Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot, és tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és 1038-ban ő maga is azon a napon halt meg. Az ünnep dátumát Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával, ezen a napon emeltették oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami a szentté avatásával volt egyenértékű. I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap. István kultusza Európa-szerte elterjedt ugyan, de a királyt az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban nyilvánította szentté XI. Ince pápa. A szentatya akkor elrendelte, hogy Buda várának a töröktől való visszafoglalása évfordulóján az egész katolikus világ évente emlékezzen meg Szent Istvánról.

Példaként áll előttünk erős emberi jelleme, önfeláldozó tettei, céltudatossága és hite. Géza fejedelem nagysága előtt is tisztelgünk, amikor fiát, Istvánt államalapítóként ünnepeljük. Neki köszönhetjük, hogy István nagyszerű vezetővé vált, akinek határozott jövőképe volt az országáról. Tudta, ha egység és összefogás van, ha az emberi együttélés legelemibb szabályai szerint élünk, akkor nem győzhető le e kicsiny nép, akkor fennmaradunk. Később a történelem során, ha valamilyen baj történt (betegség, idegen fennhatóság, háború) a nép ajkán gyakran felhangzott az önvád, letértünk a Szent István-i útról, azért sújt minket a sors.

Művészek, írók, költők, zenészek időről időre megpróbálják megragadni cselekedeteinek, alakjának lényegét. Az idei augusztus 20-i Kossuth téri ünnepségre a Ghymes együttes alapító tagja, Szarka Tamás készített zeneművet István király dicsérete címmel. Az alkotást Szent István király fiához, Imre herceghez írt intelmei ihlették. Történelmi tanulmányainkból még emlékezhetünk rá, hogy a jó apa és bölcs király tudatosan készítette fiát utódjául a trónra, holott a férfi ágon való örökösödés ellenkezett az ősi magyar szokásokkal. Imre herceg azonban hiába volt rátermett és jó eszű, korán, mindössze 24 éves korában elragadta a halál (vadászbaleset). A számára készült Intelmekben olyan jó tanácsokat, követendő szabályokat fogalmaz meg apja és uralkodója, amely alapkőként kijelölte nemcsak fia számára, hanem további örökösei számára is a követendő utat. Vajon ezer év távlatából számunkra is van valami mondanivalója?

Érdemes elolvasni – ha nem is eredeti latin nyelven – a többféle fordításban élő, a mai ember számára már kissé bonyolult, de nem túl hosszú koraközépkori szöveget, amely 10 fejezetből áll. A lentebbi idézetek egy modernebb fordításból valók, melyek nagy vonalakban felvillantják a mű lényeges elemeit. A teljes mű megtalálható (és persze legálisan letölthető) a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

Az eredeti és a modern Intelmek, valamint István király aláírása

I. A katolikus hit megőrzéséről: "Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre."

II. Az egyházi rend becsben tartásáról: "A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek első ízben a mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette el magját, majd az ő tagjai, vagyis az apostolok és szent atyák ültették át, meggyökereztették erősen, s elterjesztették az egész földkerekségen."

III. A főpapoknak kijáró tiszteletről: "A királyi trón ékessége a főpapoknak rendje, ezért a királyi méltóságban ők kerülnek a harmadik helyre, kedves fiam, ők legyenek főembereid, úgy vigyázz a főpapokra, mint a szemed világára."

IV. A főemberek és vitézek tiszteletéről: "Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, szívessége és bizalma. Mert ők országod védőfalai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói."

V. Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról: "A türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása."

VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról: "A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy' méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén."

VII. A tanács súlyáról: "A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igény. A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat."

VIII. A fiak kövessék az elődöket: "Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni."

IX. Az imádság megtartásáról: "Az imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka, ezért a királyi méltóság kilencedik regulájában pendül meg. A folytonos imádkozás: a bűnöktől megtisztulás és feloldozás."

X. A kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényről: "Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a Királyok Királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. "

Az Intelmek műfaja szerint királytükör, amely a Karoling Birodalom felbomlása után vált népszerűvé. Ahogy a többi bölcs uralkodó, úgy István király is fontosnak tartotta, hogy időről időre tükröt tartson (Milyen beszédes a magyar nyelv!) utódja elé, hogy Imre herceg akkor is meg tudja ítélni, hogy jó, igazságos, erős királlyá vált-e, amikor apja már nem lesz mellette. A szöveget valószínűleg nem István írta le, hanem valamely egyházi személy (valószínűsíthetően Asztrik érsek), de a gondolatok az övéi. A vallás szerepének fontosságát mutatja, hogy a tíz fejezetnek több mint a fele a keresztény hittel és egyházzal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, ami nem csoda, hiszen a szöveg a kereszténység felvételének idején készült. Aki képes elvonatkoztatni mindettől, az észreveheti azonban, hogy a tiszteletre, az erős hitre, alázatosságra való felszólításokat tartalmaz.

Hová vezet, ha nem tiszteljük az idősebbeket akár a családban, akár a szakmában? Az ifjak számára nem az idősebbek személyes példamutatása e a legfontosabb? Hová jut az, akiben nincs szakmai alázat? Mit érhetünk el, ha nincs bennünk hit? Vajon mi hiszünk-e eléggé magunkban? Vagyunk-e annyira bátrak, hogy egy szentebbnek vélt cél érdekében összefogjunk másokkal? Hogy ne gyűlölködjünk, bíráljunk minduntalan? Hogy ne csak magunkra gondoljunk, hanem a jövő generációira is?

Szent királyunk maga és népe, sőt utódai számára is kijelölte az utat. Törvényekkel és intelmekkel térített a helyes irányba. De a legfontosabb, hogy hitt a jövőben, hitt bennünk. Legyünk méltók rá! Üzenete így válik örök érvényűvé, mert bár nem lesz mindenkiből király, de királyi erényekkel bárki rendelkezhet!

Szabó Szilvia

Forrás: wikipédia, mult-kor.hu

Az 1. kép, a 4. kép és a 5. kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származnak, a 2. kép pedig a Magyar Elektronikus Könyvtárból. A szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével a linkeken érhetők el.