Az 1941-es hangfelvétel Gramofon Online-nak köszönhető előkerülése hihetetlen szenzációnak számít a magyar rádiózás történetének dokumentumai között, hiszen a Magyar Rádió hangarchívuma az 1945-ös ostrom idején egy hangjáték kivételével teljes egészében elpusztult.

Az ember tragédiája 1938-as hangjáték-előadása az egyetlen teljes egészében fennmaradt rádiójáték a háború előtti korszakból, amely üzletekben is kapható volt, ennek köszönheti fennmaradását. Ami ezen kívül ma hallható, az töredék csupán, néhány perces röntgenfilmre vagy lakklemezre vágott házi felvétel, amelyet az akkori középhullámú rádióadásokból otthon rögzítettek a megszállott rádióamatőrök. Ezekből a vegyes minőségű szilánkokból és a filmhíradó tudósításából azonban világosan kiderül, hogy hihetetlen energiákat mozgósítottak akkoriban egy-egy rádiós hangjáték kedvéért, amelyeket minden alkalommal „élőben”, keverés és mindenfajta utómunka nélkül rögzítettek a rádióstúdióban. Igazi bravúr volt ez a műfaj, amely időbeli terjedelménél fogva nem sok próbát engedhetett meg magának, ráadásul a rendezőnek, színészeknek és a zörejezőknek is egyazon stúdióban kellett dolgozniuk az egyetlen mikrofon szűk hatósugarában.

Az első rádiójátékokról nem készült hangfelvétel, így azok örökre elszálltak az éterben. Később azonban már egyre többet felvettek a PVC alapú, hajlékony úgynevezett „Decelith” lemezekre, amelyeket 1936-tól kezdett gyártani egy német celluloidgyár. Ezek képezték a Magyar Rádió hangarchívumának legértékesebb részét, hiszen a felvételek sok esetben csak egy példányban készültek.

Sajnos a most előkerült A víg özvegy hangfelvétel sem teljes, mégis hiteles képet ad a háborús évek rádiókultúrájáról, amelyről könyvtárnyi irodalom született már. Az 1941-ben felvett lemezeken A víg özvegy 140 perces rádióoperett-változatának mintegy a fele maradt fenn, amely a színházi közvetítésekhez hasonlóan eredetileg háromrészes volt. A fennmaradt 74 percnyi hanganyag egybefüggő, a cselekmény a második felvonás közepén ér véget a 28. lemezoldalnál. A közismert Lehár-operett rendezője a most 50 éve elhunyt Németh Antal dr. volt, aki ezekben az években a Rádió drámai osztályát is vezette.

A hangjáték szereplői az akkori idők legnagyobb énekes színészei, akik közül sokakról ez a hangjáték az egyedüli fennmaradt hangzó dokumentum. Ilyen a férfi főszerepet alakító Laurisin Lajos is, aki a németek 1944-es bevonulásakor a Magyar Rádió irodalmi osztályának fődramaturgi székében épp az akkor eltávolított Németh Antalt váltotta. A női főszereplő Honthy Hanna volt, akit ebből az időből szintén csak legfeljebb filmről ismerhetünk. Egyedülálló színpadi karrierjének első évtizedeiről jóformán csak fényképek maradtak fenn, egykori játékát már az emberi emlékezet sem őrizheti. Rajtuk kívül számos operaházi és prózai színész is játszik a hangjátékban, amely az 1941-es karácsonyesti bemutatót követően még kétszer, 1942-ben és ’43-ban is szerepelt a Rádió műsorán. Hogy a 14 darab Decelith-lemez hogyan kerülte el a Budapest ostromakor bekövetkezett pusztulást, legalább olyan megválaszolhatatlan kérdés, mint az, hogy vajon hová tűnhetett el a rádiójáték hiányzó másik fele.

A szenzációról részletesen itt lehet olvasni, A víg özvegy pedigg itt hallgatható meg a You Tube-on.

Magyar Nermzeti Filmarchívum