Persze mindez csak feltételezés, de az biztos, hogy a népi fazekasság edényekre szűkített termékskálája (a teljesség igénye nélkül: nagytál, tál, tányér, nagyszilke, komaszilke, szilke, korsó, kancsó, miskakancsó, butélia, butella, könyvbutella, kulacs, butykos és bokály) tartalmazza ezt a pohárfajtát is. Készítése nem igényel különösebben nagy szaktudást, némely fesztiválokon feltűnő fazekas korongján még az önként jelentkező gyermekek is simán „felhúzzák” a formát. A fül ráragasztása sem olyan nagy ügy, aztán jöhet a máz, az égetés és a festés, és kész is van a kunpohár.

A szakemberek a formát a nomád életmódhoz kapcsolják, egészen pontosan úgy tartják, hogy a beszűkített derekára kötött szíjjal volt az edény felkötve a férfiember övére. Amin amúgy akkoriban egy komplett túlélőkészletet hordozott a tulajdonosa. Mert itt függött a szablya, a tegez a nyílvesszőkkel. Másik oldalon külön tartóban ott volt az íj. Aztán a tarsoly a szépen megmunkált lemezzel és a tűzszerszám mellett a kés is. És a szarvból vagy fémből hasonló alakban készített ivótülök is, ami ugyanarra a célra szolgált, mint ez a kunpohár. Egy nomád harcos tehát magán és lován hordta szinte a teljes vagyonát, a fentebb felsorolt fegyverek és eszközök mindig ott voltak a keze ügyében. Ha éppen menekülésről volt szó, nem kellett az összebogarászásukkal tölteni a drága időt.

A funkció – jelen esetben a biztonságos rögzítés – pedig ez esetben is meghatározta a formát, ezért hasonlít hát egy homokórára ez a bizonyos kunpohár.

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu