1908. augusztus 28-án, más források szerint 29-én született Algériában, Tebeszában, mikor az afrikai ország még francia gyarmat volt. Édesapja, Félix Merle egy a gyarmatokon meggazdagodott lókereskedő fia volt, aki belépett az Idegenlégióba, és miután kiválóan megtanult arabul, katonai tolmácsként dolgozott. Tisztté léptették elő (idővel a századosi rangig vitte), és kiváló szolgálatát Gyarmati Éremmel és Becsületrenddel jutalmazták. 1902-ben, 32 évesen ismerkedett meg a Robert Merle édesanyjával (szülei a szegénység elől menekülve vándoroltak ki Algériába.), akit aztán hamarosan feleségül vett. A házaspárnak három gyermeke született.

Merle gyermekkorát azokban az algériai városokban töltötte, ahová édesapját vezényelték, míg 1915-ben a családot haza nem rendelték Franciaországba. Ekkor tízéves volt. Apját tolmácsként beosztották a Dardanellákon harcoló francia alakulatokhoz, ahol tífuszt kapott, majd 1915 szeptemberében egy marseille-i katonai kórházban meghalt. Ezután édesanyja Algírba költözött, ahol szűkös anyagi körülmények között éltek. A háború végeztével előbb Marseille-ben majd Párizsban laktak.

Robert ekkor a neves Condorcet Líceumba került, ahol kiválóan tanult, ám amikor egy diákszerelem miatt jegyei leromlottak, édesanyja átíratta a bentlakásos Michelet Líceumba. 1924 telén nővére streptococcus-fertőzést kapott, és 1925 tavaszán meghalt. A gyász elől a tanulásba menekült, minek következtében országos tanulmányi versenyen kitüntetést kapott, majd 1926-ban kiváló minősítéssel leérettségizett. Tanárai biztatására az elitképző École Normal Supérieure-t célozta meg, de előtte elvégezte a Louis-le-Grand Líceum kétéves egyetemi előkészítő tanfolyamát. 1926 nyarán angoltudása fejlesztése céljából magántanári munkát keresett Angliában. Hiába végezte azonban kiváló eredménnyel az előkészítőt, a szigorú egyetemi felvételin megbukott. Ezután internátusi felügyelőtanárként tartotta el magát, közben pedig a Sorbonne-on elvégezte a - középiskolai oktatásra jogosító - licenciátusi képzést filozófiából, majd megcélozta az angoltanári képesítést. Ennek feltétele volt, hogy egy évet angol nyelvterületen töltsön. Mivel Angliában nem talált megfelelő állást, az Egyesült Államokba utazott. Hazatérése után, 1931-ben az angoltanári szakvizsgán elsőre elbukott, de a következő évben már első helyen végzett.

Egyetemi tanárként szeretett volna dolgozni, mert így csak heti három órát kellett tanítania; a fennmaradt időben pedig könyveket akart írni. 1933-ban tanári állást vállalt Pontoise bentlakásos középiskolájában, ahol beleszeretett az egyik végzős diáklányba, Edmée Thiriet-be, akit 1934. június 7-én feleségül is vett. Közben teljesítette a kötelező katonai szolgálatát, majd annak végeztével, 1934 októberétől előbb Bordeaux, majd Marseille egyik középiskolájában tanított. Itt született kislánya, Élisabeth. Dél-Franciaországból azonban igen nehézkesen tudta tartani a kapcsolatot doktori konzulensével, ezért 1936-ban a Párizs melletti Neully gimnáziumában vállalt állást. Itteni egyik kollégája, Jean-Paul Sartre volt.

A második világháború idején részt vett a dunkerque-i csatában, majd három évig német hadifogságban volt. Hároméves fogsága alatt az előtte is gondokkal küszködő házassága megromlott, felesége megcsalta. Hazatérése után elváltak, kislánya volt feleségéhez került, aki hozzáment korábbi szeretőjéhez. Merle Párizsba költözött és folytatta korábbi tanári munkáját ,és tovább írta disszertációját. Ekkor fogott bele első regényébe, a Két nap az életbe, amelyben saját háborús tapasztalatait, a dunkerque-i menekülést írta meg. E művéért kapta meg 1949-ben a Goncourt-díjat. A könyvet 1964-ben megfilmesítették Jean-Paul Belmondóval a főszerepben, a forgatókönyvet maga Merle írta. A címlapkép ebben az időszakban ábrázolja az írót, 1964-ben készült.

A felszabadulás után francia és algériai egyetemeken, Rennes-ben, Toulouse-ban és Algírban angol irodalmat tanított, 1965-től a Párizs-Nanterre-i Egyetem professzora volt. Az 50-es években Oscar Wilde-ról írt disszertációt, ennek nyomán ébredt fel a pszichológiai elemzés iránti érdeklődése. Az 1952-ben megjelent Mesterségem a halál című nagy hatású regénye Robert Lange, az auschwitzi haláltábor megszervezőjének fiktív önéletrajzát adja részben a nürnbergi per főügyésze, Gustave Mark Gilbert könyve nyomán.

Robert Merle 1985-ben

1962-ben megjelent A sziget, mely a Bounty lázadóinak sorsát követi a Pitcairn-szigetén. A regény nagy sikert aratott, és még megjelenése évében megkapta a rasszizmus ellen küzdő MRAP Testvériség-díját.

1962-ben az Express hetilap felkérésre Kubába utazott, hogy tudósítson az ország új, forradalom utáni berendezkedéséről. Itt találkozott Fidel Castróval is, és ekkor támadt az ötlete, hogy könyvet ír a forradalom első csatájáról, a Moncada-laktanya ostromáról (Moncada, 1965).

Ben Belláról, az algériai elnökről is írt riportkönyvet (Ahmed Ben Bella, 1965), akit a francia és az algériai nép hősének, szerény és érzékeny embernek ábrázolt. Merle már korábban is kiállt Algéria függetlensége mellett és lelkesen üdvözölte az 1962-es eviani békekötést.

1965-ben az Állati elmék című regényével új korszakot nyitott életművében, a politikus-fantasztikus regényekét. Állat és ember kapcsolatait elemzi a Majomábécé (1989) is, amely egyben az ember által elszabadított, ellenőrizhetetlen erők metaforája. A Malevil (1972) című regényében az atomháború túlélőinek küzdelmét ábrázolja, némileg megjósolva a csernobili katasztrófát. A Védett férfiak (1974) a férfi-nő viszonyt swifti helyzetben elemzi: egy járvány miatt a férfiak zöme kipusztul, csak a betegséget kutató orvoscsoport marad életben, míg a nők a maguk hatalmát valósítják meg.

Üvegfal mögött (1970) című regényében az 1968-as párizsi diáklázadásokat örökíti meg, egy napba sűrítve a francia egyetemi ifjúság érzés- és gondolatvilágát. Más műveiben a tudomány felelősségét firtatja s az emberiség jövőjéért érzett aggodalmait fejezi ki.

Regényt írt egy rakétákkal ellátott atom-tengeralattjáró hétköznapjairól is (Nekünk nem kel föl a nap, 1986), melyen két napot tölthetett. A Madrapur (1976) egy távolsági repülőgépen összezárt társaság feszültségeit jeleníti meg.

Francia história címmel 13 regényből álló történelmi sorozatban (Francia história; Csikóéveink; Jó városunk, Párizs; Íme, a király; Szenvedélyes szeretet; A pirkadat; Libben a szoknya; A gyermekkirály; Az élet rózsái; Liliom és Bíbor; Veszedelem és dicsőség; Ármány és cselszövés; Pallos és szerelem) foglalkozott a vallásháborúk korával. 27 éven át, szinte a haláláig írta. Az első hat kötet a périgordi kisnemes, Pierre de Siorac, a további hét folytatás pedig a fia, Pierre-Emmanuel fordulatokban gazdag, kalandos életét, felemelkedését írja le a francia vallásháború közepette. A sorozat világszerte hatalmas siker volt, a Le Figaro a "történelmi regények Rolls Royce-ának" nevezte.

A regények mellett több drámát és esszét is írt, átdolgozta John Webster Erzsébet-kori szerző Fehér ördög című darabját, amelynek hőse nem bérgyilkos, hanem a mai fasisztákkal rokon alak. Fő színpadi műve a Sziszifusz és a Halál, melyben a békét, a haladást szolgáló hős ellopja a Halál tollát, aki így nem tudja könyvébe bejegyezni a halálraítéltek nevét.

2000-ben leukémiát diagnosztizáltak nála, 2004. március 27-én halt meg szívroham következtében, kilencvenöt éves korában.

Robert Merle hazánkban az egyik legnépszerűbb, legolvasottabb francia író, minden könyvét lefordították magyar nyelvre, sok közülük több kiadást is megért. 1997-ben az Ünnepi Könyvhét alkalmából, 2001-ben pedig a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként járt hazánkban.

Nagy Mária

Forrás: Wikipédia, index, Pierre Merle: Robert Merle − Egy szenvedélyes élet (Budapest : Európa Könyvkiadó, 2011.)

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezeken a linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép