Az Úri muri regényváltozatát 1927-ben írta Móricz Zsigmond, de vágyott a színpadi sikerekre is, ezért elkészítette a mű színházi adaptációját, amelyet a szakma és a közönség több-kevesebb lelkesedéssel fogadott. A darabot 1928-ban mutatták be a Vígszínházban, ahol Simonyi Máriáé lett az egyik főszerep, aki ekkor már – nem sokkal Móricz első felesége, Holics Janka öngyilkossága után – az ünnepelt szerző házastársa volt. Az írónak színházi kompromisszumokat kellett kötnie, és valószínű, hogy nemcsak a színházi vezetés kedvéért, hanem az otthoni béke miatt is, így a szórakoztató színház jegyében boldog végkifejletet adott a drámaváltozatnak. 1939-ben újra átírta a drámát, számos ponton is a regényváltozathoz igazította azt: a főhősnek, Szakhmáry Zoltánnak nem adta meg az újrakezdés lehetőségét, nem békítette ki feleségével, a tanya felgyújtásával, és a főhős öngyilkosságával zárult a darab.

A mai kortárs színház a Móricz által készített regényadaptáció helyett újradramatizálja a művet, így tett Bezerédi Zoltán is, aki nemcsak rendezte, hanem új színpadi átiratot készített a műből, felvállalva azt is, hogy az eredeti Móricz-szövegtől eltérően a színészeket nem beszélteti tájszólásban. A darab cselekménye egy alföldi kisvárosban játszódik, a földbirtokos urak magukkal hurcolván pesti vendégüket, egy könyvügynököt vendéglőből tanyára, kaszinóból másik tanyára kocsikázva isznak és adomáznak. Az urak mulatságos történetekkel múlatják az időt, durva tréfákat eszelnek ki, miközben a felszín alatt, a lélek mélyében, a főhős Szakhmáry Zoltán lelkében megtörténik a tragédia. A környezetéből kiemelkedő, a környezeténél értékesebb földbirtokos alakjában az erőtlenségből fakadó lefelé süllyedés csapdáját mutatja meg. Az erőtlenség jele Szakhmáry kettős élete is – felesége mellett szeretőt tart, a szerelmi háromszög fenntartása gyötrelmes a számára; érzi, hogy teljes élet csupán igazi társsal lehet, ám ezt nem egyszerű megtalálni.

Esendő, szánni és szeretni való embereket látunk, akik olykor jóízű adomák, olykor alpári tréfák, ravaszkodások, megalázások, semmittevés, részeg mulatás közben fecsérlik el az életüket. Csak a főhősben van valamiféle nagyobb vágy, hogy cselekedjék, de a magánéleti-közéleti ellehetetlenülés fenyegetésében a felismerései miatt végsőkig elkeseredett Szakhmáry Zoltán részegen felgyújtja tanyáját, és szíven lövi magát. Ezzel tisztán mutatkozik meg a magyar virtus, alakjából előtör az önpusztító magyar karakter.

Menczel Róbert díszletei végtelenül egyszerű, könnyedén áttekinthető nádast emelnek a színre, a háttérben a fények játéka teljesen betölti és bejátssza a hatalmas színpadot. Az alföldi látképben a Kovács Márton vezette kamarazenekar teremt hangulatot magyar nótákat játszva a tivornyákhoz, a magyar zene ihlette hangeffektek még átélhetőbbé teszik a jelenetek drámaiságát. A főbb szerepekben Csankó Zoltán, Szina Kinga, Sárközi József, Molnár Judit, Menczel Andrea, Maszlay István, Ungvári István láthatók, a két részben előadott zenés színmű premierjére 2014. március 15-én kerül(t) sor a Győri Nemzeti Színház Nagyszínpadán.

Polczer Adél
Fotók: Molnár György

Fotógaléria: Úri muri – Premier a Győri Nemzeti Színházban

Molnár György fotói

41 kép