Az esetet fia leírásából ismerhetjük, aki így foglalta össze a lényeget: „Végre, mikoron írtak volna 1573. esztendőben, szegíny atyám vígan lakván gyakran az cseszneki vitézlő néppel (mivel igen víg lakó ember volt), egy üdő közben, úgy mint Szent Pétert-Pál napján, Szent Jakab havában jó kedve lévén, szegíny az alsó várban az felső kapunál, az istállók ajtaja előtt egy ott álló tarackot ki akart volna lőtetni, és az pattantyús mondta volna, hogy régi töltés volna az tarackban, és nem mernék kilőni, ő maga, megszidogatván az pattantyúst, haljott az vállára, és úgy mindketten az kanótot fogván, bévágták volna az tarack gyújtólikában; mindjárt elszakadozott az tarack, és mind az kettőt szörnyen megölte magokat is elszaggatván.” Így ért hát véget a mindig vidám kapitány élete, de a vár történetével viszont kissé előreszaladtunk, mert valamikor 1263 környékén kezdődik az. Mikoron is Bana nembeli Jakab a tatárjárás után kezd el itt építkezni királyi jóváhagyással, ő és leszármazottai bírják is a várat egészen a Csákok megjelenéséig. Nagy a nyomás rajtuk, el is cserélik az erődítményt egy faluért és némi készpénzért. A Csákoktól aztán Károly Róberthez kerül Csesznek, királyi vár marad Nagy Lajos alatt is, csak az adományozásban is rekorder Zsigmond passzolja majd el a Garaiaknak 1392-ben. Ezután indulnak meg azok az építkezések, melynek nyomai még most is látszanak.

A harmincas években kiadott képeslapon (Thúry György Múzeum CC BY-NC-ND)

Aztán 1482-ben kihal a Garai család, és a királyra visszaszálló várat Mátyás a hozzá hű Szapolyai Istvánnak adja. Aztán a nagy király halálával egyre zavarosabb évek, évtizedek következnek, végül Mohács után egyszerre két királya is lesz az országnak. Cseszneket I. Ferdinánd szerzi meg, és egyből Bakics Pálnak adja, aki 1537-ig, haláláig bírja majd. 1540-ben Csaby István a tulajdonos, majd megjelennek a Wathayak is. Döbröntéhez hasonlóan Győr eleste után Cseszneket is kiürítik, majd a kakasos város visszafoglalása, 1598 után Csesznek is újra magyar kézen van. Bocskay és Bethlen is hódoltatja, 1705-ben pedig a kurucok foglalják el. Sümeghez és Somlóhoz hasonlóan hadianyagraktárnak használják, de 1709-ben már császári kézen van. Mindeközben az Esterházyak tulajdonába kerül 1636-ban, akik kissé lakájosabbá teszik. Aztán 1780-ban a család Rédére, a frissen épített kastélyba költözik, így Csesznek kiürül. Az épületeket 1810-ben földrengés, majd tűzvész pusztítja, helyreállítása már a múlt században megkezdődött, Csesznek szerepel a Nemzeti Várprogramban is.

Címlapkép: Csesznek, látkép a várrommal (Thúry György Múzeum CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu