318

9/11 – A legjobb tényirodalmi alkotások

Könyvajánlók

911-legjobb-tenyirodalmi-konyvek

Mi az a Dzsihád? Hogyan alakult az al-Kaida 9/11 előtt? Mitől omlottak össze kártyavárként a tornyok? Íme öt tényirodalmi alkotás a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokról az Olvasóterem.com válogatásában, amelyek válaszokkal szolgálhatnak.

A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követő órákban, napokban és hetekben nagyon sokszor elhangzott, hogy az események következtében megváltozik a világ, és semmi sem lesz már ugyanolyan. Addig ismételgették (viszonylag rövid idő alatt), hogy azt hittük: ez is csak egy olcsó frázis, egy közhely, amivel fel lehet vezetni egy televíziós műsort. De aztán kiderült: tényleg minden megváltozott. A biztonságérzetünk, a törvények, a véleményünk a muzulmánokról, a véleményünk az amerikai külpolitikáról – 9/11 egyszerűen mindenre hatással volt. A változásokat az irodalmi alkotások is rögzítették. Mára temérdek kötet mesél arról, mi történt 2011. szeptember 11-én, hogyan élték meg az emberek a támadásokat, hogyan változott meg az életük órák alatt. Az Olvasóterem a szomorú évforduló alkalmából magyarul is olvasható tényirodalmi alkotások közül válogatott, a teljesség igénye nélkül.

Lawrence Wright: Magasba nyúló tornyok – Az al-Kaida útja (Tericum Kiadó, 2008)

Wright öt éven át dolgozott ezen a könyvön, több ezer oldalnyi dokumentumot tárt fel, és több száz interjút készített. Az eredmény: egy egyedülállóan részletes, ugyanakkor izgalmas könyv, amely hónapokig szerepelt a New York Times bestsellerlistáján, majd 2007-ben elnyerte az amerikai újságírás legmagasabb elismerését, a Pulitzer-díjat is. A kötetből az olvasó megismerheti az iszlám fundamentalizmus történetét, megtudhatja, milyen szerepet játszottak a szaúdi és az amerikai kormányszervek az al-Kaida majdani vezetője, Oszáma bin Láden megerősödésében. Rokonok, barátok, harcostársak és ellenfelek meséltek a szerzőnek Bin Ládenről és az al-Kaida másik legfontosabb alakjáról, az egyiptomi Ajman al-Zaváhiriről, családjuk történetéről, az ő pályafutásukat formáló eseményekről. A szerző lenyűgöző alapossággal rekonstruálta a terrorszervezet megalakulásának előzményeit, a főszereplők szavait, cselekedeteit. Végigkísérhetjük nemcsak Oszáma bin Láden útját, hanem azt a folyamatot is, melynek során az Egyesült Államok hírszerzői és terrorelhárítói felfigyeltek tevékenységére, majd pedig megkísérelték elfogni. Lawrence Wright könyve a riporteri munka csúcsteljesítménye – elfogulatlan, mégis szenvedélyes, részletekbe menő és letehetetlenül olvasmányos. Aki végigolvassa, mélyebben értheti meg a mindannyiunk sorsát befolyásoló közelmúlt eseményeit.

Mathias Bröckers: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai (Kétezeregy Kiadó, 2004)

Ha valaki helytelennek tartja az összeesküvéseket, akkor megnyugtathatom: a világ legtermészetesebb dolgai közé tartoznak. Rossz hírüknek, valamint annak a ténynek, hogy a legtöbb állam törvényeket hozott ellenük, semmi köze magukhoz az összeesküvésekhez; ennek csakis az az oka, hogy törvénybe ütköző tetteket követnek el általuk. Ez a könyv mindenekelőtt a 2001. szeptember 11-i eseményekkel kapcsolatos összeesküvésekről és összeesküvés-elméletekről szól. Ha valakinek ezzel a dátummal kapcsolatban nemcsak a World Trade Center (WTC) lángoló, összeomló ikertornyai jutnak az eszébe, hanem elgondolkodik azokon a tettesek személyére vonatkozó feltételezéseken is, amelyek végiggyűrűztek az egész világon, akkor – legalábbis próbaképpen – el kell búcsúznia attól, ami a világ legnagyobb rendőrségi nyomozása után színtiszta (hiszen nem sikerült bebizonyítani) összeesküvés-elméletnek bizonyult: az események hivatalos változatától.

A könyv első része az általános jelenséggel foglalkozik, és teljes mértékben tudom ajánlani a konspirációs teóriák mindkét táborának. Olyan tételeket állít fel, vezet le, magyaráz meg és bizonyít be, amelyeken még a legszkeptikusabbak is elgondolkoznak.

A könyvről itt írtunk egy teljes ajánlót.

Drábik János: Világzsákutca (Gold Book, 2004)

Manapság az emberek egy része egyszerűen továbblapoz, ha Drábik János nevét látja. Nem szándékom most ebbe a vitába belemenni, egyszerűen csak annyit mondok: a Világzsákutca című kötete fölött nem szabad ennyire hanyagul elsiklani.

A könyv – amint azt a címe is mutatja – nem csak a szeptember 11-i eseményekkel foglalkozik, a tragikus események csak az első harmadában kaptak helyet, bár a további fejezetek is közvetve kapcsolhatók ahhoz az elmélethez, amit Drábik János felállít. Igen, ez csupán egy elmélet, amelynek a bizonyítása rendkívül nehéz – de sokkal valószínűbb, mint az amerikai kormányzat által felállított hivatalos magyarázkodás. A szerző összefoglalja a hivatalos álláspontot, majd ízeire szedi. Fölösleges lenne felsorolnom a tényeket, ezt megteszi helyettem a Világzsákutca. Legyen elég annyi, hogy tényleg gyanús, miként tudott összeomlani két olyan masszív torony pár órás magasemeleti égést követően, vagy hogyan maradt épen ebben a nagy rombolásban Mohamed Atta útlevele? Továbbmegyek: miért omlott össze a 7-es számú épület, illetve miért csak az, és a többi környező épület nem? Köze van ehhez annak, hogy ebben az épületben irodái voltak a CIA-nak, a Pentagonnak és a New Yorki-i Tőzsdefelügyeletnek? Hogyan volt képes ennyire precízen manőverezni az eltérített géppel egy olyan férfi, akiről a repülésoktatója azt mondta, hogy még egy Cesna irányítását sem bízná rá? Ki ez a Vreeland hadnagy, aki egy hónappal a támadások előtt papírra vetette a lehetséges célpontokat? Ő honnan tudott minderről?

A könyvről írt recenziónk itt olvasható.

Martin Amis: A második gép (Európa Könyvkiadó, 2010)

Tizennégy írását, esszéjét, publicisztikáját, elbeszélését gyűjtötte össze Martin Amis ebben a kötetben: valamennyi a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadásról, annak hatásairól és a terrorizmus elleni háborúról szól. Amis, mint mindig, most is a politikai korrektség határain mozog, sőt sok kritikusa szerint túl is lép ezeken a határokon: amikor a vallás és a barbarizmus közti kapcsolat elemzi, vagy éppen, még közvetlenül a terrortámadás hatása alatt, a moszlim közösségek kollektív megbüntetésére, szigorú ellenőrzésére, utazási korlátozásokra biztatja a liberális Nyugatot. De hasonlóan kemény hangon beszél George W. Bush és Tony Blair politikájáról is; s bár véleménye komoly vitákat, sőt gyakran elutasítást váltott ki, azt senki sem vitatja, hogy Martin Amis ezekben a politikai írásaiban is az angol nyelv varázslója, aki a maga írásművészetével példázza egyik fő és szintén provokatív tételét, hogy a vallási fundamentalizmusok barbárságával szemben az irodalom – a nyugati írók függetlensége, az előítéletektől és minden vallási vagy politikai diktátumtól mentes szövegekben megnyilvánuló szabadság – a legjobb védőbástya.

Gilles Kepel: Dzsihád (Európa Könyvkiadó, 2007)

A sor végén hadd ajánljunk egy olyan könyvet, amelynek első kiadása már a szeptember 11-i események előtt megjelent, de a tisztánlátás végett hatványozottan olvasásra ajánlott, és emiatt erre a listára kívánkozik. Az Iszlám Szent Háborúról szól, amely manapság nem messzi múlt, vallási belügy többé; fenyegetése a médián keresztül eléri még azt is, aki nem a saját bőrén kénytelen tapasztalni. Ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg? A világ egyik legszövevényesebb mozgalmáról temérdek könyv született, Gilles Kepel, a párizsi Institut d’études politiques professzora, a muzulmán világgal foglalkozó doktori program vezetője ebben a műben célratörő alapossággal foglalja össze az iszlamista harcok és mozgalmak történetét. Az iszlamizmus a második világháborút követően hihetetlenül rövid idő alatt hódított teret; ebben számos tényező játszott közre, például az analfabetizmus felszámolása is az arab világban. Az olajdollárok szerepe sem mellékes, ez a hatás osztotta ketté az arab-muzulmán tábort iszlám-fundamentalista, illetve nyugat-párti (de bizonyos szempontból nem kevésbé fundamentalista, radikális) államokra. A síiták és a szunniták európai fejjel szinte felfoghatatlan tömegméretű vallási merényleteinek krónikája tovább bonyolítja a képet. Kepel szerint az iszlamizmus megtorpanásának tünete a világterrorizmus, s nem látja másképpen a 2001. szeptember 11-i New York-i események tükrében sem: az iszlám fundamentalista államok kora lejárt, az iszlám idáig sosem látott konfliktusai közepette is kialakulóban van valamiféle iszlám-muzulmán demokrácia a modernizálódás, a békevágy jegyében. A napi események híreivel elárasztott olvasó tehát nem csak tájékozottságra tehet szert, lelkierőt is meríthet ebből a lebilincselően megírt könyvből.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com

2018.10.01