388

Koppenhága – Copenhagen

Szilvási Krisztián 1 perces filmkritikája

koppenhaga-film-plakat

„Ha álmaid nője feleannyi idős, mint te, ideje felnőni.” No nem a 14 éves Effy-nek, sokkal inkább a 28 éves William-nek. A kanadai-mexikói Mark Raso első(nagy)filmes próbálkozásaként 2014-ben explodált Koppenhága olyan kortárs Lolita-történet, ahol az igazi bűn az, ha a fiú és a lány nem teszik meg együtt és egymással, amit bizony meg kell tenniük.

Ne gondoljunk rosszra (egyrészt mert az úgysem rossz, csak manapság erkölcstelenített), a dán főváros aurájában pattogó szexuális szikrák nem hagynak maguk után iruló-piruló égésnyomokat, ellenben a személyiségfejlődés fázisain akkorát löknek, hogy az már visszafordíthatatlan. Szerencsére. William azért ragad le az európai kanmuri közben Koppenhágában, mert sosem látott nagyapjának üzent tavaly elhunyt apja egy levélben. Meg kellene találnia a (közben kiderül: náci bűnös) öreget néhány, sok-sok évvel ezelőtti fotó segítségével. Ebben lesz segítségére a hotel felszolgálójaként megismert helybéli Effy, akivel a város keresztül-kasul (be)járása közben érzelmileg is egyre inkább összekapaszkodnak. Aztán beüt a tabu: Effy még csupán 14 éves (majdnem 15)!

Jóleső az az érzékenység, ahogyan Raso kezeli a témát, a tipródó emóciók és majdnem-tettek feszültsége átsóhajt a képernyőn, a néző fejében pedig egy pillanatra sem fordul meg a pedofília lehetősége. Nem, mert William (Gethin Anthony több, mint aminek látszik) személyisége így lesz végre gyerekből felnőtté, Effy (Frederikke Dahl Hansen tündéri báj és nyíló intellektuális-szexuális játék) pedig eleve érettebb lénye érzelmileg szerez gyakorlati tapasztalatokat. Kettejük csókja szép, de van két jelent, amely önmagában viszi a filmet. Amikor a karaoke-bárban Effy énekel, és William végérvényesen belebolondul, az snassz persze, viszont igazán tüneményesen hangulatos. Amikor pedig a szállodai szobában Effy a kép teljes szélességében végigfekszik az ágyon, miközben William a képen kívül, „felajzott” állapotban mászkál fel-alá, zseniálisan sokatmondó jelenet.

Összességében a Koppenhága hosszú távon esetleg feledésbe merülő mozi, azonban arra a másfél órára – köszönhetően továbbá a varázslatos zenéknek is – jó benyomásokat, élvezetes atmoszférát teremt. És nem árt tudomásul venni, hogy az érzelmi vonzódás néha valóban nem ismer életkori határokat.

2014, kanadai-amerikai-dán, 98 perc
rendező: Mark Raso
forgatókönyvíró: Mark Raso
szereplők: Gethin Anthony, Frederikke Dahl Hansen, Sebastian Armesto, Christian Brandt, Thomas Buttenschøn

Szilvási Krisztián

2018.09.21