591

Délvidéki bevonulás – Ezen a napon történt

Horváth Gábor írása

magyarorszag-1941-44-kozott

1940. júliusára Hitler Németországa Európa egyértelmű ura lett, s ez a vele szomszédos még független államokat, így Magyarországot és Jugoszláviát is komoly félelemmel töltötte el. Lengyelország már nem létezett, Románia szeptemberben német megszállás alá került, és a két ország egymásra utalt helyzetbe került. E két állam már korábban is javuló kapcsolata 1940 végén tetőzött, mikor december 12-én Csáky István magyar és Cincar-Markovic jugoszláv külügyminiszterek megkötötték az úgynevezett „örök barátsági szerződést”.

Közismert történelmi közhely, hogy Magyarország megszegte ezt a szerződést, és áruló módon hátba döfte barátját, mikor április 11-én a honvédség megindította akcióját a Bácska visszafoglalására. Néhány dolgot azonban érdemes figyelembe venni, amely, ha nem is mentségül, de magyarázatul szolgál a megváltozott magyar politikára Jugoszlávia felé, és mindenféleképpen árnyalja azt.

Bár Hitler nem akart a Balkánon beavatkozni katonailag, erre 1941 tavaszán rákényszerült. Olaszországot ugyanis – akárcsak Afrikában – kínos kudarc érte Görögországban, s szövetségesét Németország presztízsbeli okokból nem hagyhatta magára. Márciusban megkezdődött a német csapatok átcsoportosítása Bulgáriába, hogy onnan támadva semlegesíthessék Görögországot, és ehhez Jugoszláviát is közelebb kellett vonni a tengelyhatalmakhoz. 1941. március 26-án ennek jegyében Jugoszlávia csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, így hivatalosan is elkötelezte magát Németország ügye mellett. Erre válaszul Belgrádban egy katonai klikk puccsot hajtott végre, és átvette a hatalmat. Kétségtelen, hogy az áprilisi jugoszláv fegyveres hatalomváltást britek támogatásával hajtották végre a törvényes helyi kormány ellen. Egy kis aknamunkáért a briteknek sem kellett a szomszédba menni soha. A felálló új jugoszláv kormány minden Németország melletti esküdözése ellenére nagyrészt egyértelműen britpárti alakokból állt, s várhatóan tengelyellenes, így magyarellenes irányt vett volna. A puccs az örökbéke szerződést aláíró jugoszláv kormányt döntötte meg, az új kormány azzal szemben fogalmazta meg magát, így közvetve annak politikájával is szembe ment.

Hitler azonnal intézkedett, hogy az eredetileg csupán Görögország ellen induló balkáni offenzíva kiterjedjen Jugoszlávia ellen is. Ebben szerepet szánt hazánknak, így azonnal jelezte Sztójay Döme berlini magyar nagyköveten keresztül, hogy itt a lehetőség Magyarország számára az I. világháborúban elveszített Délvidék visszaszerzésére. A magyar kormány hezitált, Teleki miniszterelnök ugyanis attól tartott, hogy a magyar akció déli szomszédja ellen brit hadüzenetet fog jelenteni, s így fegyveres semlegességet deklaráló politikája kudarcot vall. Ugyanakkor Horthyék nem engedhették meg azt sem, hogy a Délvidék ne magyar, hanem német, esetleg román vagy horvát megszállás alá kerüljön, hiszen ez állandó ütőkártya lett volna Hitler kezében. Emellett reálisan fenyegetett a lehetőség, hogy a német-szerb harcok közben a magyar kisebbség veszélybe kerül. A helyzet megoldhatatlan volt, s a magyar kormány csak egy félmegoldást tudott kitalálni a kezelésére. Ennek lényege az volt, hogy a magyar honvédség akkor kezdi meg a bevonulást a Délvidékre, mikor Horvátország kikiáltja kiválását Jugoszláviából, és így formálisan az már nem létezik. Nyilvánvalóan átlátszó trükk volt – Horvátország kikiáltását 10-én Hitler szervezi meg –, de nem nagyon lehetett jobbat kitalálni. Horthy maga is a beavatkozás pártján volt, úgy érezte, még egy ilyen lehetőség nem lesz az elszakított országrész visszacsatolására.

Mikor a brit nagykövet közölte április 2-án, ha Magyarország bármilyen ürüggyel részt vesz egy Jugoszlávia elleni támadásban, akkor Nagy Britannia hadat üzen, Teleki öngyilkosságba menekült.

Április 11-én a magyar csapatok a gyorshadtest vezetésével komolyabb harcok nélkül megszállták a Bácskát. A Bánát szerbek által uralt részét viszont nem vehette birtokba a honvédség Románia tiltakozása miatt, mivel az is igényt tartott (bár mind történelmi, mind etnikai indokok nélkül) a területre, s így németek által megszállt ütközőzóna lett belőle. A magyar katonai-diplomáciai manőver összességében sikeresnek volt mondható, bár sok problémát hozott. Részben Teleki önfeláldozása miatt – Churchill nagyra becsülte őt, s tudta, milyen megoldhatatlan helyzetben van Magyarország – Nagy-Britannia végül nem üzent hadat, bár a diplomáciai kapcsolatok megszakadtak. Mindenesetre Magyarország ezzel elérte revíziós sikereinek delét, bár ezt ekkor még nem lehetett tudni.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: rubicon.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2018.04.11