A győri vasútállomáson 1975-ben nyílt meg a sokáig nagy népszerűségnek örvendő tejbár, amely egyszerre volt a tej népszerűsítésének és az alkoholfogyasztás visszaszorításának „zászlóshajója”. Az igényes, kedvező áron elérhető ételeket és italokat kínáló hely nem volt példa nélküli sem Magyarországon, sem pedig a szocialista blokk országaiban.

„Quand les cathédrales étaient blanches – amikor a katedrálisok fehérek voltak” (Le Corbusier) Zászlós István 1895. augusztus 20-án született Győrött Gundl István néven egy hétgyermekes családba. Édesapja a győri bencés gimnázium pedellusa volt, egyik testvére, Zászlós Márta (1894-1944) szintén művészi pályára lépett: zeneszerzői, zenepedagógusi, előadóművészi és irodalmi tevékenységet is kifejtett.

A győri vasútállomás építését, majd átépítését korábban a 19. század végéig követtem nyomon. A történetet az 1893-as évvel zártam, az új személyfelvételi állomás felavatásával, illetve az alagutak elkészültéről és a főposta elhelyezéséről számoltam be. A 20. században a megnövekedő forgalom és a második világháború pusztításai további bővítési, felújítási, átépítési munkálatokat hoztak magukkal.

Száz éve, 1920. július 29-én született Budapesten dr. Szász János elmeorvos, a győri kórház egykori igazgatója, a TIT Egészségügyi Szakosztályának elnöke, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Győr-Sopron megyei Területi Bizottságának elnöke, a győri Petz Aladár Orvosi Klub elnöke.

Hermann László hegedűművész, zeneszerző, hosszabb időn keresztül a győri zeneiskola agilis igazgatója (1919-1945), kiemelkedő zenepedagógus, zenei szakíró, a Győri Ének- és Zeneegylet zenekarának karmestere (1922-1945), Győr város zenei életének meghatározó személyisége volt.

„A ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt!” (Péter II/5) Nagy megtiszteltetés érte a ménfőcsanaki Baksa családot, akik 54 éve kerültek a településre tanítani. Gyermekeik is itt élnek családjaikkal. Dicsőség a győrieknek, a ménfőcsanakiaknak, a gimnázium tanulóinak, tanárainak is, hogy iskolájuk alapító igazgatójáról nevezték el a „régi-új” oktatási intézményt.

1977. június 22-én nyitotta meg kapuit a Rába ETO győri stadionja, mely a korszakban az egyik legmodernebbnek és legnagyobbnak számított. A 25 ezres aréna idővel jelentős sportesemények helyszíne lett. A győri labdarúgó együttes például két bajnoki címet ünnepelhetett lelátói előtt, majd a nemzetközi kupákban megfordult itt többek között a Juventus, a Manchester United vagy a Dinamo Minszk, miközben a nemzeti válogatott is többször szerepelt Győrött.

A magyarországi rádiózás hivatalos kezdete 1925. december 1., amikor Budapesten felavatták az első rádióstúdiót. Amerikában már 1920-ban megkezdődött a műsorszóró rádiózás, Londonban 1922-ben, és a rádióláz gyorsan terjedt egész Európában. A technikai csoda aztán Győrött is hamarosan rajongókra talált.

Talán nem a legkedvesebb szavazás, de bízzunk abban, hogy a régiek ezt humorosan fogták fel, ma már bizonyosan nem lehetne hasonló kategóriát hirdetni egy bálon. Márpedig mindez megtörtént Kiskúton nagyjából 100 évvel ezelőtt, az eredményről azonban sajnos nincsenek információink.

Győrben szép számmal találhatók oktatási intézmények, és ezek nagy része tisztes múltra tekinthet vissza. Mindegyik sok változáson és átalakuláson ment át az eltelt évtizedek (sőt évszázad) alatt, de a jellegzetes épületek megmaradtak.

Győrben szép számmal találhatók oktatási intézmények, és ezek nagy része tisztes múltra tekinthet vissza. Mindegyik sok változáson és átalakuláson ment át az eltelt évtizedek (sőt évszázad) alatt, de a jellegzetes épületek megmaradtak.

Az aranyfej (The Golden Head) az első közös amerikai-magyar koprodukcióban készített, szélesvásznú, egész estés színes játékfilm volt, melyet Győrött, Esztergomban, Visegrádon, Szentendrén és Budapesten, valamint Londonban forgattak 1963-ban. Filmtörténeti érdekesség, és ma már kortörténeti dokumentum is több szempontból.

Győrben szép számmal találhatók oktatási intézmények, és ezek nagy része tisztes múltra tekinthet vissza. Mindegyik sok változáson és átalakuláson ment át az eltelt évtizedek (sőt évszázad) alatt, de a jellegzetes épületek megmaradtak.

Az orosházi születésű művész, Schima Bandi Berlinben végezte el az iparművészeti főiskolát. Hosszú ideig élt Pozsonyban, majd 1919-ben költözött Győrbe, ahol a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában volt szakoktató.

Különleges esemény helyszíne volt Győr 1940 júniusában. A város rendezhette meg a XXVI. Országos Dalosversenyt. A szervezés több hónapig tartó előkészítő munkát vett igénybe. A magas részvételi szándék miatt a versenyt két részre osztották.

1945. április 25-én jelent meg első alkalommal a Szabad Győr címet viselő napilap. A sajtóorgánum mindössze bő három hónapig létezett, utolsó lapszáma július 31-én látott napvilágot. A Szabad Győr vállaltan a koalíciós pártok közös hírforrásaként szolgált („A demokratikus pártok politikai napilapja”), április végétől a győri lakosság szinte kizárólag a lap hasábjairól juthatott naprakész információkhoz. (Rajta kívül egyetlen ismert hetilapként jelent meg április 22-től a Nemzeti Parasztpárt lapja, a Győri Szabad Szó).

A 19. gyalogezredet, mely kezdettől fogva Győr háziezrede volt, 1734-ben alapította gróf Pálffy Leopold. Az ezred alapítólevelében magyar nyelvű vezénylést írtak elő, melyhez III. Károly és Mária Terézia is hozzájárult; csak jóval később lett a vezényleti nyelv német.

Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára, a kubai politika évtizedekig megkérdőjelezhetetlen szereplője 1972. május 30-án érkezett Magyarországra, majd egy hetet töltött a Magyar Népköztársaság vendégeként. A látogatásra egy meglehetősen feszült időszakot követően került sor.

A magyar hírlapírás megalapítója és a győri Evangélikus Öregtemplom első lelkésze, Rát (Ráth) Mátyás Győr városában, német származású polgárcsaládban született 1749. április 13-án. A ház, ahol laktak, a mai Szent József plébánia templom közelében volt. Édesapja, Ráth János mészárosmester, édesanyja Raits Zsuzsanna volt.

A győri kulturális élet egyik meghatározó személyisége, Pernesz Gyula, a Kisfaludy Károly Színház, majd a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár egykori igazgatója idén ünnepelné 100. születésnapját. 1920. március 8-án született Orosziban, a kultúra és Győr városa iránti szeretetét gyerekkorából hozta.

Győr ikonikus épülete a Káptalandombon álló Püspökvár, amelynek fényképe nélkül elképzelhetetlen bármilyen turisztikai kiadvány, fotóalbum vagy helytörténeti dolgozat. A sokak által ismert látványosság belső tereiben azonban kevesen jártak. Az elmúlt év tavaszától viszont ismét mód van arra, hogy az érdeklődők megtekintsék a palotaszárnyat is.

A Győrbe látogatókat a vasúti- és buszpályaudvar között egy gyönyörűen felújított saroktornyos épület látványa fogadja. Az 1991-ben műemlékké nyilvánított eklektikus épület egykori tulajdonosa és építtetője az építési vállalkozó Hlatky-Schlichter Lajos volt. Az ő nevéhez fűződik Győrben számos ismert középület, többek között a közkórház, az állami főreáliskola, továbbá a városháza, az első takarékpénztár, a Királyi Ítélőtábla, a Gráb- és az Ágyúgyár épületének építése.

Győrött már az 1900-as évek elejétől napirenden volt egy városi kultúrház építésének ügye. A város élénk zenei életének már régóta szüksége lett volna egy nagy befogadóképességű, jó akusztikájú hangversenyteremre, mely nagy érdeklődésre számot tartó, a jó nevű vendégművészek fellépésére is alkalmas lehetett volna.

A győri Liszt Ferenc utca 13. alatti Vármegyeháza hatalmas, klasszicizáló épülettömbje eredetileg ferences templom és kolostor volt. Amikor 1786-ban II. József rendeletére feloszlatták a szerzetesrendeket, a kolostorban katonaiskolát helyeztek el, a templomot pedig raktárrá alakították. 1826-ban az épületegyüttes árverésen Győr város tulajdonába került. Ekkor építették át megyeházának, a templomhajó lett a közgyűlési terem, amelynek ablakai a Nefelejcs utcára néznek: itt adott hangversenyt Liszt Ferenc 1840. január 16-án.

A jelenleg is közlekedési csomópontul szolgáló Baross híd (építésekor még Baross-híd) Győr egyik jellegzetes építménye, melynek létesítését hosszas, több évtizedes vita és huzavona előzött meg. A város vezetése és a nádorvárosi gyártulajdonosok különböző intenzitással, sokáig sikeresen harcoltak a vasúti társasággal és a minisztériummal, hogy a sínek fölé tervezett közlekedési utat megakadályozzák, mozgósítva Győr lakosságát is ez ügyben. A kezdeti tervek után majdnem négy évtized múlva, 1893 októberében sikerült átadni a mai is népszerű, városrészeket összekötő vashidat.

„A 20. századi magyar és nemzetközi történetírás egyik figyelemre méltó és roppant eredeti alakja”, Boba Imre történész száz éve, 1919. október 23-án Győrben született, magyar anya (Farkas Ilona) és lengyel apa (B. László Kázmér) gyermekeként. Szülővárosában a Kisfaludy utca 23. szám alatt laktak.

1783-ban a győri evangélikus gyülekezet központi elemi iskolája – a szabadhegyi népiskola „anyaintézménye” – megkezdte a működését. A szabadhegyi evangélikus iskola történetének második részét Egyed Lajos kántortanító 1921-1928-as működésével zártuk le, az iskola létének eseményeit innen folytatjuk tovább.

1783-ban a győri evangélikus gyülekezet központi elemi iskolája – a szabadhegyi népiskola „anyaintézménye” – megkezdte a működését. A szabadhegyi evangélikus iskola történetének első részét Polgár Mihály tanító 1892-1893-as működésével zártuk le, az iskola létének eseményeit innen folytatjuk tovább.

1908. augusztus 20-án nem mindennapi események szemtanúi lehettek a győriek és a városba érkezők: a kortársak egy egész híd uszályokkal történő áthelyezését követhették nyomon.

A győri evangélikus iskolai oktatás egyidős a gyülekezettel (16. sz.). A fejlődést ugyan megakasztotta, amikor Mária Terézia királynő 1749-ben megtiltotta a győri evangélikusok szabad vallásgyakorlatát (ekkor a gyülekezet templom és iskola nélkül maradt), de II. József türelmi rendeletét követően újraszerveződött a gyülekezet. Építették a templomot, paplakot, tanítólakást, iskolát, és 1783-ban a győri evangélikus gyülekezet központi elemi iskolája – a szabadhegyi népiskola „anyaintézménye” – megkezdte a működését.