1183

Barbárok

Szász János: A hentes, a k*rva és a félszemű – filmkritika

a-hentes-a-kurva-es-a-felszemu

A Woyzeck, a Witman fiúk, az Ópium – Egy elmebeteg nő naplója és A nagy füzet rendezője új filmjében is a korábbi művekéhez hasonló kegyetlen világot ábrázol, amelyet olyan, egy tömbből kifaragott, súlyos, szoborszerű figurák laknak, akik súlyánál már csak a bűneiké nagyobb.

Szász János A hentes, a k*rva és a félszeműben egy valóban megtörtént bestiális, 1925-ös bűncselekmény alapján dolgozott. A saját ismerősüket meggyilkoló, majd feldaraboló házaspár történetét a rendező a fővárosból falura helyezi, ami nagyon jó döntés volt: ehhez a teljesen amorális tetthez sokkal jobban illik a pezsgő, nyüzsgő húszas évekbeli Budapest helyett a szinte folyamatosan esőben ázó, sárba málló, szürke vidék. A borzalmas események hátteréül szolgáló pusztuló környezet mintha egyenesen az embertelen hősökből fakadna.

A fekete-fehérben megjelenített falusi közeg Tarr Béla Sátántangóját idézi, mintegy kiemelve: a magyar vidék nem a nyolcvanas években, hanem már az I. világháború után elkezdett pusztulni. A gyilkos, Léderer Gusztáv, felesége, Mária és áldozatuk, Kodelka Ferenc mészárszék-tulajdonos egyszersmind rokonai, lelki társai is Tarr véglényként tengődő, a pénz, az italozás és az üzekedés szentháromságában tobzódó hőseinek, ahogy konkrét képek is visszaköszönnek a Tarr-műből (lásd a hátulról mutatott, sárban gyalogló figurákat).

A hentes, a k*rva és a félszemű ezenkívül Fehér György Szenvedélyéből is sokat merít. A képi világ hasonlósága mellett a két cselekmény rokonsága is szembetűnő. A James M. Cain A postás mindig kétszer csenget című regényének adaptációjaként készült Fehér-műben szintén egy szerelmespár tör egy becsapott férfi életére, és azonos a három figura folyamatosan változó dinamikája is.

a-hentes-a-kurva-es-a-felszemu

A fő kérdés Szász alkotásában is mindvégig az, hogy vajon ki irányít? Kodelka egyfolytában lekezelően beszél Lédererrel, meg akarja vásárolni a feleségét, ezenkívül a házaspár több ponton is ki van neki szolgáltatva (a hentes ad munkát a férjnek, ő szerez szállást nekik, sőt a nőnek is az ő közbenjárására lesz állása). Kodelka mégsem maradhat sokáig domináns, mivel a Máriához fűződő megszállottsága (mindenképpen meg akarja szerezni az egykor Pesten k*rvaként tevékenykedő nőt, akár csak egyetlen éjszakára is, rengeteg pénzért) Lédererék alávetettjévé teszi.

Eközben a házaspár tagjai között sem egyértelműek az erőviszonyok, hiszen Léderer úgy bocsátja áruba az asszonyát, mintha a tulajdona lenne. A férfi egyébként a maga logikája szerint kedvére rendelkezhet Mária életével, hiszen egy korábbi jelenetben láthattuk, hogy ő menti meg az öngyilkosságtól az elkeseredett nőt. Mária azonban egyáltalán nem viselkedik alávetettként: többször is győzködi Kodelkát, hogy ne az urának, neki adja az éjszakáért járó pénzt, amivel ráadásul saját tervei vannak. A Mária és férje közti ágyjelenet is azt hangsúlyozza, hogy a nőnél van a hatalom, hiszen szexuális együttlétük során is ő kerekedik fölülre.

Hogy Máriának Kodelka is behódol, arra nézvést szintén egy szexuális tartalmú szimbólumot kapunk: amikor a hentes meg akarja erőszakolni az asszonyt, még mielőtt beléhatolhatna, a nő hatol őbelé, egészen pontosan a hasába, egy éles késsel. Kodelka végső leigázása pedig természetesen a gyilkosság, amelyre ráadásul pont azután kerül sor, hogy a mészárszék-tulajdonos a világ királyának érezhette magát, aki mindenkit kisemmizett maga körül azzal, hogy jó pénzért eladta a vágóhidat.

A folyamatosan változó dinamika mellett fontos kérdés az is, hogy a három főhős, annak ellenére, hogy ketten közülük megölik a harmadikat, erkölcsileg teljesen egyenrangú. Szász remekül ragadja meg az I. világháború utáni értékvesztett állapotokat azzal, hogy azt sugallja: itt senki sem jobb a másiknál, még az áldozat sem, és teljesen esetleges, kiből lesz a bűnös. A 2016-ban bemutatott, szintén egy hírhedt bűntényt feldolgozó A martfűi rémmel ellentétben A hentes, a k*rva és a félszemű gyilkos antihőseivel nem áll szemben senki, aki ártatlan vagy tisztességes lenne.

a-hentes-a-kurva-es-a-felszemu

Míg Sopsits Árpád filmjében az összes szerencsétlen áldozat ártatlannak tekinthető, sőt az adta az egyik fő konfliktust, hogy ártatlan az a férfi is, akit a gyilkos helyett elítéltek, tisztességes hősnek pedig ott volt a nyomozó és az ártatlanul elítélt férfi nővérének figurája, addig itt többször is elhangzik, hogy a meggyilkolt Kodelka maga is becstelen, erkölcstelen figura. Léderer utal rá, hogy a hentes közös piszkos üzletek révén szerezte a vagyonát, ráadásul még neki is tartozik pénzzel, amit nem hajlandó megadni, végezetül pedig összes alkalmazottjával szemben is tisztességtelenül jár el. Ezenkívül, ahogy az fentebb is szerepelt, a lopáson, csaláson és azon túl, hogy pénzért akar megvásárolni egy embert, a férfi a nemi erőszaktól sem riad vissza.

A vásznon ezek a teljesen amorális figurák rengeteg közeli segítségével jelennek meg, úgy, hogy szinte agyonnyomja a nézőt a látványuk súlya. Hatalmas arcokat, egy tömbből kifaragott, súlyos, szoborszerű testeket, már-már természetfeletti alakokat látunk. A hatás kedvéért a hentest játszó Hegedűs D. Géza húsz kilót hízott, de ugyanolyan nyomasztó nézni Nagy Zsolt (Léderer Gusztáv) eltorzított arcát és Gryllus Dorka (Mária) kíméletlen testiségét is.

Az arcközeliket sokszor Carl Theodor Dreyer 1928-as némafilmjében, a Jeanne D’Arc szenvedéseiben látottakhoz hasonlóan frontális kameraállásban mutatják, ám míg a klasszikusban mindezzel közel akarták hozni, emberközelivé akarták tenni a középkori szentet, addig itt éppen ezzel ellentétes a cél és az eredmény: a három figura embertelensége domborodik ki.

A történetből magából adódó további beszédes megoldásra kínált lehetőséget a mészárszék közelsége, aminek Kodelka a vezetője, és ahol Léderer is dolgozni kezd, méghozzá mint az állatokat leölő mészárossegéd. Ennek hangsúlyos bemutatása a filmben már a gyilkosság előkészítése: a marhák kivégzése után a férfi tulajdonképpen csak megismétli a műveletet Kodelkán is, akit ráadásul pont úgy öl meg, ahogy az állatokat is, a szemük közé irányzott bárdcsapással.

valcz-gabor-interju

Ezekkel a megoldásokkal Szász egy móriczi kegyetlenségű világot hoz létre, amelyet teljesen kitöltenek hatalmasra nagyított, mégis kisszerű antihősei. A belőlük áradó kisugárzás és a háttérként szolgáló pusztulat (a házaspár sáros falusi utcára néző kopár otthona, a mészárszék és a kocsma háromszöge) minden más elől elszívja a levegőt. A film hangulatának és stílusának ereje azonban sajnos a sztoriból hiányzik. Szász János 1985-ben A Léderer-ügy című rövidfilmben már foglalkozott a témával, ami a történések szintjén a jelek szerint nem elég izmos egy nagyjátékfilmhez.

A figurák egy kis idő múltán önmagukat ismétlik, a fordulatok is elkezdenek redundánssá válni, így végeredményben a cselekmény egy kicsit lötyög. A színészi jelenlét és az erős atmoszféra ugyan kétségtelenül kitölti ezt a hézagosságot, de nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy ezúttal azért nem sikerült olyan jól a forgatókönyv, mert az alkotó nem szépirodalmi alapanyagból dolgozott.

Teljesen érthetetlen például, miért sétál bele Kodelka másodszor is a gyilkos házaspár csapdájába (Lédererék már egyszer megpróbálták megölni a férfit, aki akkor még megmenekült). A valóságban a tettesek egy elég hihető mesét adtak be az áldozatnak a rajta található vágások magyarázatául, ez itt hiányzik. A filmben ráadásul vannak ennél sokkal bántóbb, kifejezetten amatőr hibák is: jól kivehetőn látszik egy 2014-es dátum a Léderert játszó Nagy Zsolt egyik tetoválásán, Kodelka hasára pedig a Máriával közös második ágyjelenetnél elmulasztottak sebet sminkelni, mintha a nő sosem szúrta volna meg (pedig addig több alkalommal is hangsúlyozták, hogy a seb nehezen gyógyul, átvérzi a férfi ingét, de ha időközben meg is gyógyult volna, akkor sem múlhatott el nyomtalanul). Ahogy nem derül ki az sem, miért emlegetik a bemutatott újságcikkek „Úsztatóként” a fehérterrorban aktívan részt vállaló, fosztogató-gyilkolászó Léderert (ennek tisztázásához a Wikipédiához kell fordulnunk, ahonnan egyébként a valódi gyilkosság pontos részleteit is megtudhatjuk).

Szász új munkája tehát közel sem lett az a perfekt és perfekcionista alkotás, mint az életmű eddigi csúcsteljesítményét jelentő Ópium – Egy elmebeteg nő naplója. De nyomasztó súlya van annyira meghatározó, szinte már bizarr, groteszk képei vannak annyira emlékezetesek, hogy megtekintése után ne a hibáira koncentráljunk, és még jó sokáig a hatása alatt maradjunk.

valcz-gabor-interju

A hentes, a kurva és a félszemű
írta: Szász János
rendezte: Szász János
fényképezte: Máthé Tibor
vágó: Kornis Anna
producer: Bodzsár István
zene: Jóhann Jóhannsson
szereplők: Gryllus Dorka, Nagy Zsolt, Hegedűs D. Géza, Börcsök Enikő, Székely B. Miklós, Andorai Péter, Bognár Gyöngyvér, Peter Wolf
gyártó cég: Unió Film
forgalmazza: Big Bang Média
bemutató dátuma: 2018. január 25.

Vajda Judit
Forrás: filmkultura.hu

2018.02.18