A győri vár a török háborúk idején vált a kereszténység védőbástyájává. Az erősséget a 16. században olasz mesterek tervei szerint a kor legmodernebb technikájával építették át. A negyven évig tartó erődítési munkálatok során az egész várost fallal vették körbe, amit hét fülesbástya és egy félbástya védelmezett. A téglából emelt bástyákban kazamatákat képeztek ki: ezekben helyezték el a várvédő ágyúkat, amik a szomszédos bástyákat és falakat tüzükkel fedezték. A bástyákat a falakban futó kazamatafolyosók kötötték össze. A vár a Rákóczi-szabadságharc, majd a francia háborúk alatt kapott újra stratégiai jelentőséget. A napóleoni csapatok kivonulásuk során, 1809-ben felrobbantották, ezért ma csak részletei láthatók.

Az emlékhelyet népszerűsítő rendezvények közül figyelmünket a Kultikus kövek című, a kőtárat bemutató program keltette fel. A vár udvara és kazamatája 1957 óta ad helyet a múzeum lapidáriumának (kőtárának) és Horváth József téglagyűjteményének. Deák Andrea, a múzeum munkatársa a kőtárban található római kori kőemlékekről tartott vetített képes előadást. A Győr mai helyén található római település az Arrabona nevet viselte. Itt nem az elit csapatnak számító római legionáriusok, hanem auxiliáris csapatok tartózkodtak. Ez utóbbiak az Itálián kívül lakó népekből kiállított segélycsapatok voltak. A kőtárban 44 darab ebből az időszakból származó kőtárgy található. Túlnyomó részük, 40 darab a halottkultuszhoz köthető. Ezek egy része katonai, a fennmaradó hányad civil sírkő. Az egyszerű sírkövek mellett a gyűjteményben két szarkofág is található. Ezek egyike egy darabból faragott monumentális alkotás, a másik pedig a IV. századtól jellemző, több darabból összeállított darab.

Csekélynek tűnhet a tárgyak száma, de a vésett szövegek és a faragványok gazdag információforrásként szolgálnak a kutatók számára. A domborműves díszítések révén sokat megtudhatnak a korabeli vallásról, a különböző kultuszok elterjedéséről, a fegyverzetről, ruházkodásról és a korszakban divatos díszítőelemekről, akár a megrendelő pénzügyi helyzetéről. A szöveges vésetek már a korabeli gondolkodásmódba is bepillantást engednek. Árulkodnak az itt élők sokrétű istenhitéről, az ősök szellemének tiszteletéről, a korabeli jogszokásokról és az érzelmekről is. Latinul, esetenként görögül olvashat a hozzáértő hálás sorokat hívőktől, régen élt örökösöktől és barátoktól. Ennyi év távolából is szívszorító olvasni „a legédesebb feleségnek” íródott sorokat az egyik sírkövön…

Az előadás során segítséget kaptunk a domborműveken ábrázolt szimbólumok értelmezéséhez; s a köveken említett, vagy megjelenített alakokhoz kötődő mítoszokat is hallhattunk. Ennek a tudásnak a birtokában más szemüvegen át tekintettük meg a kiállítás egészét.

Szöveg és fotók: Berente Erika

Fotógaléria: Emlékhelyek napja: A győri várkazamata

43 kép

 

Forrás: romer.hu, emlekhelyeknapja.hu