1334

Ezerarcú természet

Zsolnai Tímea és Szél József kiállítása Szabadhegyen

ezerarcu-termeszet-kiallitas

A József Attila Művelődési Ház két termében nyílt meg egy sok érdeklődőt vonzó kiállítás 2018. június 4-én Zsolnai Tímea művészetterapeuta gyapjúkép, textilszobor és töklámpa-készítő, valamint Szél József „faműves” gyönyörűséges alkotásaiból. Mindkét művész alkotásait az aprólékos kézimunka tisztelete, szeretete, a természetes anyagok használata jellemzi.

Zsolnai Tímea, a Magyar Kézműves Remek 2014. évi közönségdíjasa töklámpákat, gyapjúképeket és textilszobrokat állított ki. „A tököket Afrikából, Kenyából szerzem be, mert itt, Magyarországon nem lehet az effajta tökökhöz hozzájutni – mondta a művész. – Bár igen fárasztó és néha talán egyhangú is a tökök órákig tartó furkálása, engem örömmel tölt el, hogy azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek. Képeimhez a gyapjút hobbiboltokban vásárolom. A szobrokhoz maradék textilanyagokat használok. Nagyon-nagyon szeretem a természetes anyagokat. Munkáimmal azt szeretném bemutatni, hogy egyszerű anyagokból is készíthetünk különleges, szokatlan, ámde tetszetős alkotásokat”.

Közte és alkotóközösségünk tagja, Gősi Vali költő között pár éve egy vers kapcsán különleges, internet szülte lelki kapcsolat jött létre, amelynek gyökere az volt, hogy mindketten elvesztették szeretett gyermeküket. A lelki kapcsolat hamarosan testet is öltött, s azóta Tímea alkotásai alkalmanként – mint például jelen esetben is – Gősi Vali verseivel együtt szólnak a művészetet és irodalmat egyaránt kedvelő, azok kisugárzását átélő, átérző közönségükhöz:

Angyal-mosoly

Megtorpansz
a pillanatban
csöndre int a táj
hófehérben ringatóznak
a cseresznyefák
anyák arcát virágozzák
szelíd szilvafák
ezüsteső mossa el
a hétköznap porát
fényesség fakad a szívben
s mint képtelen csoda
feltűnik a horizonton
egy angyal mosolya

(Gősi Vali)

A Sokorópátkán élő Szél József alkotásai kézi lombfűrésszel, áttört technika alkalmazásával aprólékosan kimunkált, részletgazdag faragványokkal díszített használati és dísztárgyak, melyek alapanyagai rétegelt lemezek, valamint különböző fajtájú tömör fák. „Egyrészt a természet ad ihletet a minták kiválasztásánál, másrészt a külföldi, japán minták is tetszenek. A választás nem tudatos, ami megtetszik, azt fűrészelem” – mondta a művész. Egyik kiállítását Zsolnai Tímea nyitotta meg a következő gyönyörű gondolattal: „A fa ősi szimbólum, ég felé nyúló ágai az Istenhez közeledést jelképezik, gyökerei az alvilágba nyúlnak, a fa összekötő kapocs ég és föld között”.

Az Ezerarcú természet című jelen kiállítást Vehofsics Erzsébet író, költő, a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) tagja nyitotta meg a következőkkel:

„Ha művészek, művészeti stílusok találkoznak, létrejön valami különleges. Ha mindez profizmussal párosul, mint jelen esetben, akkor csodának lehetünk tanúi. Ma eljött hozzánk két nagyszerű művész: Zsolnai Tímea és Szél József, megteremtve saját csodájukat, ezt a kiállítást.

„Milyen szép is volna – és milyen – ha a világot szépség váltaná meg!” – olvashatjuk a győri Esterházy-palota előadótermében. Ha körbenézek ebben a teremben, úgy gondolom, minden feltétel adott a világ megváltására. Egy teremnyi jó ember, megannyi szépséges alkotás, barátok és jó hangulat. Kell ennél több?

Hitem szerint az ember alkotásra született. Nem kell ám nagy dolgokra gondolni – kezünk nyomán életre kel egy kép, egy írás, egy darab kötés, egy szobor, egy tál étel, egy megmunkált fémdarab vagy éppen egy kimutatás – csupán arra, hogy békében éljen környezetével, a természettel. Ne akarja beszennyezni, tönkretenni, leigázni, hatalmában tartani, hanem méltó társa legyen. Timi és József alázattal fordultak a természet felé, ami aztán társukká szegődött, és létrejött ez a csodálatos anyag, amit itt láthatnak.

Bevallom, csaltam egy kicsit. Kémeket küldtem, hogy még azelőtt láthassam a kiállított alkotásokat, mielőtt a megnyitó lehetővé tette volna. Nem csalódtam. Tényleg szembe találtam magam a természet ezer arcával. Nem csupán az alapanyagok természetes volta, hanem az alkotásokból áradó természetesség is magával ragadott. Felvonult előttem a négy évszak. A természet örök körforgása. A születés, azután a halál és az abból fakadó újrakezdés lehetősége.

Tavasz. Az örök kezdet. A kibontakozás és színesség, játékosság és fényesség. Már a dallama is szép. Ha valaki csak kimondja: TAVASZ, látja a virágokat, a kergetőző bárányfelhőket, a virágról virágra szálló pillangókat. A tavaszi szellőnek édes akácillata van, és a rigófütty olyan, mintha egy nagy kék virág nyílna ki bennünk. Az ember menni vágyik. Ki a természetbe.

A nyár a tökéletesedés, a szépség időszaka, az élet dele, tele büszkeséggel, megnyugtató zöldekkel, üdítő záporokkal és tikkasztó kánikulával. A pipacsok ideje, a levegőben szálló bakszakáll, ciripelő tücskök, a jégkockás limonádék, gyöngyöző sörök, a szerelmek ideje.

Aztán ott az ősz. Kinn már pirosodnak és barnulnak a levelek, valamennyi virággá változik újra, a szüretek lassan véget érnek, a kandallókban lángnyelvek duruzsolnak, forralt bor és birs illata száll. A párkányon kucorgó esőcseppek. A szürke napok sokasodnak, a gyenge felhőkkel bevont ég nyirkossá teszi a gondolatokat.

És itt van a tél. A fák pőrére vetkőznek, puha, meleg takarójukat magukra öltik a szántóföldek, apró pihécskéikkel tündérországot varázsolnak a hófelhők. Nincs már messze az idő. Nem olyan szomorú ez, hiszen a természet halála magában hordozza a megújulást, a feltámadás lehetőségét. A lélek útra kel, hogy felfrissülve, új erővel részese legyen valami remek dolognak, valami nagyon jónak. Minden ismétlődik, lüktet és pulzál, minden rosszat követ a jó, minden fekete után jön a fehér, és ez így van rendjén. Örök a körforgás.

E két teremben minden évszak felfedezhető az alkotásokban, mindegyik a nagy egész része, mindegyikből születik valami új.

Egyszer valakitől hallottam, hogy életünk egyetlen mondat. Sajnos azonban képtelenek vagyunk azt az egy mondatot kimondani. Mire közel kerülnénk hozzá, megváltoznak a viszonyok, és mindent át kell értékelni. Talán éppen a művészetek segítségével. Shrek, az a kis zöld behemót mesélte magáról, hogy olyan, mint egy hagyma. Egy csomó rétegen keresztül lehet a lelkéhez jutni. Csak aki veszi a fáradságot, és egyesével lefejti a hagymarétegeket, csakis az ismerheti meg az igazi énjét.

Timi és József ma elhozták Önöknek alkotásaikat, minden egyes kép, faragás, szobrocska, mozaik vagy éppen lámpás egy-egy hagymaréteg. Minél több alkotást néznek meg, tanulmányoznak, annál inkább láthatóvá válik igazi valójuk, az alkotások mögött megbúvó ember, a maga különcségével és különbözőségével. Láthatóvá válik minden, ami bennük, a lelkük mélyén van. Ha majd elindulnak megnézni őket, gondolatban hámozzák le a rétegeket, próbálják megfejteni a titkot, amit rejtenek. Ehhez kívánok kellemes időtöltést és kitartást!”

A kiállítás június 28-ig látogatható hétköznapokon 10-16 óra között (Győr, Móra Ferenc tér 1.)

Molnár György művészetbarát, a GYAK tagja
(A 35-37. fotókat Gősi Ferenc készítette)

2018.06.08