A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt – Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann
Szilvási Krisztián 1 perces filmkritikája
Aki százéves, már ne ugráljon. Kifelé földszinthez képest is alacsony ablakokon, sínen suhanó hajtányon hullatársaságban, elefánttompor tájékán maffiózóval a nyakában. Hanem költögesse szépen Balin a keresztapa-vagyont még hátralévő napjai… éveiben. Jonas Jonasson újságíró majd’ 50 évesen fogott regényírásba, de akkor durrant is akkorát, hogy a világhírnév adta neki a másikat. A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt lakonikus címmel kiadott könyvét több mint 35 nyelvre fordították le, az összesített példányszám pedig immár alulról karcolja az ötmilliót.
A történetből átültetett, 4 évvel későbbi filmadaptáció szintén kasszákat támadott, végérvényes ismertségbe zárva a 100 éves Allan Karlssont és nézőbarát á(l)mokfutását. A robbantgató szakma nem éppen vénnek való vidék, csoda, ha százévesen kiöregszik belőle az ember? Viszont hálás téma olyan történetet vizuálisan pufogtatni, ahol a főhős szerencsés-szerencsétlen (inkább előbbi) sorsa folytán a történelem színe-java felvonul (felbolydul, felfordul) az évtizedek során, mivel a sok-sok naftával csakis látványosat lehet durrantgatni. Persze Felix Herngren rendezőnek (a szkriptbe besegített neki Hans Ingemansson) ezt-azt muszáj volt kihagynia a határtalanul működő regényből, mert a filmes tészta (és költségvetés) azért máshogy gyúródik. Mondjuk a 63 millió koronás büdzsére biztosan nem panaszkodhat.
S ha már pénz: az 50 milliót bőröndben maga után gurító Karlsson bácsi történetének 2 vezérsíkját (jelen és múlt) mintha nem feltétlenül sikerült volna közös mederbe terelni. A svéd (kiterjesztve skandináv) Forrest Gump-ként (is) értelmezett film stílusa az idősík váltásoknál számomra jobban elütött, mint néztem volna – a múltat parodisztikus-szatirikusnak láttam, a jelent pedig inkább abszurdnak. Talán ez a zökkenősség az oka, no meg a realitásoktól elrugaszkodott élethelyzet, a cél(os)ság totális hiánya, hogy idő kell, míg a szem rááll, az intellektus befogadja és a szív átérzi (átéli) Allan Karlsson csodabogár életét. Akkor viszont keményen elkezd dolgozni a nézőn a film: szakad, mint a robbantott híd tartópillére; hasad, mint az atombomba; gurul, mint az elhajított gránát; és dől, mint romba minden józanság.
A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt csak a bávatag felügyelő színe elől veszett tova, a néző aránytalanságot lassan feledő humorérzékébe menekült, hogy ott kavarja örvénnyé a történelem száraz állóvizét. Megéri hát utána másznunk az ablakon a tágas nagyvilágba, még ha bőröndnyi jutalom sem jár érte. „Van valami előrelépés?” „Mi?” Hát ez az! De meg ám!
2013, svéd-orosz-brit-francia-spanyol-német, 114 perc
rendező: Felix Herngren
forgatókönyvíró: Jonas Jonasson regénye alapján Felix Herngren és Hans Ingemansson
szereplők: Robert Gustafsson, Mia Skäringer, Iwar Wiklander, David Wiberg, Bianca Cruzeiro, Alan Ford, Jens Hultén
Szilvási Krisztián
2018.10.31