásságom sokrétű, de elsősorban a kultúra és a természet területen fényképezek. Győr város kulturális fesztiváljainak 1993-2001 között, a Győri Nemzetközi Könyvszalonnak alapításától, 2000-től hivatalos fotósa vagyok. A Győri Nemzeti Színháznak egy évtizedig, a Győri Balettnek 2006-tól, a Magyar Táncfesztiválnak a kezdetektől fényképezek.

Igyekszem átadni tudásomat minél szélesebb körben. A Győri Tánc és Képzőművészeti Iskolában, a Nemzetközi Multimédia Intézetben, a Nyugat-Magyarországi Egyetemen tanítottam. Jelenleg a Széchenyi István Egyetem Apáczai Karán és az Oktáv Felnőtt Továbbképző Központban tanítok. Nyaranta diákoknak vezetek fotótáborokat.

Autonóm alkotóként több mint 200 csoportos és mintegy százötven önálló kiállításom volt Magyarországon és Ausztria, Szlovákia, Szlovénia, Csehország, Franciaország, Olaszország, Finnország, Belgium, Dánia, Románia, Szerbia, Írország, Kína kiállítótermeiben. Alkotásaim megtalálhatóak közgyűjteményekben Magyarországon és külföldön. Munkásságomat az elmúlt 33 év során több mint 30 díjjal és kitüntetéssel ismerték el, többek között: Sajtófotó 2003 – „Legjobb megyékben dolgozó fotóriporter” díja. Győr város jubileumi ezüst emlékérme (2000.).

Szervező, közéleti tevékenységem is sokrétű. A Canon Pro Club alapító tagja és alelnöke, a Kontraszt Fotográfiai Társaság alapítója vagyok, a Dalmáciai Fotóművészeti Mesterműhely, a Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely, a TARA Fotószafari ötletadója és művészeti vezetője vagyok. Rendszeresen vezetek workshopokat idehaza és külföldön. Megjelent 25 könyvem bemutatja elsősorban Nyugat-Magyarország természeti, történelmi, egyházi értékeit, kincseit. Több tucat kötetben voltam közreműködő.

Tagságok: Magyar Fotóművészek Szövetsége, Canon Pro Club (alelnök), Magyar Fényképész Ipartestület, European Photogroup of Art and Performance (EPHAP), Österreichischen Gesellschaft für Photographie (ÖGPh), Fédération Internationale de l’Art Photographique (FIAP), Kontraszt Fotográfiai Társaság (alapító), Exposia Fotográfiai Társaság (Székelyudvarhely), Art World Hungary Egyesület (Győr), Asociaţia Euro Foto Art (Nagyvárad), Magyar Újságírók Országos Szövetsége. A Győri Fotóklubnak 1986-tól tagja, majd titkára, művészeti titkára, ügyvezető elnöke voltam, 2010-ben kiléptem az egyesületből.”

Pápai Emese művészettörténész a kiállítási katalógus előszavába az alábbi gondolatokat írta:

„A megtalált (tenger)csend

Szabó Béla fotográfus LV Visszatekintés című kiállítása újabb reprezentatív válogatás a több mint három évtizedes alkotói munkásság gazdag terméséből. A különböző témakörökre felfűzött retrospektív tárlat lényegében időrendet követ, bizonyos belső logika szerinti önálló hangsúlyokkal.

Az alkotói pályaív kezdetét a tárlaton napi- és hetilapok számára készített szociofotók és Velence varázslatos karneváli hangulatát dokumentáló, analóg technikával készült felvételei idézik. Szabadúszó művészként elsősorban archaikus ízű épületek és épületrészletek, sajátos motívumaikkal jellemzett tájegységek, városrészletek és különös hangulatú csendéletek foglalkoztatták. A korszak konkrét-elmosódó, eltűnő-előtűnő, átmeneti formái az előhívó anyaggal folytatott izgalmas kísérletek, akárcsak a digitális kamera esetében a tiszta geometrikus formákat eredményező hosszú expozíció.

A klasszikusan elegáns fekete-fehér fotográfia szigorú ökonómiája, a technika kínálta konkrét vonalak és elmosódó formalehetőségek, a finom tónusátmenetek és fény-árnyék játékok kezdetektől a megörökített tárgy környezetből való kiemelését, önálló létezőként való értő-elemző szemlélését indukálták. A szervesen építkező alkotói pályán a korai évek lázas témakeresését az elmúlt néhány évben a rátalálás bizonyossága és a téma szisztematikus kibontása követte.

A Balti-tenger, az Atlanti-óceán, a Jeges-tenger kiállított tájportréin a fotográfusi tapasztalatokat az őszinte rácsodálkozás és elragadtatás hitelesíti. Az elemek által megszelídített mesterséges formák mint természet alkotta organikus monumentumok jelentkeznek. A pillanatba dermesztett időtlen idő a szinte hihetetlennek ható letisztult táj-geometriában testesül meg. Éles fókuszokba sűrített és széles panorámákba feszített végtelenek sorjáznak a képeken, míg végül megpillantani véljük a mindenség mélyén rejtőzködő örök harmóniát.

Dezső László erdélyi fotóművész fogalmazta meg az alábbiakat: „Megörökíteni a megismételhetetlent. Akit Isten talentumokkal áld meg, felelősséggel is felruház. Lelkébe sulykolja a parancsot: járni az utat, rögzíteni a szépet, megörökíteni a megismételhetetlent!”

Ez a parancs él Szabó Béla barátom lelkében mindannyiszor, amikor fényképezőgépével útnak indul. S bár annyit rótta az utat, hogy a földgolyót többször is körüljárhatta volna, számára a parancs egyben cél, eszköz, hivatás és szórakozás…”

Fotógaléria: „LV” Visszatekintés – Szabó Béla kiállítása a Magyar Ispitában

19 kép