Az Aida töretlen sikere a Soproni Petőfi Színházban

Bári Edit írása

aida-soproni-petofi-szinhaz

Elton John és Tim Rice sikerdarabját a „hűség városában” tűzte műsorára a Soproni Petőfi Színház bérletes és bérletszünetes előadások keretében. A musical Szomor György közreműködésével került a hazai színpadokra, és a 2007-es bemutató óta bebizonyosodott, hogy az elmúlt évek alatt valódi közönségsikerré vált.

Az Auguste Mariette régész története alapján készült Verdi operának köszönhetően Aida sorsát sokan ismerik, de azért véletlenül se higgyük, hogy az opera és a musical cselekménye minden szegmensében azonos. Egy biztos: az Aida az egyik legszebb szerelmi történet az operairodalomban éppúgy, mint a musical világában. Egy sokszereplős, nagy színpadot igénylő alkotás, amelyet tavaly a soproni színház társulata a Fertőrákosi Barlangszínházban játszott fergeteges sikerrel, most pedig a város teátrumának színpadán látható.

A szeptember 23-án, délután 15 órakor kezdődő előadást kíváncsian vártam, mert el sem tudtam képzelni, hogy a díszletezést egy jóval kisebb színpadon miként lehet megoldani. Kétség nem fér hozzá: zseniálisan sikerült!

A cselekmény a jelenben kezdődik és zárul, mintegy keretet adva a történetnek. Egy múzeumban vagyunk, ahol egyiptomi relikviákat csodálhatunk, fényképezkedünk és szelfizünk. Észre sem vesszük, hogy nézelődésünk közben időutazásra indulunk az ókori Egyiptomba, ahol Radames kapitány (Vastag Tamás) épp hazatér sikeres hódító útjáról rabszolgákkal, kincsekkel teli hajóval. Fogalma sincs, hogy a rabszolgák között van Aida, a Núbia király lánya (Stéphanie Schlesser), aki vakmerőségével azonnal magára vonja a kapitány figyelmét. Núbia, a pontos határokkal nem körülírható, történelmi terület (ma Egyiptom és Szudán határvidéke) és Egyiptom harcban állnak egymással.

Mindeközben Radames apja, Zoser (Szomor György) mindent megtesz annak érdekében, hogy fia mielőbb a fáraó trónjára kerüljön, és házasságra lépjen Amnerissel (Füredi Nikolett), a fáraó lányával. Egy baljóslatú sejtelem az első perctől kezdve elfogja a nézőt; tudjuk, érezzük, hogy hőseink megállíthatatlanul rohannak a végzetük felé…

aida-soproni-petofi-szinhaz

Az Aida hihetetlenül lenyűgöző alkotás. Emberi érzelmek és jellemek széles skáláját felvonultató mű, amelynek megtekintése során tanúi lehetünk komoly jellemfejlődéseknek is. Elton John zenéje felejthetetlen, csakúgy, mint a magyar dalszöveg, ami persze nem csoda, ha számításba vesszük, hogy az énekeket és a szövegkönyvet Szomor György írta.

Stéphanie Schlesser kiválasztása Aida szerepére kiváló ötlet volt, elbűvölő játéka és hangja mellett enyhe akcentusával teljesen hitelesen formálta meg az idegenbe szakadt hercegnőt. Vastag Tamás lenyűgöző Radames szerepében: a sikeres hadvezér nagylelkűségével kegyet osztogató kapitány a darab végére szerelméért mindent feláldozni kész, megértőbb emberré formálódik. Szépen felépített jellemábrázolás. Füredi Nikolett egyszerűen pazarul formálja meg Amnerist. Az elkényeztetett, unatkozó, üresfejű, ám szerelmes lány a szerelmi csalódás okozta fájdalmán keresztül szinte egyik pillanatról a másikra uralkodóvá növi ki magát, mindeközben meghozva saját áldozatát is.

Zoser gátlástalan, gyilkolástól, ármánytól sem visszariadó ember. Talán az egyetlen, akinek jelleme mit sem változik, bár a történések őt is elsodorják. Ezt a karaktert játékával és káprázatos hangjával lehengerlőn tolmácsolja Szomor György, miközben énekel, a csillagok is földre szállnak. Papp Attila Merebként bűvölt el bennünket. Ő jelenítette meg nekünk a humort, a „jég hátán is megélő” karaktert, akiben persze nagy szív lakozik.

Mindehhez pedig hozzájárul még a soproni társulat profizmusa, a látványvilág (díszletek, jelmezek), a koreográfia, a kórus és a tánckar munkája, továbbá a produkció zenekara, a Liszt-díjas, érdemes művész Oberfrank Péter vezényletével. Tökéletes csapatmunka a tökéletes sikerért. A Pataki András rendezésében színre vitt Aida méltán fog csúcsokat dönteni a Soproni Petőfi Színház történetében!

aida-soproni-petofi-szinhaz

Bizonyára sokan átéltük már, hogy egy előadás nem enged el bennünket, zsigereinkbe hatol, és nem tudjuk megmagyarázni, vagy nagyon is tudjuk, hogy miért: ott marad valahol a lelkünkben, agyunkban, mert tökéletesnek érezzük, úgy, ahogy láttuk, úgy, ahogy hallottuk. Kissé fáradtan, néhány sebességkorlátozó közlekedési táblát figyelmen kívül hagyva autóztam hazafelé előadás után, és az az érzést járt át, hogy most egy tökéletes alkotás részese lehettem.

Bári Edit
Fotók: Torma Sándor, Soproni Petőfi Színház

2018.09.25