Egressy Béni iskolai tanulmányait Miskolcon kezdte el, majd 1831-ig a Sárospataki Református Kollégium diákja volt, amelyet apja halálát követően anyagi problémák miatt hagyott ott. Ezt követően Mezőcsáton és Szepsiben tanítói állást vállalt. Gábor bátyját követve színészi pályára lépett, Kassán és Kolozsvárott szerepelt először színpadon, 1835-ben a budai Várszínházhoz szerződött. 1837-től a pesti Magyar Színházban kisebb énekes- és prózai szerepeket játszott.

1838-ban egészen Milánóig gyalogolt, hogy a hangját tovább képezze. Pályafutása során Egressy operákban is fellépett: a kortárs operaszerzők, pl. Bellini, Donizetti, Auber vagy épp Halévy, magyarországi előadásain kisebb szerepeket is énekelt. Pályafutása során legnagyobb szerepe Rossini A sevillai borbély című operájának Figaro-ja volt, azonban ezt is csak háromszor énekelhette el színpadon, mivel beteg tüdeje nem bírta a hosszabb énekszólamok megszólaltatásához elengedhetetlenül szükséges követelményeket.

Az 1840-es évektől kezdve a színészet mellett elkezdett komponálni, szövegkönyveket írni, különböző színműveket fordítani és zenés darabok szövegkönyveit átültetni magyar nyelvre. Ezekben az években még cigánybandát is szervezett, mellyel a Nemzeti Színházban és külföldön egyaránt fellépett. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, de 1849. február 26-án Kápolnánál megsebesült. 1849 nyarán Komáromban Klapka György kinevezte zenekari igazgatóvá, emellett a Komáromi Lapok című folyóirat szerkesztésében is közreműködött. Komárom kapitulációja után menlevelet kapva visszatért a Nemzeti Színházba. 1851. július 17-én hunyt el Pesten tüdőbetegségben.

A librettista

A magyar zenetörténetben Egressy Bénit tekinthetjük az első igazi librettistának. Az általa írt szövegkönyvek sikeres drámákon alapulnak. Igazi tehetsége abban volt, hogy az eredeti drámákhoz képest cselekmény-összevonással, a szereplők számának lecsökkentésével, jellemük határozottabb ábrázolásával, valamint politikus szövegek írásával lehetőséget adott a zeneszerzőnek arra, hogy hatásos és nagy erejű zenedrámákat komponálhasson. Egressy tehetségét tanúsítják például a Hunyadi László című opera különböző jelenetei (V. László esküje, Hunyadi László és Gara Mária menyegzője, az opera zárása).

1840-ben két olyan operát is bemutattak, amelynek Egressy Béni volt a szövegírója: Szerdahelyi József Tündérlak című két felvonásos regényes vígoperáját, valamint Erkel Ferenc Bátori Mária című, a 12. században játszódó történelmi operáját. Ez utóbbi opera különböző előadásai során Egressy Béni három szerepet is elénekelt. Két legnagyszerűbb nemzeti operánk librettója is az ő nevéhez fűződik, mind a kettő esetében Erkel Ferenc volt az alkotótársa. 1844. január 27-én mutatták be a Hunyadi László című operájukat, amelynek szövegkönyvét Tóth Lőrinc Két László című drámája alapján, jó dramaturgiai érzékkel készítette el Egressy. Az ősbemutatón és a későbbi előadások során még Rozgonyi kis szerepét is ő maga énekelte. Tíz évvel Egressy halála után, 1861. március 9-én mutatták be a Nemzeti Színházban leghíresebb közös művüket, a Bánk bán című operát, amelynek szövegkönyvét Egressy valószínűleg 1846 és 1851 között készítette el Katona József Bánk bán című drámája alapján. Az 1851-ben bemutatott Két Sobri című népszínművének mind a szövegét, mind a dalait ő írta, valamint a zenéjét is ő maga komponálta.

Az 1930-as évek folyamán a Bánk bánt és a Hunyadi Lászlót is átdolgozták szcenikailag és dramaturgiailag, valamint a szövegben is jelentős változtatásokat hajtottak végre, például a Bánk bán eredeti szövegének 5%-a maradt csak meg, ezáltal kiküszöbölve a librettó prozódiai és dramaturgiai hibáit.

A zeneszerző

Zeneszerzői munkássága során többek között elkészítette más szerzők népszínműveinek, színműveinek kísérőzenéjét, zongoradarabokat, zenekari műveket komponált, például 1849-ben a híres Klapka-indulót. Számos zongorakíséretes dal is fűződik a nevéhez, melyek közül különösen az 1844-től Petőfi Sándor verseire írt 16 dala számít kiemelkedőnek, például a Nemzeti dalt is megzenésítette, amelyet 1848. március 15-én a Nemzeti Színházban elő is adtak Szerdahelyi József kórusátiratában.

1843-ban Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot hirdetett Vörösmarty Mihály Szózat című költeményének megzenésítésére. A Regélő című folyóirat 1843. január 29-i számában jelent meg a pályázat szövege: „Jelen évben 20 arany pályadíjt ajánlok a legjobb népmelódiáért Vörösmarty Mihály koszorús költőnk halhatatlan Szózatára, ének és zenekarra téve... E zeneművek, e végre különösen megkért műértők által fognak megbíráltatni, s a pályadíjak odaítéltetni. A pályaművek tisztán és idegen kézzel leírva és lapozva, a szerző nevét magába foglaló jeligés levéllel ellátva, egyenesen alulírthoz küldessenek.” A bírálóbizottság, benne olyan neves személyiségekkel, mint Erkel Ferenc, Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede, a beérkezett 22 pályamű közül Egressy Béni művét ítélték a legjobbnak.

Egressy Béni zeneszerzői tevékenységének egyfajta elismerésének tekinthetjük, hogy dallamait műveikben olyan világhírű zeneszerzők dolgozták fel, mint Johannes Brahms, Anton Rubinstein, vagy épp Liszt Ferenc.

A műfordító

Egressy Béni valószínűleg 1841-ben kezdett el műfordításokat készíteni. Kezdetben csak francia nyelvről fordított magyarra, később már olaszról és németről is. Először csak prózai művek (pl. Alexandre Dumas regényei), később viszont már drámák és vígjátékok magyar nyelvű változatait is elkészítette. Élete végéig körülbelül 81 színpadi művet fordított le: például 1842-ben 12 olyan darabot mutattak be, amelyeknek magyar változata Egressy nevéhez fűződik. Ezeket a fordításokat részben helyi, részben országjáró vándortársulatok játszották, többek között Győrben is. A leghíresebb drámafordítása Victor Hugo remekműve, A király mulat című tragédia.

25. színpadi fordítása műfordítói tevékenységének mérföldkövét jelentette, ez volt ugyanis az első olyan operaszövegkönyv, amelynek magyar nyelvű változatát ő készítette el: Gaetano Donizetti Az ezred lánya című operájának 1844-es magyar nyelvű bemutatójához a szövegkönyvet Egressy magyarította, Mari, az ezred leánya címmel.

Az általa fordított operaszövegkönyvek között egyaránt találhatóak később világhírűvé váló operák éppúgy, mint nagy zeneszerzők kevésbé ismert művei, vagy épp elfeledett zeneszerzők elfeledett alkotásai: Gaetano Donizetti néhány operájának magyar nyelvű bemutatóján a szövegek Egressy fordításában hangzottak el Pesten a Nemzeti Színházban: Linda di Chamounix (1844. november 12.) Linda címmel, Don Sébastiano (1846. június 15.), Lammermoori Lucia (1846. augusztus 4.). Sőt Donizetti egyik legnagyobb remekművének, a Don Pasquale-nak a szövegkönyvét is lefordította. Vincenzo Bellini utolsó operája, A puritánok 1849. március 31-én Pesten szintén a Nemzeti Színházban hangzott fel Egressy szövegével. Giuseppe Verdi első alkotói korszakából olyan operák librettóinak fordítása is Egressy Béni nevéhez fűződik, mint a Nabucco, az Ernani, A két Foscari, a Macbeth, vagy épp a Luisa Miller.

Giacomo Meyerbeer A próféta című operájának magyarországi ősbemutatójára (1850. június 12., Pest, Nemzeti Színház) az eredeti szövegkönyvet Egressy Béni és Szerdahelyi József fordították magyarra. A kevésbé ismert zeneszerzők közül Auber, Mercadante és Balfé operáinak szövegkönyvének szintén ő volt a fordítója.

Saját operalibrettói (pl. Hunyadi László, Bánk bán) mellett műfordításai közül is jó néhány megjelent nyomtatásban, nemcsak a bemutató évében, hanem jóval Egressy halála után is: például Donizetti: Mari, az ezred leánya (1844 és 1887), Linda (1844 és 1846), Don Pasquale (1845), Lammermoori Lucia (1846), Meyerbeer: Próféta (1850), Verdi: A két Foscari (1850), Ernani (1847), Macbeth (1848), vagy épp a Nabucco (1861).

Ősze Mária

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.