Végül a 4655 méter magas Akbajtál-hágón keresztül érkezett meg keleti útjának utolsó országába, a jurtákkal teleszórt Kirgizisztánba. 7700 km-t tett meg 2 keréken, 14 országon áthaladva, 4 hónap alatt. Keletről nekünk ma csaknem kizárólag az iszlám világ, a polgárháborúk, a merényletek, az Európába özönlő menekültek jutnak eszünkbe. Emiatt sajnos szinte teljesen háttérbe szorul a „Kelet varázsa”, a színpompás műemlékek, a festői tájak.

Ahhoz, hogy mindezekről képet kaphassunk, olyan remek előadásokat kell meghallgatnunk, mint Bujna Zoltán vendégeskedése a megyei könyvtárban, ténylegesen, kerékpárral követte végig Vámbéry Ármin útját Közép-Ázsiában. A révkomáromi születésű fiatalember, aki kerékpáros klubot is alapított szülővárosomban Szabadság Vándorai Túrakerékpáros Egyesület néven, beszámolóját szemléletes képekkel színesítette. Gyönyörködhettünk a Pamír fenséges gerinceiben, lenyűgöztek bennünket a szédítő magasságok, a félelmetes sziklafalak.

Útja során előadónk egyszerre találkozott a hivatalok bürokratikusságával, valamint a keletiekre jellemző lazább szabálykövetéssel is. Az általa átkerékpározott, végigkerékpározott országok felettébb változatos történelmi múltra tekinthetnek vissza. Talán nem meglepő módon magyarokkal is találkozott, például egy Erdélyből Örményországba elszármazott honfitársunkkal, aki annyira tökélyre vitte örmény nyelvtudását, hogy ezeréves örmény levéltári anyagokat tanulmányozhat.

Örményország a keresztény kultúra bölcsője, az örmény egyházfőt katholikosznak nevezik, Jereván mellett van az egyházi központ. Üzbegisztán, Türkmenisztán, Irán is a fontos úti állomások között szerepelt. Perszepoliszban a főrégész segített megtalálni Vámbéry kézjegyét Dareiosz palotaegyüttesének maradványán – még a romok is kellőképpen demonstrálják a perzsa király gazdagságát.

Közép-Ázsia államait a XIX. században csatolta birodalmához a cári Oroszország, amelyek a Szovjetunió felbomlásakor nyerték vissza önállóságukat, „minidiktatorikus” rendszerekként születtek újjá. Az utazás számos viszontagsággal járt: rövid érvényességű vízumok, a sivatag, a kritikátlan minőségű ivóvíz, a kiábrándító higiénikus viszonyok és szokások komoly hátulütőként hatottak. Vendégünk megtapasztalhatta a helyi egészségügy viszonyait csakúgy, mint például egy rendőr empatikus hozzáállását, aki egy közlekedési baleset kapcsán nem mint a törvény kíméletlen érvényesítője, megtorló személy, hanem inkább mediátor szerepben lépett fel. Eset szó továbbá nagyvonalú szállodaigazgatóról, vendégszerető helyiekről, és láthattuk, hogyan készül egy közép-ázsiai kenyér (amely inkább a lángosra emlékeztet).

Bujna Zoltán Szamarkandot is útba ejtette, ez a város volt Timur Lenk birodalmi központja. A település műemlékekben gazdag, roppant híres Regisztán nevű főtere. Én is jártam itt, számomra a bazár egy életre szóló élményt adott, a márciusban vásárolt szőlő megmosása kalandba illő vállalkozásnak tűnt. Timur Lenk és Szamarkand hazánk szempontjából azért volt jelentős, mert a hódításairól ismert mongol fejedelem akasztotta meg átmenetileg az oszmán terjeszkedést. Üzbegisztánban pedig azt láthattuk, hogy az ottaniak az Amu-darja és a Szir-darja folyóinak vizét használva folytatnak gyapot- és rizstermelést. Az előadást élénk érdeklődés kísérte, a megyei könyvtár Központi Könyvtárának klubhelyiségét teljesen megtöltő közönség színes és élvezetes beszámolót hallgathatott végig.

Csiszár Antal
Fotó: Cseke Gabriella