420

Szívemben született Afrika – Önkéntesként Afrikában

Könczöl Zsófia előadása a győri könyvtárban

konczol-zsofia

Könczöl Zsófia politológus, a Magyar Afrika Társaság humanitárius munkatársa Szívemben született Afrika – Önkéntesként Afrikában címmel tartott rendkívül érdekfeszítő beszámolót afrikai, közelebbről ugandai tapasztalatairól szeptember 13-án a győri könyvtárban. Orvosmissziókkal indult a fekete kontinensre nemes, segítő szándékkal.

A kiküldött szakemberek egyrészt háziorvosira emlékeztető szerepkört töltöttek be, másrészt kórházakban végeztek műtéteket. A lakosság alacsony tájékozottsági és kulturális szintje miatt a térségben kiemelkedő a prevenció, a betegségmegelőzés, a higiéniai felvilágosítás szerepe.

Számolni kell a kuruzslókkal, az úgynevezett boszorkánydoktorokkal, akik pénzért bárkit megátkoznak – a lakosság pedig hallgat rájuk. Komoly problémát jelentenek a különböző hiedelmek. Például az albínókkal kapcsolatosan azt tartják, hogy átmenetet képeznek az élők és holtak között, lenyúzott bőrük jótékony hatású. Emiatt bizony évről évre gyilkosságok is történnek.

Az egészségmegtartó tényezők közül kiemelkedő szerepe van az élelmezésnek. Ezen a téren sokat kell javítani. Az éhezés gyakori jelenség: került az orvosokhoz olyan kisfiú, aki tíz napig nélkülözte a táplálékot és az ivóvizet; annak ellenére, hogy az élelmiszerek egy része viszonylag olcsón megkapható. A gyümölcsök pazar gazdagsága közül kiemelendő – alacsony ára és aromája miatt – a mangó és az avokádó. Az Afrikában termő banánt csak részben használják emberi fogyasztásra, egy részét takarmányként etetik fel. Kalóriapótlásra gyakran szívják ki a cukornád nedvét, de ez ugyanúgy komoly egészségügyi kockázatot jelent, mint a hűtők nélkül tárolt hús fogyasztása. De nemcsak a táplálkozás, hanem sokszor az elfogadható minőségű ivóvíz megszerzése is problémát jelent. A rendelkezésre álló vizet tisztítják, és a sörgyártásra, valamint az itt is megtelepedő Coca-, illetve Pepsi Cola előállítására fordítják. Egy jellemző adalék: a boltokban kapható palackos víz jóval drágább, mint az üdítő.

A társadalom patriarchális szerkezetű, tehát az erőforrásokból – az ételből és italból – a férfi mint családfő részesül először, a többiek utána következnek. A gyermekek táplálásának gondja az anyákra hárul. Az egész kontinens számára az lenne a jótétemény, hogy olyan agrotechnikai tudással ruházzuk fel őket, amely elősegíti a hatékonyabb élelmiszertermelést, ez javítaná az életfeltételeket – jegyezte meg az előadó.

Uganda is – mint az afrikai államok általában – törzsi szerkezetű: törzs, klán, család. Több etnikum hazája az ország. Az egykori angol gyarmatosítók a törzsi ellentétekre építve biztosították befolyásukat, a létszámban kisebb csoportot részesítve előnyben. Egyébként a törzsi határok és az államhatárok nem esnek egybe – számos polgárháború, intervenció magvát elvetve. Az Ugandával határos államokból számosan ide menekülnek. Az ugandai hatóságok – ismerve a szomszédos biztonsági helyzetet – minden további nélkül beengedik a menekülőket. A társadalom számára komoly probléma a helybéli volt gyermekkatonák helyzete. Szerepüket illetően megoszlik az ugandaiak véleménye. Áldozatok, egyúttal gyilkosok is, akiknek visszaintegrálása a normál társadalomba nem sok sikerrel járt ez idáig.

A gyerekek egyébként is viszonylag rövid ideig „koptatják az iskolapadot”, egyetemre járni keveseknek adatik meg. Az oktatási intézmények rossz állapotúak, minőségi oktatásról még fenntartásokkal sem lehet beszélni, a gyerekek a missziótól kaptak színes tollakat. Rendkívül hálásak gyakorlatilag mindenért, hiszen ritka kivételszámba megy, ha kapnak valamit, ami csak az övék.

Ugandában a nők alávetett helyzetben vannak, a házassági szokásokat a törzsi szabályok determinálják. A misszió egyik feladata, hogy mind a nők, mind a férfiak között felvilágosító munkát folytasson, amelynek eredményeképpen javulhat a nők megbecsülése, és csökkenhet az ellenük irányuló erőszak. Ez azért is fontos, mert az ugandai életforma poligám. A helyi büntetőjog azt is lehetővé teszi, hogy a férj helyett aráik valamelyikét csukják börtönbe. Ugyanakkor ez a férfidominanciájú társadalom iskolai és munkaszüneti napot biztosít a hölgyeknek a nőnapon. Ekkor nagyobb szabadságot kapnak – hogy másnap ismét minden visszazökkenjen a megszokott kerékvágásba. Nem csoda tehát, ha az asszonyok – megfelelő kérdezéstechnikával – megnyílnak az önkénteseknek, és hangot adnak elégedetlenségüknek.

Néhány érdekesség és tapasztalat a missziós életről: az önkéntesek környezetükhöz képest luxuskörülmények közt voltak elszállásolva, lévén egy magas rangú kormányhivatalnok személyes ismerősei. A lakás elmaradhatatlan kelléke volt a moszkitóháló, ennek ellenére a csoport tagjai számos – trópusi betegséggel, veszéllyel kapcsolatos – védőoltást kaptak még elutazásuk előtt, hogy megőrizhessék egészségüket.

Könczöl Zsófia álláspontja a segítő munkáról az, hogy az a helyes segítség, ami hozzájárul az elmaradott régiók kiemelkedéséhez. Nem halat kell adni az éhezőnek, hanem halászni szükséges megtanítani őket. Másik alapelve az igazságosság. Egyenlően kell a javakat elosztani, hogy ne szüljön rossz vért az egyenlőtlenség. Harmadik fontos dolog a személyesség. Ők maguk is családonként mentek végig az adott településeken, az ott lakókkal elbeszélgetve – így egészen máshogy hat az adomány.

Az európai ember számára nehezen elképzelhető élethelyzetekkel találkozott. Érzelmileg is problémás a látottak-tapasztaltak megélése. Volt, mikor a könnyeit alig tudta visszatartani. Ennek ellenére abban reménykedik, hogy decemberben ismét felkeresheti Ugandát. Ezúttal lábbelivel akarja ellátni az adott közösséget.

Csiszár Antal
Fotó: Cseke Gabriella

2018.09.19