A 2017-es nyári, második lapszám 30 oldalas, színes borítóba zárt terjedelemmel folytatja a megszokott antológiaszerű koncepciót. A rendre Kempis Tamás örök érvényű mottójával felvezetett tartalom egyszerre intelemszerűen és tiszta jóindulattal világít rá az olvasás lényegére és élményére, amikor azt mondja: „Ne a szerző tekintélye számítson előtted… inkább arra figyelj, MIT mondott”. Az Aranypor versei, rövid prózai írásai, egyéb irodalmi részletei emocionális hullámvasútra ültetik a befogadót, hiszen ahány robbanni készülő szín, illat és íz játszik a lapokon, annyi markoló, fogva tartó, visszatér(ít)ő emlék csendre intése is bújik a sorok közé. A szavakból épülő alkotások a legtágabb értelemben beszélnek a szerzők meggyőződéseiről, elmúlt és múlhatatlan terheiről, betűkunkorokba itatott érzelmeiről.

A nyáron aktuális, történelmi magyar szentekről szóló versekkel kezdődik a lírai sor: Kozma László Szent Istvánról és Szent Lászlóról sóhajt gondolatokat. Rövid prózai írásában Benkó Attila az ezotéria valódi gyökereit fejtegeti, egészen ezer évekre nyúlván vissza. Nády Mária haikuba és egy négysorosba sűrít érzelmeket, Szekeres Mária pedig versek hosszú sorát vezeti be impressziószerű költeményeivel. Fülöp Péter érdekes ritmusban szól; Mészely József Adyról, Benedek Elekről és Márton Áronról emlékezik; Burda Zsuzsannánál lepkeszárnyra kel az idő; Vitéz Vilmos strófányivá sűríti a múltat és a természet célját; Gősi Valéria a fény szertartását költi; Devecseri Zoltán Nagy Gáspár előtt hajt fejet vers-mozaikokkal; Zsida Tímea pedig édesanyjához fohászkodik.

A következő oldalakon felváltva sorjázik líra és rövid próza: elsőként Reisinger Attilától olvasható részlet készülő regényéből A nagygyűlésen címmel. Aztán Olasz Valéria két költeménye mutatkozik meg a csend – Isten – lélek, valamint a Nap-Hold és a nő tengelyei mentén, Daday Ádám Elemér pedig Várakozásteljesen szemléli a címben nevezett emberi „kényszert”. Karácsony István Egy falu mindennapjait mutatja be Tóth István életútjában, míg Mezei Istvánné féloldalasában Hazahív a szímői harang. Gősi Valéria két versének címe akár összeolvasva is jelenthet mást, többet: Az élet csöndje Nem foghat rajtad. Jéga Szabó Ibolya szintén készülő regényébe enged bepillantást (Római emlék), amely majd a következő számban folytatódik. Őrizd a fényt – szólít fel Nagy Pál hat versszakban, Borosné Nagy Mária mellette olyan útra vezet, amelynek a végén nem várhat más, csak a megbékélés. Az Aranypor első szerkezeti egységét pedig Weisz Imréné a test vitaminok és gyógynövények általi megtisztításával kapcsolatos írása zárja.

Az Aranyporos mesetarisznya duplaoldalas rovata a gyerekeknek szól: először Zsigmond Győző meséje olvasható Miért mekegnek a kecskék? címmel, majd Mészely József szólaltat meg rímekbe hangszerelt rezesbandát, hogy aztán Vakációs emlékek álljanak össze verssé. Innentől kezdve a lapszám teljes második fele a Kitekintőé. Nyelvezetében és témájában rendkívül színes, nívós és érzelemgazdag versek hosszan kígyózó sora, valamint prózai írások követik egymást: 13 oldalon keresztül mélyedhetünk el a különböző lelkekből szóló örömök, bánatok és emlékek felszólalásaiban. A költemények szerzői verseik megjelenési rendjében, a teljesség maximális igényével: Kozma László, Baka Györgyi, Nyíri Erzsébet, Paraszkeva, Böröczki Mihály, Sasváry Erzsébet, B. Tóth Klára, Streéb Mária, Drescher J. Attila, Boór András, Tálos Csegő, Demeter Zsolt, G. Szabó Ferenc, Ilyés András Zsolt, Józsa Attila, Gujás Márta, Zelenka Brigitta, Kádár Sára Hajnalka, Mészáros Ferenc, Para Olga, Vései József, Kovács Béla, Ujvári Anna, M. Simon Katalin. A prózai „oldalon” ezúttal ketten szerepelnek: Száraz Pál egyszer, nagyon régen hallott a nagyapjától egy történetet, ezt mondja el A karikás címmel, míg Maurer Teodóra a rohanó időn elmélkedik, miközben az 1957-es, számára kiemelkedően jelentős évet járja körbe. S ahogy már említésre került, a cím- és hátoldalon Kurucz Béla László festményei kaptak helyet, az utolsó lap belső felén róla olvasható néhány mondatos biográfia.

A folyóiratról: a Kisalföld szűkebb és tágabb, nagytérségi környezetének (Mosoni-síkság, Hanság, Szigetköz) szerzői által képviselt versek, novellák, valamint egyéb írásművek sorain keresztül egyszerre jelenik meg ennek a varázslatos szépségű vidéknek az életérzése és az egyéni lelkek őszintesége. Az önerőből, valamint erkölcsi és anyagi támogatásokból fenntartott kiadvány célja mindazon szerzők felkutatása és bemutatása, akik ezen a tájegységen élnek, különös tekintettel azokra, akiknek nincsen lehetőségük a publikálásra, vagy egy költséges magánkiadásra. Az Aranypor szerkesztői rendkívül fontosnak tartják az irodalom ápolását, mely nemcsak az egyik elengedhetetlen záloga a nemzet fennmaradásának és megújulásának, de az igazi emberség megőrzésének is. A folyóirat az – irodalmi értékeken túlmenően – szólni szándékozik a közösség életéről, múltjáról, a szeretett táj szépségeiről; közkinccsé téve azt minden érdeklődő és befogadó számára.

Az Aranypor 2017-es második megjelenése a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület és a Baráti Kör Újrónafőért Egyesület kiadásában jelent meg Nagy Sándor felelős kiadó, Szekeres Mária főszerkesztő, valamint Mészely József, Burda Zsuzsanna és Szőcs Beáta szerkesztői munkájával. A teljes lapszám PDF-ben letölthető a Mosonmagyaróvári Civil Szövetség honlapjáról.

Szilvási Krisztián