A tengerentúlon hatásos volt ez a soul-lal és női vokállal fűszerezett muzsika, de az örök újító briteknek nem volt elég jó, ezért felpörgették a fordulatszámot, hozzáadtak egy kis jungle-t meg egy kis r’n’b-t, így jött létre először a speed garage, amelyből sikeresen kiölték annyira a soult és azzal átitatott zenékre jellemző letisztult hangzásvilágot, hogy a tradicionális garage abszolút a felismerhetetlenségig összeroncsolódott, cserébe viszont előbukkant a XXI. század legismertebb hangjának, a híres-hírhedt wobbler-effektnek a kezdetleges változata. Az ezredfordulón a 2-step ütem és garage-hangzás frigyre lépett, házasságukból pedig megszületett a vegytiszta, sallangmentes UK garage.

A mai napig az e-zenei élet egyik legnagyobb befolyású műfaja 1997-ben lett közismert. Eleinte a klubok második termében játszották, majd egyre népszerűbb lett, és kinőtte magát egész-estés műfajjá. A britek tökélyre fejlesztett tánczenéjére a gyors, ide-oda pattogó ritmus, a szanaszét szabdalt R&B hangminták, a sok ének, a tengermély basszusok és persze a rewind (visszatekerés) jellemző. A stílus két legnagyobb terjesztője a Tuff Jam és a háromtagú Dreem Teem volt. A tíz legnagyobb sláger – legalábbis az urbanplayer-en publikáló Moroncsik Ádám szerint – ebben a műfajban: Craig David & Artful Dodger – Re-Rewind, Daniel Bedingfield – Gotta Get Thru This, Oxide & Neutrino – Bound 4 Da Reload, Shanks & Bigfoot – Sweet Like Chocolate, Lovestation – Teardrops, The Underdog Project – Summer Jam (2-Step mix), Dj Pied Piper – Do You Really Like It?, Tina Moore – Never Gonna Let You Go (Kelly G Bump-N-Go remix), Ed Case & Sweetie Ire – Who?, T2 – Heartbroken. Erős nu-soul és r’n’b hatások, önmagukat jócskán visszafogó speed-törtek, egy-egy kihagyott ütem és Craig David (vagy valami legalább közepes hajlításokra képes énekesnő): ez egy tökéletes UK-garage szám. Ezt az alapsablont a kor nagyjai, mint például az Artful Dodger, a So Solid Crew vagy M.J. Cole pedig saját szájuk íze szerint alakították. Egyvalami azonban közös volt megközelítésükben: egyéni nyelvükön a nagyvárosi létet, az urbánus életforma mindennapi kihívásait szerették volna visszaadni. Nem csoda tehát, hogy a dalokban szinte a teljes londoni underground megszólítva érezte magát, a láz tehát sokakat érintett.

A future garage-t a kortárs műfajmegjelölések közül leginkább a liquidnek a drum’n’bass-ben betöltött szerepével lehetne legpontosabban leírni (persze jóval nagyobb léptékben mérve): a felmenőnél jóval gazdagabb, tisztább, kerekebbre csiszolt, egyszóval kevésbé puritán, gyakorta különféle ambienttekervényekre felhúzott koncepciók, karácsonyfaként kidíszített ütemfutamok jellemzik. Egészen másfajta befogadói feltételeket kíván meg a hallgatótól, mivel nagyrészt nem tánczene, hanem sokkal inkább otthoni elmélyülésre való. Magát a kifejezést a műfaj alfája és omegája, Whistla alkotta meg.

Láthattuk, hogy a garage könnyedén fuzionál más műfajokkal, és folyamatos megújuláson ment/megy keresztül. Ebből fejlődött ki – bár első hallásra nem sok hasonlóságot mutatnak – a legfiatalabb elektronikus zenei műfaj, a dubstep, valamint a grime és a UK funky is.

tmoni

Forrás: zenci.hu, electroom.hu, langologitarok.blog.hu

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: A klasszikus elektronikus zene
2. rész: Az ambient
3. rész: Az acid
4. rész: A synthpop vagy szintipop
5. rész: Az electro
6. rész: A house
7. rész: A techno
8. rész: A jungle és a drum and bass
9. rész: A rave
10. rész: A trance
11. rész: Downtempo, lounge és chillout