319

Kiütés – Grudge Match

Szilvási Krisztián 1 perces filmkritikája

kiutes-film-plakat

„- Jól vagy, kölyök? - Épp haldoklom, de sosem éreztem magam jobban.” Ha a 30 évig magunkban hordozott neheztelés, harag és irigység a szándék szerint egyetlen vágyott K.O.-ban kíván testet ölteni, akkor nagy meccsre van kilátás. Az eredeti angol cím, Grudge Match pontosan ezt adja vissza; és tényleg látni kell, mintsem elképzelni, ahogyan két, 137 évnyi, keményre edzett, formába hozott, eltökélt bokszoló esik egymásnak.

Annyira nyilvánvaló lenne látatlanban előcitálni, hogy a Kiütés pénzhajhász nosztalgia az 1976-os Rocky Balboa és az 1980-as Jake La Motta összeeresztésével, holott az agyatlan és/vagy szórakoztató vígjátékok területéről átkalandozó Peter Segal filmjére nem így kell tekinteni. Illetve biztos lehet így is, de nem érdemes, mert a Grudge Match remek kis koncepció. Két egykori pittsburgh-i bokszbajnok 3 évtized elmúltával száll ringbe: Billy „Kölyök” McDonnen revansot akar venni, hiszen a Henry „Penge” Sharppal vívott versenyfutás 1:1-es állásakor utóbbi kitáncolt a sportágból. Tim Kelleher és Rodney Rothman története jóféle családi és egzisztenciális drámai elemeket tartalmaz, még akkor is, ha amúgy sablon sablon hátán feszít.

De mindenképpen tetszik a két riválist összekötő Sally karakterének ötlete (régen láttam Kim Basingert, sajnos tisztára olyan idegesítő a hangszíne, mint Linda Gray-é), a Kölyök és Penge viszonyát indokló kapocsként jó húzásnak tartom. A Grudge Match építkezése a helyén van, a két főhőst kiegészítő mellékfigurák (edzők, családtagok) is remekül szolgálnak (Alan Arkin nagyszerű), és magam is alig hiszem, de a „menedzser” Dante Jr. (Kevin Hart jópofa) egy cseppet sem sok, pedig nyomja a fárasztót rendesen. A filmvégi meccs, a valódi összecsapás is kitűnően koreografált, nem bikázták fel a koros bokszolók csatáját hihetetlenné (és hiteltelenné), teljesen átélhető a látvány, és bólintásra érdemes a végkimenetel is. Mint mondtam, a direktor vígjátékföldjéről érkezett, és a Kiütés is tele van poénokkal, de szerencsére ezek a verbális gegek nem pancsolnak bele a drámai atmoszférába és mondanivalóba.

Sylvester Stallone és Robert De Niro zseniálisan összeillően adják a két karaktert, míg Pengeként Sly a megszokottan (ez dicséret) magába zárkózó, lakonikus és egykedvű figurát hozza, addig De Niro, majd szétfeszítvén „Kölyök” gúnyáját, elképesztően vivid lendülettel nyújtja a nézőnek a bosszúra éhes, frusztrált bunyóst. Ha szoktak is fenntartásaim lenni játéka felől, most boldogan pacsizok bumszli bokszkesztyűjével. A Kiütés tehát nem felmelegített káposzta, nem újabb bőr és még csak nem is búcsúmeccs, hanem élvezetesen felépített, végigvezetett és remekül taktikázott mérkőzés. Méltán végigjátszott 12 menet.

2013, amerikai, 113 perc
rendező: Peter Segal
forgatókönyvíró: Tim Kelleher, Rodney Rothman
szereplők: Sylvester Stallone, Robert De Niro, Jon Bernthal, Alan Arkin, Kim Basinger, Kevin Hart, Han Soto, Griff Furst, Anthony Anderson

Szilvási Krisztián

2018.10.03