A francia irodalomban két híressé vált írót tartunk számon Alexandre Dumas néven. Id. Alexandre Dumas, A három testőr-regények és Monte Cristo grófja kalandjainak szerzője – ahogy mondani szokás – habzsolta az életet: nagyszámú szeretőinek egyikétől született egy fia, az ifjabbik Alexandre Dumas. Anyja,  Marie-Laure-Catherine Labay szabónő volt, aki anyagi lehetőségeihez mérten mindent megtett, hogy fiát iskoláztatni tudja. A tehetséges, értelmes fiúcskát apja 1831-ben örökbe fogadta, de ezzel el is választotta hőn szeretett édesanyjától. Az ő szenvedései ösztönözték ifj. Dumas-t tragikus sorsú női hőseinek megformálására. A törvénytelen fiú című drámájának erkölcsi tanulsága szintén saját érzelmi hozzáállásáról vall: ha egy apának törvénytelen gyereke születik, kötelessége adoptálni őt és elvenni az anyját feleségül.

Idősebb Dumas a legjobb bentlakásos iskolákban neveltette fiát, ám ez sem tette könnyebbé ifj. Dumas helyzetét: osztálytársai folytonosan családi háttere miatt csúfolták. Hiszen nem volt elég törvénytelen származása, ereiben (apai dédnagyanyja révén) néger vér is folyt. Ezek a megaláztatások nagyban befolyásolták ifj. Dumas gondolkodását, írói és emberi habitusát.

1844-ben az ifjú Alexandre apja Saint-Germain-en-Laye-i birtokára költözött, itt ismerte meg Marie Duplessist, a fiatal kurtizánt, aki A kaméliás hölgy ihletője lett. A dráma nagy sikert és ismertséget hozott írójának. A mű világhírűvé válásának fontos állomása volt, amikor Verdi megírta megírta belőle Traviata című operáját. Így kezdődött ifj. Dumas szédületes drámaírói karrierje, amely egy ideig apjáét is fölülmúlta: az ő tragédiái és vígjátékai uralták a francia színpadot a XIX. század második felében.

1864. december 31-én feleségül vette Nadjeschda von Knorring-t, akitől két lánya született. Felesége halála után újból megnősült, de ebből a házasságból nem születtek gyerekek. 1895. november 27-én halt meg, és a párizsi Montmarte temetőben nyugszik. Sírja, véletlenül vagy sem, néhány száz méterre van a “kaméliás hölgyétől”, Marie Duplessisétől.

Ifj. Alexandre Dumas egészen más típusú író volt, mint apja. Színjátékait világszerte játszották, színházesztétikai tanulmányát tankönyvnek tekintették, regényeit sok nyelvre lefordították. Mára darabjai elavultak, elsősorban nehézkes erkölcsi tanulságaik miatt: a romantika eszményének megfelelően mindig egy rossz és egy jó oldal ütköztetése után következett a jók diadala. Viszont A kaméliás hölgy és a belőle ihletődött Verdi-opera, a Traviata máig a legjátszottabb színpadi művek közé tartoznak.

Bár a színpadi sikerek után feladta a regényírást, nem hagyható figyelmen kívül A Clémenceau-ügy című, 1867-ben megjelent, részben önéletrajzi ihletésű regénye sem.

Érdemeit kortársai is elismerték: 1874-ben beválasztották a Francia Akadémia tagjainak sorába, 1894-ben megkapta a Becsületrendet.

Ambrus Adél
Forrás: olvasoterem.com