Tehetsége hamar megmutatkozott: másodéves korában megnyerte a Müller Testvérek Vegyi Gyára által kiírt országos festőpályázatot. 1936-ban képesítőzött. A főiskolára kerülése előtt egy évig a pápai városházán dolgozott, ezt az időt felkészüléssel töltötte. 1937-ben kezdte meg tanulmányait a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán, ebben az évben Szőnyi István tanítványául szegődött. 1940-ben – harmadéves korában – a Szinyei Társaság Nemes Marcell-díját, 1941-ben Balló-díjat nyert. 1937 és 1944 között öt festészeti díjat kapott, részt vehetett a nagybányai, miskolci és balatonföldvári művésztelep munkájában, 1942 és 1944 között római ösztöndíjat nyert. A római Collegium Hungaricumban a tanév végén kiállítást rendeztek a hallgatók munkáiból, a tárlatot megnézte Viktor Emanuel olasz király is.

1944-ben kapta kézhez diplomáját és katonai behívóját is. 1945-46-ban hosszabb időt töltött Colmarban, itt ismerkedett meg Otto Dix művészetével, és került szembe Matthias Grünewald művészetével. 1946-ban hazatérve a mestere iránti kötelező hűtlenség erőszakos visszavonulásra késztette. Megkezdte tanári pályáját a pápai Református Nőnevelő Intézetben és a fiú tanítóképzőben, itt magas óraszámban kellett tanítania. 1959-ben a győri Felsőfokú Tanítóképző Intézetbe helyezték. Az 1959 és 1967 közötti évek életének legboldogabb időszaka volt: nagy ambíciókkal végezte tanári teendőit, rajz speciálkollégiumot vezetett, rajzstúdiót indított, jegyzeteket írt. 1961-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola Igazgatósága megbízta a Komárom, Veszprém, Győr-Sopron megyei levelező tagozatos hallgatók konzultációs óráinak megtartásával. 1967-ben távoznia kellett a győri felsőfokú képzésből, és a Révai Miklós Gimnáziumba került, itt tanított még 12 évet. 1979-ben, 33 évi pedagógusi munka végeztével nyugdíjba vonult. 2003. június 1-jén halt meg.

Cziráki Lajos más művészeti ágakhoz is vonzódott. Festés közben klasszikus zenét hallgatott, festményein gyakran látunk hangszereket. Írással is foglalkozott: esszéket, művészettörténeti tanulmányokat írt, széleskörű levelezést folytatott, és negyven évig naplót is vezetett. Életrajzi vallomásait a Műhely című folyóirat közölte.

Képei számos külföldi kiállításon szerepeltek (Róma, Stockholm, Moszkva, Krakkó, New Yersey). 1961-ben rendezte első önálló tárlatát, később munkáit Győr, Budapest, Colmar is bemutatta. Évekig a képzőművészek területi szervezetének volt az elnöke. Számos kitüntetésben részesült: Magyar Köztársaság Elnöki Emlékérem, Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje, Szőnyi István Emlékplakett, Győr város nagy emlékérme, Győr város díszpolgára. 1986-ban kapta meg a Munkácsy-díjat.

Révai Miklósról alkotott terrakotta mellszobra a Révai Miklós Gimnáziumban, Z. Szabó Lászlóról mintázott terrakotta portréja a Kazinczy Ferenc Gimnázium könyvtárában tekinthető meg. Az 1996-os győri pápalátogatás szentmiséjére készült oltárképe, A jó pásztor a győri bazilikában látható. 2007-ben az Apáczai Csere János Kar Vizuális Nevelési Tanszékének előterében lévő kiállítóteret a felújítás után róla nevezték el, s ettől az évtől rendezik meg emlékére a Cziráki Lajos megyei rajz tanulmányi versenyt. 2011-ben emléktábláját helyezték el győri tanítóképző főiskola főépületének falára.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia; A hivatás bűvöletében : Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében 4. kötet. szerk. Kallós Károlyné  Győr : „Emelj fel emlék” Alapítvány, 2013.; Salamon Nándor: Kisalföldi művészek lexikona. Győr : Kisalföld Művészetéért Alapítvány, 1998.