Meddig csaphatja be magát az ember?

Írásunk és fotógalériánk Schwajda György Csoda című darabjáról

Hová vezethet, ha valaki csak azért, hogy besimuljon egy hibás gépezetbe, végletekig hazudik önmagának? Ezt a lélektani mechanizmust mutatja be Schwajda György Csoda című tragikomédiája, melyet február 11-én szombaton mutat be a Győri Nemzeti Színház a Kisfaludy Teremben. A főszereplő Nagy Vencel (Sárközi József) nyomdai betűszedő, aki egy napon elveszíti szeme világát. Ez adja a tragikus alaphelyzetet. Az abszurdba hajló tragikomikum ott kezdődik, amikor egy év elteltével hirtelen keresőképesnek nyilvánítják.

Vencel ugyan nem nyerte vissza a látását, de már lejárt az egy év, ameddig hivatalosan betegállományban maradhatott, a leszázalékoláshoz pedig még nincs meg az elegendő szolgálati ideje. Egyszerű logikával, és családos emberként más kiutat nem találva úgy határoz, másnaptól munkába áll. Hiszen a hatóság papírt adott róla, hogy keresőképes, és ekkorát csak nem tévedhetnek! Hirtelen azt sem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk ekkora blődségen. A józan ész tiltakozik. De Vencel megpróbálja könnyed derűvel kezelni a dolgot, összetöri fehér botját, és úgy csinál, mintha látna. Önszuggesztiója felesége, Veronika (Mihályi Orsi) szemével nézve válik tragikussá. Szereti a férjét, és mivel nem akar fájdalmat okozni neki, belemegy a játékba. Ez a döntése megható ugyan, de keserű gyümölcsöket terem, mert hiányzik belőle az értelem tisztánlátása.

Adott a hivatali gépezet elvakult kegyetlensége és adott egy vak ember, aki e gépezet számára csupán „egy meghibásodott csavar”. A helyzetet az egyszerű munkásember szemszögéből bemutató darab nem ad más lehetőséget, mint megpróbálni besimulni a rendszerbe, legyen az bármilyen embertelen. Ugyanakkor megmutatja a következményeket is.

Schwajda György olyan emberek világába vezet, mintegy a szappanoperák ellenpontjaként, akiket senki nem akar látni, és olyan szerencsétlen élethelyzetet tár elénk, amelyet még kívülről végigkövetni is fájdalmasan kínos. Mégis Vencel őrült vállalkozása és a brigád kissé visszás segítő szándéka hoz olyan képtelen szituációkat, melyeken muszáj nevetni, még ha a következő pillanatban arcunkra is fagy a mosoly.

Közben elgondolkodhatunk saját életünk megalkuvásairól, látva, hogy döntéseink következményeitől nem menekülhetünk. A legfontosabb kérdés, hogyan lehetne másképp? Az ember csak áldozata lehet egy értékvesztett és feje tetejére állított világnak, vagy visszaszerezheti szabad akaratát? A pengeélen táncoló tragikomédia, melyben remek alakításokat láthatunk a győri társulattól, erőteljesen felveti a kérdést, de nem mutat kiutat. Ennek megtalálása már a nézőre vár.

A darab színlapja a Győri Nemzeti Színház honlapján olvasható.

Szabados Éva
Fotók: Zilahy Márta