Bognár Krisztina csodás hangú énekművész produkciója adta meg a hangulatot a szakrális témájú kiállítás élvezetéhez, majd dr. Cseh Sándor, a Győri Egyházmegye Püspöki Vagyonkezelő igazgatója üdvözölte a jelenlévő nobilitásokat és az egyházi művészet iránt érdeklődőket a következőkben: 

„Szeretettel köszöntöm minden kedves, a művészet iránt érdeklődő vendégünket a Győri Egyházmegye káptalandombi galériájában. Köszönöm, hogy a mai kiállítás megnyitójára, a „JÓ HÍR”-re eljöttek, fogadják annak üzenetét.

Szeretettel köszöntöm a megyéspüspök képviseletében jelen levő Németh László helynököt és dr. Schmatovich János kanonokot, teológiai professzort.

Szeretettel köszöntöm a "Jó hír”-t hozó Molnár János festő- és grafikusművészt, akinek alkotásával már találkozott biztosan az, aki a galéria első, a BOLDOGASSZONY kiállításon jelen volt. Ott láthatta Szűz Mária a gyermek Jézussal című képét. Köszönöm, hogy művész úr visszajött hozzánk, és alkotásainak egy töredékével e helyszínen megismerkedhetünk.

Köszöntöm szeretettel Székely Zoltán művészettörténészt, a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum igazgatóját, aki vállalkozott a „Jó Hír” közvetítésére. Köszöntöm a kiállítás megnyitójának valamennyi kedves résztvevőjét.

Kedves Vendégeink! Győr város történetében évszázadok óta már sokszor, sokan feljöttek, feljönnek a Káptalandombra. Aki ide feljött, mindig jó hírt, mindig vigaszt, a lélek megnyugvását érezte át. Itt a dombon ugyanis az Isten Háza mindenkor, mindenki számára nyitva van. E templomban még közvetlenebbül átérzi a látogató a jó hírt az ereklyéknél: Szent László hermájánál, a Könnyező kegyképnél, Boldog Apor Vilmos Püspök sírjánál. E helyszínek már az örök jó hírt adó színterek.

Mi itt a Székesegyház szomszédságában szeretnénk bővíteni a jó hírek közvetítésének lehetőségét olyan emberi cselekményekkel, amelyek a vallásunk által nyújtott ISTENI alaptételeken nyugszanak. Tervezünk itt a Gutenberg tér 2. alatti káptalandombi épületben egy olyan galériát kialakítani, amelyben kiváló művészek szakrális műveit, alkotásait tekinthetjük meg.

Felvetődik a kérdés, miért is kell a még több jó hír? A válasz egymondatos: mert mi emberek a jelenben soha nem tapasztalt kort élünk át. A hír, az információ soha nem látott mértékben, soha nem látott gyorsasággal ér el bennünket. Ebben a nagy információhalmazban minden ember érintett, mindenkit érnek olyan impulzusok, amelyek értékelésére, kezelésére nincs módszertan. Soha nem voltunk ilyen létszámban a Földön, soha nem akartunk ilyen jól, ilyen bőségben, ilyen önmegvalósítóan élni, soha nem akartuk így kirabolni a Földet, mint most. Ennek ellensúlyozására, kompenzálására használjuk a tudományt. A fenntarthatóság, a fejlődés érdekében erőket koncentrálunk, hogy a tudomány eredményei szolgálják az emberiséget, szolgálják az életünket. Ez mind jó, ezt mind az Isteni gondviselés nyújtja számunkra, mert megadta a teremtett világ teremtett lényeinek az élettér nyitottságát, kiteljesülését. A mai ember a hírek között rohanó léptékkel a makro- és mikrokozmosz elképzelhetetlenül változatos világának megismeréséről hallhat. Ami száz éve még megdönthetetlen igazságnak látszott, az napjainkban gyakran a tudományos megismerés fejlődésének köszönhetően tudománytörténeti érdekesség. Valószínű, hogy 100 év múlva korunkra is ugyanúgy fognak visszatekinteni, mint ahogyan mi látjuk most a múlt század elejének tudományos világképét. Így napjainkban kiemelt eredményekről hallhatunk: a biológia alapú számítógépekről, óceánok mélységében levő titkokról, – ez az evolúció feltárásában nagy segítség – a gravitációs hullámokról, grafénkutatásról (egy olyan anyagéról, amely keményebb, mint a gyémánt, jobb vezető, mint a réz, rugalmasabb, mint a gumi), a géntechnológiákról, a részecskefizikáról, a milliárd kilométereket átszelő űreszközökről stb. Mindezek a gyorsan jövő és kezelhetetlennek tűnő információk szinte szétzilálják az embert, aki gyakran ezáltal elveszíti emberségét. Félreértés ne essék, nem a tudománnyal van a baj, hanem velünk, akik hajlamosak vagyunk elfordulni hitbeli meggyőződéseinktől, elfelejtjük a teremtettségünket, elfeledkezünk értékrendünkről, az életünkben oly szükségszerű sarkalatos erényeinkről, azaz az igazságosságról, mértékletességről, az erősségről, az okosságról. Aki ezekről igényesen kíván tájékozódni, annak szíves figyelmébe ajánlom „Az idők jelei” sorozatban az „Újra néven nevezzük” közel 100 oldalas nagyon közérthető, de tudományos igényű tanulmányt.

Ez is jel, egy jó hír a sok hír között. Arra figyelmeztet a tanulmány, hogy ne vesszünk el az élet tengerében, ne higgyük, hogy az előbb hallott csodás eredmények mindenre feljogosítanak, hogy mindenek feletti erőkkel rendelkezünk mi, emberek.

Kell a figyelmeztető, az óvó, a védő jel, kell a jó hír!

Ilyen jelek, azaz a jó hírek megfogalmazására alkalmas a művészet a maga változatos eszközrendszerével.

A művész képes arra, hogy megfogalmazza alkalmazott technikájával azt, ami nem jön át a világ információs csatornáin, azt, hogy őrizzük meg emberi arcunkat.

Ma is ennek vagyunk itt ma szemtanúi. A hit világán keresztül üzeni Molnár János művész: őrizzük meg emberi arcunkat! Ez a Jó Hír! A Teremtő is alkalmazza eszköztárában az ilyenek közlését. Gondoljunk arra, hogy ma július 13 van, a Fatimai hat jelenés ünnepei közül az egyik.  101 éve 1917. július 13-án a Szűzanya három titkot tárt fel, melyek által jelet kapott az emberiség a Nagy háború idején.

A mai napot az egyház Gábor (Gabriel) főangyal emlékezetének szenteli.

Gábor vagy Gabriel az Úr előtt álló hét főangyal egyike. Megbízatása elsősorban az volt, hogy a hívatottaknak Isten terveit hírül vigye.  Dánielnek a zsidók fogsága idején, Zakariásnak a Keresztelő János születésének hírével is megjelent. Legnagyobb küldetése Máriához szólt, akinek hírül adta a Megtestesülést.

Kedves jelenlevők! Megállapíthatjuk, bár véletlen, talán nem is az, hogy e nevezetes napon jöttünk össze a Molnár János művészetének „Jó hírt” adó üzenetével való megismerkedésre.”

Székely Zoltán művészettörténész kiállítás-megnyitó beszédében ezután szakavatott módon beszélt a kiállított képekről, bemutatva egyúttal az alkotó Molnár János grafikus- és festőművészt is (Budapest, 1954), aki egyéni hangulatú képein számos stílust és technikát használ. Gyakran alkalmazza a magyar népművészet motívumait, alkotásait nagy műgond jellemzi. Képein, előadásaiban, publikációiban a magyar népművészeti és a modern képzőművészeti jelképrendszer összefüggéseivel foglalkozik. Alapítója a Jászsági Alkotók Körének, alapító és elnökségi tagja a Jászsági Képzőművészek Egyesületének. A Magyar Kultúra Alapítvány, valamint a Jászok Egyesületének nívódíjasa.

A megnyitó ünnepség végén ismét Bognár Krisztina énekművész hangjában gyönyörködhettünk.

A tárlat 2018. augusztus 13-ig tekinthető meg, naponta 10 és 18 óra között (Győr, Gutenberg tér 2.).

Molnár György művészetbarát,
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Jó hír - Molnár János festőművész kiállítása

Molnár György fotói

51 kép