574

Rossini: Stabat Mater

A Győri Filharmonikus Zenekar húsvéti hangversenye

willem-key-the-lamentation-over-the-dead-christ

A Győri Filharmonikus Zenekar Istvánffy Benedek bérlete az egyházzene kedvelőit szólítja meg. A harmadik bérletes előadásra a Nagycsütörtököt megelőző estén, március 28-án került sor. A zenebarátok a húsvét közeledtével Rossini Stabat Materét hallhatták a zenekar, Veszprém Város Vegyeskara és a szólisták tolmácsolásában. Közreműködtek Kolonits Klára (szoprán), Megyesi Schwartz Lúcia (alt), Pataki Adorján (tenor), Kovács István (basszus). Vezényelt Pad Zoltán.

A Stabat Mater egyike a legismertebb középkori énekeknek. A mű siralomének, ami a fájdalmas anyáról (Mater Dolorosa), Szűz Máriának a keresztfa mellett átélt fájdalmáról íródott. Amikor Szűz Mária bemutatta Jézust a templomban, akkor az agg Simeon pap jövendölt Máriának: „A te lelkedet is tőr járja át”. Ez a prófécia akkor teljesült be, amikor a római katona a már keresztre feszített, halott Jézust lándzsával átdöfte. A katolikus egyház úgy tartja, ekkor vált Szűz Mária szenvedése eggyé Jézuséval. Az anya ugyanis ott állt Jézus keresztfája alatt, és szemtanúja volt fia szenvedéstörténetének. Krisztus testével szenvedett, de lélekben nem tört meg, az anyja viszont lelkében szenvedett, de testével nem tört meg.

Stabat mater dolorosa… – kezdődik a latin nyelvű himnusz címadó, első sora. A mű szerzőjének legtöbben Jacopone da Todit, a középkorban élt olasz szerzetest tartják. A verset viszonylag korán lefordították magyarra, szerepel a Kisdi Benedek egri püspök nevéhez fűződő Cantus catholici, régi és új, deák és magyar ájítatos énekek és litániák című katolikus énekeskönyvben (1651) is. Magyar fordítói Fazekas István, Imets Fülöp Jákó (1860), Sántha Mihály (1880), Sík Sándor és Babits Mihály.

A művet zeneszerzők sokasága zenésítette meg, közülük a legismertebbek: Josquin des Prez, Giovanni Pierluigi da Palestrina, Alessandro Scarlatti, Giovanni Battista Pergolesi, Antonio Vivaldi, Joseph Haydn, Franz Schubert, Liszt Ferenc, Antonín Dvořák. (A Stabat Materek megjelenéséről a komolyzenében itt írtunk részletesen.)

És igen, az elsősorban operaszerzőkén ismert Gioachino Rossini. Rossini üstökösként felfelé ívelő pályája 1830-ban, a júliusi forradalom következtében megtört. Elesett korábban megígért, biztos jövedelmet jelentő francia kegydíjától, s a kényszerű tétlenség idején neurotikus jellegű panaszai felerősödtek. Betegségeit különböző fürdőkúrákkal próbálta orvosolni, így jutott el Madridba is, ahol fejedelmi fogadtatásban részesült. Fernandez Valera érsek kérte meg, hogy komponáljon számára egy Stabat Matert. Rossini csak hosszas rábeszélést követően vállalta el a megbízatást. Ifjú kora óta ismerte ugyanis a Pergolesi-féle Stabat Matert, nagyra tartotta azt, s szerette volna elkerülni az összehasonlítgatást. Párizsba visszatérve végül elkezdte a munkát, de betegsége miatt csak öt tételt komponált, és tanítványa, Giovanni Tadolini fejezte be a mű első változatát, amit Madridban 1833-ban be is mutattak.

1837-ben, Valera érsek halálát követően felmerült a szerzőség kérdése. Rossini elismerte, hogy csak társszerzője a műnek. Saját, állandó kiadójának hatására újra kézbe vette a darabot, alaposan átdolgozta, megkomponálta a hiányzó tételeket, és újrahangszerelte az egészet. Több mint egy évtizednyi hallgatás után, 1842. január 7-én került sor újabb Rossini bemutatóra, a „profi marketingnek” köszönhetően zajos sikerrel. Heinrich Heine szerint „Rossini zenéjének örök lágyságát és derűs báját soha senki nem érheti utol”. A Journal des Débats újságírója pedig Haydn A Teremtésével azonos értékűnek tartotta. Ezzel együtt a mű megítélése nem egyértelműen pozitív. Sokan túlságosan színpadiasnak találják, és ellentmondást éreznek a szöveg tartalma és a muzsika világiassága, teatralitása között. Nem véletlen az sem, hogy a mű ősbemutatóit (merthogy kettő volt belőle) nem templomban, hanem koncertteremben tartották, hiszen ez a muzsika messze esik a korszakban bevett egyházzenei stílustól. De hát miféle darabot várhatnánk a 38 operát jegyző Rossinitől, ha nem ilyet?!

A szerda esti hangverseny igazán jóleső élményt adott a koncertlátogatók számára. A zenekar, mint már megszokhattuk, kiegyensúlyozott, szép teljesítményt nyújtott. Veszprém város kórusát vendégként nem először hallhattuk, s reméljük, nem utoljára. Bárcsak Győr városa rendelkezne egy hasonló nagyságú és kvalitású, állandóan működő vegyes karral!

A műsor alatt figyelmemet a szólistákra fókuszáltam. Kivételesen szép pillanatokat jelentett Kolonits Klára és Megyesi Schwartz Lúcia Quis est homo qui non fleret kezdetű duettje. A kürtszó után felhangzó szoprán és alt hang tökéletesen kiegészítette egymást: Kolonits Klára hangja kellő fényt, Megyesi Schwartz Lúciáé pedig drámaiságot kölcsönzött a műnek. Kiemelendő még a produkcióból a Pro peccatis suae gentis… kezdetű basszus ária is. Ez a műnek az a része, ahol a tartalom és forma teljes egységbe forr, mindez Kovács István előadásában az est egyik fénypontja volt. S végezetül: nehezen feledhető a világiasnak titulált mű záró tétele, a sodró erejű, magasztos Amen.

Ráadásképpen, ha még nem olvasták volna, álljon itt Jacopone da Todi himnuszának magyar szövege, Babits Mihály tolmácsolásában.

Himnusz a fájdalmas anyáról

Állt az anya keservében
sírva a kereszt tövében,
melyen függött szent Fia,
kinek megtört s jajjal-tellett
lelkét kemény kardnak kellett
kínzón általjárnia.

Óh mily búsan, sujtva állt ott
amaz asszonyok-közt-áldott,
ki Téged szült, Egyszülött!
Mily nagy gyásza volt sírása
mikor látta szent Fiát a
szívtépő kínok között!

Van-e oly szem, mely nem sírna
Krisztus anyjával s e kínra
hidegen pillantana?
aki könnyek nélkül nézze,
hogy merül a szenvedésbe
fia mellett az anya?

Látta Jézust, hogy fajtája
vétkéért mit vett magára
és korbáccsal vereték.
S látta édes fiát végül
haldokolni vigasz nélkül,
míg kiadta életét.

Kútja égi szeretetnek,
engedd éreznem sebednek
mérgét: hadd sírjak veled!
Engedd, hogy a szívem égjen
Krisztus isten szerelmében,
s ő szeressen engemet!

Óh szentséges anya, tedd meg,
a Keresztrefeszítettnek
nyomd szívembe sebeit!
Oszd meg, kérem, kínját vélem,
kinek érdem nélkül értem
tetszett annyit tűrni itt!

Jámborul hadd sírjak véled
és szenvedjek mígcsak élek
Avval, ki keresztre szállt!
Álljak a kereszt tövében!
Szívem szíved keservében
társad lenni úgy sovárg!

Szüzek szüze! Légy szívedben
hozzám jó és nem kegyetlen!
Oszd meg vélem könnyedet!
Add hogy sírván Krisztus sírján
sebeit szívembe írnám
s bánatodban részt vegyek!

Fiad sebe sebesítsen!
Szent keresztje részegítsen
és vérének itala.
hogy pokol tüzén ne égjek!
S az ítélet napján, kérlek,
te légy védőm, Szűzanya!

Ha majd el kell mennem innen,
engedj győzelemre mennem
anyád által, Krisztusom!
És ha testem meghal, adjad
hogy lelkem dicsőn fogadja
a pálmás paradicsom!

B.E.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2018.03.30